Egy teljes költői életművel, egy írói munkásság három kiemelkedő alkotásával és megállásra késztető írói pillantásokkal egyaránt találkozhat az, aki a melengető tavaszi napsütést pár órára a Petőfi Irodalmi Múzeum félhomályba burkolózó kiállítótermeire cseréli: a Tóth Árpád- és a Gárdonyi-kiállítás mellett február 29-e óta egy, a Magyar Írószövetség tagjait bemutató fotókiállítás is megtekinthető a PIM-ben.
„Törékeny testben nagy lélek” – olvasom Tóth Árpád Arany Jánosról írott sorait az emlékkiállítás egyik termének falán és elmosolyodom: mintha önmagát határozta volna meg a nagy elődről szólva a 125 éve született költő. Az ebből az alkalomból létrehozott kiállítás Tóth Árpád versesköteteit alapul véve mutatja be az alkotói pályát az ifjúkori írásoktól a Nyugat emlékszámáig. A tárlat minden érzékszervet megcéloz: a kéziratok mellett helyet kaptak benne családi fényképek, a költő rajzai és levelei szüleihez, illetve kislányához, Eszterhez, akit a monitor képernyőjén már idős hölgyként látunk viszont. „Természetes közeg volt körülöttem a vers” – mondja, Móricz Zsiga, Babits Mihály és Karinthy Frici bácsi említésekor pedig rögtön közelebb érezzük magunkhoz a modern magyar irodalom kiemelkedő alkotóit. Annak pedig, aki lusta – az egyébként nagyon szép kézírással írt – költemények kibetűzésére, elég, ha kezét a kéziratok fölé helyezi, és a tenyere alatti vers neves színészek tolmácsolásában hangzik fel a teremben.
A Gárdonyi Géza munkásságához kötődő vándorkiállítás az író három legismertebb művét, az Egri csillagokat, az Isten rabjait és A láthatatlan embert állítja középpontba, illetve bemutatja Gárdonyi kedves használati tárgyait, valamint sokáig megfejtetlen (és ezért már-már misztikusnak tartott) titkosírását is. Az egri Dobó István Vármúzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai által közösen készített kiállításon megelevenednek a nagy történelmi regények hősei és keletkezésük körülményei. Meghallgatható az Eger vár viadaláról szóló Tinódi Lantos Sebestyén-féle krónikás ének, a török hadi pajzsok és kardok mellett pedig a modern technikának köszönhetően virtuálisan az 1552-es egri várat is megtekinthetjük. Gárdonyi regényei megírása előtt komoly kutatómunkát folytatott, ezt jelzi a saját kezűleg készített alaprajza a margitszigeti kolostorról, amely az Isten rabjai megírása közben volt segítségére. Munkamódszerébe bepillantást is nyerhetünk – szó szerint, hiszen a kiállítóteremben egy kis ablakon bekukucskálva az író egri dolgozószobája tárul szemünk elé, amelyet mindössze a tetőn lévő nyíláson keresztül beszűrődő fény világított meg, hiszen az író kora reggeltől dolgozott, eközben pedig minden ablakot és ajtót zárva tartott. A kéziratok és a regények javított, gépelt változatai mellett megtekinthető az az íróasztal is, amelyen Gárdonyi az Egri csillagokat írta, és lehetőség van az író „tibetűk”-nek nevezett titkosírásának megfejtésére is – feltéve, hogy elegendő időt szántunk a múzeumlátogatásra.
Az Írók arcai című fotókiállításon személyes tárgyak ugyan nem kaptak helyet, a mintegy 70 fénykép azonban így is közel hozza hozzánk a kortárs irodalom kiemelkedő figuráit, akik között neves és elismert alkotók mellett pályakezdőket és határon túli magyar szerzőket is találunk. Bakos Zoltán fotóművész képei a Magyar Írószövetség tagjait mutatják be többnyire otthoni környezetben, de akad olyan író is, aki a képen egy pult és két korsó sör társaságában szerepel. A kiállított fotók különlegességét az a fény-árnyék játék adja, amely egyaránt képes sejtelmes homályba és erős fénybe öltöztetni a fényképek szereplőit, köztük Bereményi Gézát, Csukás Istvánt, Lator Lászlót, Lackfi Jánost, Czigány Györgyöt, Ágh Istvánt, Mészöly Dezsőt, Iancu Laurát, Döbrentei Kornélt, Kalász Mártont vagy Orbán János Dénest.
Az Írók arcai című kiállítást május 1-jéig, a Gárdonyi-kiállítást október 12-ig, a Tóth Árpád életét bemutató emlékkiállítást pedig májusig lehet megtekinteni a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Fotó: Bárány Gusztáv
