Halott könyvek, elsüllyedt írók

A Centrális Galériába mentem lézengeni, ami csak azért nem kongott az ürességtől, mert a kartonból készült könyvespolcok, illetve maguk a könyvek jobban nyelik el a hangot, semmint kongjon a terem. A kiállításon azokkal a könyvekkel találkozhatunk, amik nem kellettek senkinek, így viszont sokkal érdekesebbé váltak.

A Centrális Galériában április végéig tekinthető meg a halott könyveket és „elsüllyedt írókat” bemutató kiállítás. Azokat a könyveket vették számba, amelyek 1945 és 1989 között adtak ki és a rendszerváltás után szabadon kölcsönözhetőek voltak, ennek ellenére mégsem vette ki őket senki. A 2012 januárjában lefuttatott keresésből így aztán kikerültek ezek a könyvek, amelyek jórészt a könyvtár köteles példányai – a kiállításra nem kerültek be a tankönyvek, jegyzetek, a mini, illetve a nagyalakú könyvek. Az pedig, hogy a tárlaton túlsúlyban vannak a szépirodalomi és a társadalomtudományi kötetek, azért van, mert az ilyen típusú könyveket promotálták a korszakban.

A Galériában a roskadozó könyvespolcokon túl megtekinthető öt videó is, amelyeken Mélyi József művészettörténész, Karafiáth Orsolya költő és publicista, Lévai Balázs televíziós szerkesztő és műsorvezető, Bán Zoltán András irodalmár és Török András művelődéstörténész szemezget a kiállított darabokból és tart nekünk könyvajánlót, nem kis kitérőkkel saját életükről és a könyvek világáról.

Mélyi József

A kisfilmben arról beszél, hogy hiába feledkezik meg olykor saját kora az íróról, van, hogy később, amikor a világ újra ugyanabba a pontjába fordul, újra aktuálissá válik az író műve, és felfedezik. Persze ezt ritkán éli meg a szerző. Éppen ezért érdemes sokszor újraolvasni és átértékelni régebbi korok szerzőit, hiszen a ma igazságait szintúgy megtalálhatjuk bennük, mint a letűnt korok tragédiáját.

Karafiáth Orsolya

Az írónő gyerekkoráról és a könyvekhez fűződő viszonyáról mesél, valamint magyartanáráról, aki megszeretette vele az irodalmat, és aki miatt anno ő is erre az ösvényre lépett. Hiszen, mint mondja, ha nincsen affinitásunk az irodalomra – vagy ezt nem nevelik belénk –, nagyon nehéz összeszedni azt a műveltséget és tudást, amit az irodalom jelent.

Lévai Balázs

Ő is magyartanárát, Beke Katát emeli ki, mint irodalmi orientáltságának forrását, tanítási módszereit pedig Robin Williamséhez hasonlítja a Holt költők társaságából, hiszen tanára megtiltotta, hogy az önéletrajzi írásokon kívül mást is elolvassanak a tankönyvből – persze azok még más idők voltak.

Jan Kerouac: Gázos bébi című könyvét emeli ki, amely szerinte talán a „legR&Rosabb” könyv, amit valaha írtak, és sok más hasonlóan nihillista könyv táplálkozik belőle, vagy legalábbis találkozott vele azok írója, mint például a RHCP frontembere, Anthony Kiedis vagy az Amerikai Psycho írója, Brett Easton Ellis.

Mesél továbbá könyvtárlátogatási szokásairól, illetve arról, hogy mostanában már ő sem jár e nemes intézménybe. Pár évvel ezelőtt azonban még gyakran feltűnt az Országos Széchényi Könyvtárban, hiszen munkájához rengeteg háttéranyagot kellett átolvasnia akkoriban.

Bán Zoltán

Az irodalmár arról beszél, hogy mennyire másmilyen erők mozgatták a rendszerváltás előtti könyvkiadást, mint a mostanit; sok minden elértéktelenedett, így maga az olvasás is. Eltűnt az irodalomkritika, hiszen ma már csak az ÉS és a Magyar Narancs közöl kritikákat olyan könyvekről, amik még minőségibbek, és nem annak a 30-40 írónak a tollából származnak, akik a ponyvát szolgáltatják a tömegközlekedésen olvasóknak, illetve a profitot a kiadóknak.

A mai könyvkiadás nem csak tartalmában múlja alul a korábbit, hanem minőségileg is, hiszen a fordítások és a helyesírás is hagy némi kívánnivalót maga után. Ez pedig a szerkesztők és a fordítók munkáját reprezentálja, akik sokszor szakmai tudás nélkül, haveri alapon kerülnek a kiadókhoz.

Ő a Szétvert portákat emeli ki Rubin Szilárdtól, aki 2010-ben hunyt el és bár sosem volt nagy klasszis, tájleírásai és a miliő ábrázolása nagyon is korrekt és élvezhető könyveiben. Ennek ellenére elsüllyedt, egykönyves íróként kellett meghalnia, hiszen nem ez, hanem a Csirkejáték volt Rubin legjobb kötete. Ez nem baj, hiszen Bán szerint Kertész és Ottlik is egykönyves.

Török András

Török a könyvvásárlási és a könyvtárba járási szokásokat elemezve arra jut, hogy az olcsó könyv széles tömegek számára volt elérhető a szocializmus alatt és így, mint mondja, ha a bányász nem is, de fia a kultúra közelébe kerülhetett. Ugyanakkor a könyvtárlátogatások számát ez csökkentette, bárki államilag nyomott áron juthatott ugyanis a könyvekhez; míg nyugaton már akkoriban is magas volt a könyvek ára, így ott inkább a könyvtárba járás dívott és ennek köszönhetően folyamatosan javult a könyvtárak minősége is.

Szabó Árpád: A trójai háború kötetét említi meg, amely a homéroszi történetet meséli el még több történelmi ténnyel megspékelve, ezzel is kifejezve az író rajongását az ókori történelem iránt. Írásában pedig rejtett hexameterekre és ókori versformákra bukkanhatunk, ha nyitott rá a fülünk és tudjuk, mit keressünk.

Szerintem nem csak a műveltség az, amit az irodalom ad, hanem rengeteg tapasztalatot is, ami bennünk tovább eszkalálódik, és amikor újabb és újabb döntéshelyzet elé állít minket az élet, rutinosabban döntünk, épp a könyveknek köszönhetően. Emellett persze azért a tapasztalat is rengeteget számít.