Az ELTE mesterszakjait bemutató interjúsorozatunk következő részében a geofizika kerül terítékre. Interjúalanyunk, Molnár Bence mesél a tapasztalatairól, a terepgyakorlatos élményeiről, valamint a geofizika jövőjéről is.
A Föld fizikai eszközökkel történő megismerése egyre szélesebb körű alkalmazásnak örvend, különösen a szénhidrogének – a kőolaj és a földgáz – iránti fokozott kereslet miatt. Téged mivel fogott meg a geofizikus mesterképzés, végül miért ezt választottad?
A geofizika felé vezető utam ott kezdődött, amikor először szembetalálkoztam a geofizikával, egyszerűen csak mint szóval. Végzős gimnazistaként a „felvis” szakleírásokat böngésztem egy vastag nyomtatott kiadványban, és véletlenül ráakadtam a geofizikára. Mivel erősen a fizika és a földrajz természeti vonatkozásai iránt érdeklődő diák voltam, azt mondtam, hogy én geofizikus leszek. Természetesen ekkor még igazából semmit sem tudtam a geofizikáról. Végül, számtalan szempontot figyelembe véve, a Pécsi Tudományegyetemen kezdtem meg a tanulmányaimat Földtudomány alapszakon. Ahogy elkezdtem jobban megismerni a földtudományt, úgy kristályosodott ki egyre inkább, hogy én igenis geofizikus szeretnék lenni. Így az alapképzés után jelentkeztem az ELTE Geofizikus mesterképzésére, ahol most pillanatnyilag is tanulok. Ami engem a geofizikában megfogott, a földtudományi szakterületen belül, az az volt, ahogyan a minket körülvevő természetet próbálja leírni. Ez teljesen szubjektív, más biztosan másképp látja ezt, de számomra például azáltal, hogy a geofizika kvantitatívan és fizikai úton próbál megragadni jelenségeket, kézzelfoghatóbbá válik, mint például a geológia (bár ezt is nagyon szeretem amúgy, és a tanulmányaim során elég sokat foglalkoztam is vele). A kérdésed elejére reagálva: én pont ellentétes tapasztalatot vélek felfedezni. A mai karbonsemlegességi és környezetvédelmi törekvések inkább egyre kedvezőtlenebb színben tüntetik fel a szénhidrogéneket, lehetőség szerint egyre inkább mellőznék a hagyományos kőolaj és földgáz kitermelését és használatát.
A képzés két specializálódási lehetőséget kínál – Kutató geofizikus vagy Űrkutató-távérzékelő: te melyik mellett döntöttél, és miért?
Én a Kutató geofizikus specializációt választottam. Nekem az Űrkutató-távérzékelő specializáció is nagyon tetszett, és igazából, ha lehetne, mindkettőt csinálnám. Végül azért döntöttem a Kutató geofizikus specializáció mellett, mert több dolog kötött hozzá, például a BSc-s és a későbbi MSc-s szakdolgozati témáim. A másik pedig pusztán csak érdekelt, egy-két tárgyat – pl. Asztrofizika I., Napfizika – fel is vettem.
Miben látod szakod szépségét, mi a legkülönlegesebb benne?
Amit nagyon szeretek a geofizikában, az az, ahogyan a körülöttünk lévő természetet próbálja leírni és megérteni. Tehát konkrétan: egy adott természeti jelenséget a fizika törvényszerűségein keresztül, a matematika eszköztárával ír le és ért meg. Ilyen értelemben én inkább elméleti és modellező embernek tartom magam, de alapvetően a terepmunkával sincs bajom, azt is szívesen csinálom, de hosszabb távon inkább a modellezés érdekel. Ha gyakorlati szempontból közelítem meg a kérdést, akkor azt szeretem a szakban, ahogy a geológiával kiegészítik egymást, vagy ahogy a geofizika megpróbálja a geológia elképzeléseit fizikai keretek között alátámasztani, igazolni vagy éppen megcáfolni.
Sokat hallhatunk arról, hogy az ismert szénhidrogénmezők lassan kimerülnek, miközben az erőforrás-kutatások egyre költségesebbek. Szerinted miképp alakul a geofizika jövője, merre fejlődik tovább a tudomány?
Szokták mondani, hogy már a nálunk idősebb generációk is azon nőttek fel, hogy az ismert szénhidrogénmezők lassan kiürülnek. A szénhidrogének földtani időskálán képződnek, így nyilván emberi időskálán fogyásról beszélhetünk, de az idő előrehaladtával a technológia is fejlődik, így a találat lehetősége nőhet. Korábbi feltárások, melyek akkor még nem voltak nyereségesen kitermelhetők, új technológiákkal akár kitermelhetővé válhatnak, tehát ilyen értelemben erre a kérdésre nehéz konkrétumot mondani. Az elég valószínűnek tűnik, hogy a szénhidrogének szerepe a jövőben egyre csökkenni fog, már csak a korábban említett karbonsemlegességi és környezetvédelmi törekvések miatt is. Természetesen a szénhidrogének alkalmazása egyik napról a másikra nem megszüntethető, és alapvetően fontos hangsúlyozni, hogy a szénhidrogének, a hírük ellenére, önmagukban nem rosszak: megkerülhetetlen energiahordozók, azonban a mennyiségi és minőségi felhasználásuk nyilvánvalóan már más kérdés. Természetesen, észszerű keretek között, folyamatosan a megújuló energiaforrások felé kellene nyitni. A szénhidrogének még egy jó ideig biztosan velünk lesznek, jelentőségük viszont idővel valószínűleg fokozatosan csökkenni fog. A geofizikán belül is szerintem a vízzel és geotermiával (geotermikus energiával) foglalkozó témakörök erősödhetnek majd meg a jövőben.
Milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagított a képzés?
Az MSc „rövidke” két éve alatt is számtalan élménnyel gazdagodtam (noha ennek nagy része számomra online oktatással telt). A sok dolog ellenére viszonylag egyszerűen tudok választani két élményt, ami nagyon meghatározó volt. Az egyik, hogy az első évben részt vettem egy nemzetközi szénhidrogénkutató versenyben az AAPG (American Association of Petroleum Geologists) szervezésében megrendezésre kerülő IBA-n (Imperial Barrel Award). Egy ötfős csapat egyik geofizikusa voltam, és a karotázs (mélyfúrási geofizika) értelmezéssel foglalkoztam. Ez hatalmas tapasztalat volt, és általa a gyakorlati szempontú témákból a mélyfúrási geofizika lett az egyik kedvencem. A másik meghatározó élmény a geofizikus terepgyakorlat volt. Ez egy kéthetes program, ami idén Dorogon volt. BSc-sek és MSc-sek meghatározott évfolyamai vesznek rajta részt; lényegében ez egy hatalmas csapatjáték, sok méréssel, méréstervezéssel, adatfeldolgozással, értelmezéssel lehet ismerkedni, nagyon tanulságos. Vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem mindegy, hogy az aljzati képződmények csekély mélységben vagy több száz méter mélyen vannak, ezt a geofizikával jól meg lehet vizsgálni. A terepgyakorlaton végeztünk szeizmikus és geoelektromos méréseket is. A reflexiós szeizmikus mérések során mesterséges rezgéseket keltünk a földben, és a mélyből, a réteghatárokról visszaérkező rugalmas hullámokat regisztráljuk felszíni érzékelő egységek, geofonok segítségével, így próbáljuk feltárni a talpunk alatti teret.
Dolgozol jelenleg kutatási, diplomadolgozati témán, amiről tudnál mesélni?
Diplomatémám keretében jelenleg a felszín alatti vízáramlás numerikus modellezésével foglalkozom. Sztochasztikus inhomogén közegmodelleket állítok elő, és a heterogén közegek hatásait vizsgálom a felszín alatti vízáramlás szempontjából (pillanatnyilag az advektív hőtranszport szempontjából). Jelenleg szintetikus modelleken dolgozom, de remélem, később valós területek, közegek modellezésébe is belekezdhetek. Jelenleg két dimenzióban modellezek, de tervezek három dimenzióra is áttérni majd. Az idei évben a felszín alatti vizek radioaktivitásával is foglalkoztam egy TDK-kutatás keretében a Soproni-hegység területén. Bár ez nem éppen geofizika, de fontosnak tartom a határterületeken való „mozgolódást” is.
Az egyetem után mivel szeretnél foglalkozni?
Szívesen tanulnék tovább doktori képzésben, de szívesen dolgoznék földtani cégeknél is: meglátjuk, hogy alakul majd a jövő.
A képek forrása: az interjúalany fotói
