“Ha meglátok még egy flashmobot, öngyilkos leszek”

Beszélgetés globálról, lokálról, Facebookról…és ami mögötte van.

Egy évtizede együtt járnak „kerekasztal-beszélgetni” Uj Péter (Index) és Weyer Balázs (Origo), ők most is résztvevők voltak, ahogy Balogh Ákos Gergely (Mandiner) és Bodó Balázs is (Média Oktató és Kutató Központ), a jogi vonalat pedig Rozgonyi Krisztina ügyvéd (NNH volt elnöke) erősítette. Természetesen, ahogy az ilyen konferenciákon már szokássá vált, a Médiatanács tagja nem jelent meg – a meghívás ellenére sem. A beszélgetés moderátora a végtelenül bájos, de meglehetősen inkompetens Kálmán Olga volt, aki kedvesen rácsodálkozó kérdésekkel segítette előre az estét (például hogyan érkezhet számla az internetes befizetésekről, mi az a „hypolás”, hogy ragozzuk a Google-t….stb.)

Weyer és Uj némileg eltérő álláspontot képviseltek az internetes óriásszörnyek, mint például a Facebook kérdésében.  Mindketten egyet értettek abban, hogy enyhe kifejezés az, hogy üzletileg káros a lokális tartalomszolgáltatókra, viszont Weyer szerint elébe kell menni az eseményeknek. Mióta kritikus tömeget ért el, egyfajta terjesztési csatorna lett, ami kihasználható abból a célból, hogy elmélyítse a kapcsolatot az olvasókkal. Uj szerint az Index nem osztja ezt a módszert, egyértelműen csak károsnak látja a Facebookot az internetes média szempontjából, és nem gondolja, hogy új fogyasztót el tudna érni az újság a Facebookon keresztül, érdemben így nem lesz nagyobb a közönsége. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a globális verseny közepére került, és az olvasóknak nevetségesen olcsón adnak el – mint később kiderült az itthoni századrészéért – hirdetést a közösségi hálón keresztül. Balogh Ákos Gergely kifejezetten jól látta, hogy nem képez egy súlycsoportot a korábban (és később) megszólalókkal. Abban is igaza van, hogy a Mandinernek nincsenek egyéb szolgáltatásai, amelyeknek a globális média riválisa lehetne (pl. videómegosztó), és az Origóhoz hasonlóan ők is használják kapcsolattartásra a felmerülő lehetőségeket. Viszont szerinte nem változott meg radikálisan a helyzet a pre-facebook időkhöz képest, és ismét szembesülhettünk általa olyan kevésbé tájékozott mondatokkal és véleményekkel, mint hogy „A sajtószabadság-tüntetésre a hagyományos médiumok mozgósítottak jobban, nem a Facebook”.  Szerinte a dolog „túl van hypolva”, mozgósítás és szimpátia szervezkedés szempontjából is, mert az attendingolás általában nagyobb, mint valós részvétel, mindegy hogy tüntetést, vagy házibulit szervez az ember. Majd belement egy vitába a trollokról Rozgonyi Krisztinával, végül ebből a mederből a beszélgetést Bodó Balázsnak sikerült kiemelnie. Szerinte az alapvető kérdés, hogy a nemzeti infrastruktúra fel tudja-e venni a versenyt. És habár a Facebook „nem egy project management software”, így koordinációra alkalmatlan, de kétségtelenül mozgósító erőt jelent. Ennek a veszélye abban rejlik, hogy talán mégsem kellene a magyar nyilvánosságot kirakni idegen szerverekre. Ráadásul a civil szerveződés kiszolgáltatott, mert lekapcsolható, központilag moderálható, és a hírsorrendet is egy fantom algoritmus irányítja. Nem értett egyet a Mandiner főszerkesztőjével, aki szerint ezek a facebook-mozgalmak a cselekvés illúziói, hiszen a Tüntetés a sajtószabadságért teljes költségvetése visszajött a közösségi oldalon folytatott kampányon keresztül. Láthatóan nagyon dinamikus folyamat, és tanítani lehet rajta keresztül, így újradefiniálhatóak olyan fogalmak, mint a pártfinanszírozás.

Viszont egyetértett a megjelent szerkesztőkkel abban a kérdésben, hogy a FB wall áthúzza a tematizálást. Weyer szerint kicsúszik a kezükből a hírsorrend, mert a felhasználó állítja elő, továbbá a hír kontextusa is megváltozik a megosztó értelmezésével. Felmerült az a kérdés is, hogy mennyiben befolyásolja ez a világról alkotott percepciót, de elég determinista kijelentés lenne, ha arra jutnánk, hogy a Facebook hírfolyam személyiségtorzuláshoz vezet. Az is kiderült még az este folyamán, hogy a Facebook már brandként is funkcionál, ahogy erre példa volt a korábban már említett tüntetés.

A közönséggel folytatott vita során György Péter csendesen átvezette a témát az archívumok kérdésére, amely remélhetőleg a beszélgetés sorozat következő állomása lesz. Megoldás ugyan nem született, a problémák, a fuldokló magyar tartalomszolgáltatás és az óriás online közösség társadalmi haszna közötti ellentmondást nem sikerült az estének feloldania, de mindenféleképpen el kellett indítani ezt a témakört, hisz észre kell vennünk, hogy a médiával kapcsolatos diskurzusoknak már rég nem a hagyományos médiumokra kellene koncentrálnia.

 

Kocsis Andrea
ELTE Online

Fotó: Martin Wanda