Fábián Fanni az ELTE PPK hallgatója. Jelenleg második alapszakját végzi, és tökéletes példája annak, hogy milyen, amikor négy és fél, egyetemen töltött év megtelik tartalommal. Októbertől tanulmányi alelnökként tevékenykedik az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatban. Unalmasnak hangzik a tanulmányi ügyekkel való bajlódás? Fanni történetét elolvasva megértheted, hogyan lesz a pezsgő közösségi életből felelősségteljes érdekképviselet, az érdekképviseletből magabiztosság, a magabiztosságból pedig folyamatos fejlődés. A boldogság néha abban rejlik, hogy igazán sosem érsz révbe.
Mesélj egy kicsit magadról! Honnan érkeztél, a pályaorientáció hogyan zajlott le az életedben?
Paksról érkeztem, 2016-ban érettségiztem. Kezdetben eléggé nehezen döntöttem el, hogy milyen szak illik hozzám leginkább. Gondolkoztam tanári pályán, de idővel rájöttem, hogy nem igazán nekem való. Az oktatás világa viszont továbbra is nagyon vonzott. Az Educatio Kiállításon találtam rá a Pedagógia BA szakra. Ott beszélgettem néhány hallgatóval és az elmondásaik alapján annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam, mindenképpen erre a szakra szeretnék járni! Felvettek, és sikeresen el is végeztem a hároméves képzést. Ezt követően tudtam, hogy mindenképpen szeretnék egyetemi közegben maradni és szerettem volna még egy mester- vagy egy alapdiplomát szerezni. Belegondoltam, hogy mi lenne az a közeg, amelyben szívesen dolgoznék. Végül az lett a konklúzióm, hogy valamilyen kulturális intézményben tudom magam igazán elképzelni. Gyermekkorom óta meghatározza az életemet a zene, de például a színház világa is érdekel, és alapvetően nyitottnak tartom magam, ha művészetekről van szó. A Közösségszervezés BA szakot választottam, ami ezáltal nagyon könnyű döntés volt, hiszen a kulturális közösségszervezés szakirány pontosan ezt az érdeklődési kört igényli.
A szakod ugyan megváltozott, de ugyanazon kar berkeiben maradtál továbbra is. A Közösségszervezés BA szak kiválasztásakor mi motivált arra, hogy újra az ELTE PPK-t válaszd?
Nekem nagyon tetszett Pedagógia BA szakon, hogy tényleg a legjobbaktól tanulhattam. Többen is tanítottak azok közül, akik a legfontosabb szakirodalmakat írták, emellett gyakorlatorientált volt a képzésünk, nagyon jó partnerintézményeink voltak. Szakmai szempontból tehát az motivált, hogy elméleti és a gyakorlati szempontból is kielégítő volt számomra az egyetem. Úgy gondoltam, hogy valószínűleg a Közösségszervezés BA is hasonlóan jó alapokat adhat, ezért jó döntés lehet rá jelentkezni.
A másik ok természetesen a közösségi élet, aminek az ELTE PPK-n kiemelt szerepe van. Nekem egyébként személy szerint is fontos, hogy az egyetemen ne csak hallgatóként, hanem közösségi emberként is jelen legyek, ezért sok-sok élményt szereztem már a karon és rengeteg kedves emberrel találkoztam.
Ha visszakanyarodunk a szakmai kérdésekhez: a Pedagógia BA után a Közösségszervezés BA elvégzését egy váltásnak tekinthetjük, vagy a kettő keresztmetszetében látod a jövőd?
El tudom magam képzelni a pedagógia világában, de a Közösségszervezés BA miatt a kulturális vonal is én vagyok. Ha belegondolok, szinte mindig a keresztmetszetében gondolkoztam. Rengeteg olyat tanultam az első egyetemi képzésem alatt, amit most is tudok kamatoztatni. A Pedagógia BA-n Oktatásszervező, fejlesztő pedagógiai asszisztens specializációt választottam, ezért végeredményben mindkét szakom egyfajta szervezői attitűdöt igényel. Mindemellett nagyon szeretem a gyerekeket, és nagyon örülnék neki, ha később egy kulturális vagy egy közművelődési intézményben gyerekprogramok szervezésében is részt vehetnék többek között. Ezt a „keresztmetszetet” a negyedik évemben kezdtem megalapozni. Nemrégiben belekezdtem egy olyan saját kutatásba, amely által az ifjúság és a komolyzene kapcsolatát vizsgálom. Bár sok tudományos kutatás említi, hogy a fiatalok nem kedvelik a komolyzenét, számomra ez mégis érdekes kérdéskör. Miért fordulnak el a komolyzenei kultúrától, esetleg miért kedvelik meg mégis ezt a műfajt? Mi jellemzi a kultúrafogyasztási szokásaikat? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni elsődlegesen, de ennek nagyon sok aspektusa van. Szerintem ebben a témában óriási nagy potenciál van, és – amellett, hogy TDK dolgozat és szakdolgozat születhet belőle – szeretnék vele komolyabban foglalkozni.
Nagyon szuper, hogy ebben a szerteágazó szakmai útban is látod az egységet! Viszont ha már egységnél tartunk, milyen érzés, hogy immáron 4 és fél éve a PPK-ra jársz? Valamennyire az identitásod részévé vált az ottani légkör?
Mindenképpen! Ha mondjuk öt évvel ezelőtt ülnénk ugyanígy egymással szemben, abszolút nem az az ember fogadott volna téged, mint aki most. A PPK nagyon sokat hozzáadott a személyiségemhez. Már az első pillanatban megéreztem, hogy valami egyedülálló és szuper dolog, ami ebben az egész közegben történik. Elsőévesként beléptem az Animátori Körbe (Az Animátori Kör az ELTE PPK önszerveződő köre, amely a kari közösségi élet megszervezése érdekében jött létre – a szerk.) később pedig a Delegált Körbe is. (A Delegált Kör szintén az ELTE PPK önszerveződő köre, melynek tagjai nemcsak az egyetemi élet részesei, hanem az oktatás és a tanulmányok szervezésébe is belelátnak, képviselve ezzel saját és hallgatótársaik érdekeit – a szerk.) Ezt követően lettem az ELTE PPK HÖK Tanárképzési referense, majd a Tanulmányi Bizottság elnöke. Ezalatt az idő alatt a PPK-s emberek és a szemléletmódjuk engem is formált. Ez egyébként értelmezhető a hallgatói közéletre és a tanulmányaimra egyaránt. A Pedagógia BA például olyan kritikai szemléletmódot adott nekem, amiért sosem lehetek elég hálás. Végeredményben tehát minden összefonódik mindennel, és – ahogyan te is mondtad – ez az egész az identitásom részévé vált.
Ha egy polaroid képpel kellene megjelenítened a legmeghatározóbb egyetemi élményedet, mi szerepelne rajta?
Egy konkrét esemény az elmúlt négy és fél évből? (nevet) Nagyon sok meghatározó élményem van, de valószínűleg a 2018-as Delegált Hétvégéről mutatnék egy képet. A delegáltak alapvetően olyan PPK-s hallgatók, akik érdeklődnek a tanulmányi ügyek iránt, szívesen töltenek be érdekképviseleti szerepet, és az Educatio Kiállításon, nyílt napokon, tanszéki értekezleteken, Facebook-csoportokban biztos információforrásként tudnak szolgálni. Az említett hétvégét az akkori Tanulmányi Bizottsággal szerveztük, és a Delegált Körnek ez az éves csapatépítője. Ha megkérdezel egy delegáltat, hogy mi a legjobb program az évben, akkor biztos, hogy gondolkodás nélkül azt feleli: a Delegált Hétvége! Ez mindig nagyon szuper program. Pontosan emiatt viszont nagyok az elvárások is, és volt egy-két zűr a hétvége alatt, amik miatt rajtunk eléggé nagy volt a nyomás. Mégsem ez marad meg bennem, hanem az, hogy a Tanulmányi Bizottság akkor mennyire klappolt, és hogy milyen jól túl tudtunk lendülni ezeken a problémákon. Számomra az a fajta közös gondolkodás, a feszültségek feloldása nagy élmény volt, és a delegáltak szerintem a mai napig nem tudják, hogy mi zajlott a háttérben. Nagyon király volt az egész, egy közös fejlődési folyamat, amely a HÖK-ben való együttműködésünkhöz sokat hozzátett. A polaroid képen tehát Dettivel, Mesivel és Bencével együtt szerepelnék, az akkori Tanulmányi Bizottsággal. Bár ezzel kicsit azt érzem, hogy megsértek másokat, mert rengeteg embert szerettem meg itt, akiket mind rátennék arra a képre.
Akkor ez egy mozaik?
Igen, valami olyasmi. (nevet)
Pontosan hogyan kell elképzelni azt a folyamatot, ahogyan a hallgatói élet aktív részese, majd alakítója lettél a karodon?
Amikor 2016-ban elmentem a gólyatáborba, nagyon megfogott az egész légkör, hiszen az ottani emberek annyira pörögtek, és olyannyira szívvel-lélekkel végezték a tevékenységeiket, hogy mindenképpen részese akartam lenni ennek a nagy közösségnek. Elkezdtem az Animátori Kör két féléves képzését, ahol csodálatos emberekkel képződhettem. Egyre jobban belefolytam a kari életbe, valamennyire beleláttam, hogy mi hogyan működik, és viszonylag rövid időn belül realizáltam, hogy mennyire professzionális a PPK hallgatói életének szervezése. Egy idő után zavarni kezdett, hogy nem vagyok teljesen tisztában a saját tanulmányaimat érintő tudnivalókkal. Tudtam, hogy ha a Delegált Körben elvégzek egy három-négy alkalmas képzést, akkor megkapom a szükséges információkat, emellé pedig kapok egy új közösséget, amely hasonló, mint az Animátori Kör, de – a méretéből kifolyólag – talán egy kicsit családiasabb. 2017 tavaszán jelentkeztem a Delegált Körbe, és abszolút azt kaptam tőle, mint amire vágytam. Ebből az érdeklődési körből kifolyólag az akkori HÖK-ös hallgatók úgy gondolták, hogy megfelelő tanárképzési referens lennék Pedagógia BA szakosként. Az ELTE PPK HÖK életébe végül így kerültem be, később a Tanulmányi Bizottság elnökévé váltam a képességeim alapján.
Ha az ELTE PPK-n ennyire megtaláltad a helyed, hogyan és miért lettél EHÖK Kabinet tag?
Az ELTE PPK HÖK-nek több mint három évig voltam a tagja, és akármennyire szerettem, tavaly tavasszal már felmerült bennem, hogy ideje lezárni ezt a korszakot. Egyrészt azt éreztem, hogy már megtettem mindent, amit meg szerettem volna tenni ezen a területen a saját karomon. Másrészt elérkezett az ideje annak is, hogy átadjam a stafétabotot az utánam következőknek. Az azonban nem szűnt meg bennem, hogy érdekelnek a tanulmányi ügyek, továbbra is fontos maradt számomra, hogy egy adott szervezetben minden jól menjen és az egyetemi hallgatók megfelelően legyenek tájékoztatva.
Tavaly tavasszal tehát az akkori HÖK elnök, Korinek Janka felhívott, hogy Eszterhai Marcell EHÖK-elnökhelyettes csapatot gyűjt, ugyanis szeretne indulni az 20/21-es tanév Egyetemi Hallgatói Önkormányzati elnökválasztásán. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Tanulmányi alelnökként csatlakozni. Sokat gondolkodtam rajta, de végül győzött a kíváncsiság, hiszen ez egy új és izgalmas terület volt számomra az egyetemen. Teljesen másfajta munkát végzek, mint a PPK-n a Tanulmányi Bizottság elnökeként, hiszen az egész ELTE összes hallgatóját segíthetem, képviselhetem és belefolyhatok olyan tanulmányi jellegű döntési folyamatokba, amelyek az egyetem minden hallgatójára hatást gyakorolnak.
Ha szuperhős lennél, mi lenne a legfőbb szupererőd a tanulmányi alelnökként végzendő feladataid alapján?
Ez nagyon érdekes kérdés! Szerintem abban vagyok jó Tanulmányi alelnökként – és úgy általában is –, hogy nagyon kritikus tud lenni a hozzáállásom. Amikor kapok egy ügyet, amivel foglalkozni kell, akkor rögtön megkérdőjelezem a problémát és a kontextusát is. Próbálok mindennek mögélátni, hogy mi miért történhetett. Ha valami nem úgy történik, ahogy szükséges, akkor gyorsan ki tudom szúrni.
Akkor nem is szuperhős vagy, hanem Sherlock Holmes!
Igen! (nevet) Ez a kritikusság segít hozzá a pozitív változásokhoz szerintem. Többször mondták már nekem, hogy ezáltal jó ötletet adtam. Ez most kicsit úgy hangozhat, hogy állandóan „kukacoskodom”. (nevet) Én mégis azt érzem, hogy a kritikai szemlélet fontos, mert általa észrevesszük a problémák gyökerét.
A tanulmányi ügyeket és az általad említett folyamatokat egyébként a sztereotípiák alapján sokan unalmasnak tartják. Rajtad mégis látszik, hogy erősen kötődsz ehhez a területhez. Az ELTE PPK – már említett – fokozatos integrációs és közösségi folyamatai hozták mindezt ki belőled, vagy ez a „felsőbb cél” egyébként is előtted lebegne?
Elsőévesként egyáltalán nem gondoltam ezekre a dolgokra. Nekem akkor a HÖK-ös lét nem volt vonzó. Ismertem HÖK-ös embereket, akik kedvesek voltak és közel hozták a hallgatókhoz a Hallgatói Önkormányzatot, de nagyon alacsony volt az önbizalmam. Viszont az animátor- és a delegáltképzéseket elvégezve a képességeim tekintetében ajánlották fel nekem a csatlakozás lehetőségét, ami által én is átgondoltam, hogy mire van szükség az adott tisztséghez. Akkor belegondoltam, hogy elképzelhető, hogy ez tényleg menne nekem, és érdekel is.
Természetesen a koronavírus-járvány megnehezíti a kapcsolatok kialakítását, de a fennálló helyzethez mérten az EHÖK-ben is megtalálod azt a közösségi élményt, ami a PPK HÖK-ben megvolt?
Ami érdekes, hogy ahogyan hallgatóként elsőre távolinak tűnhet a kari HÖK, úgy a kari Hallgatói Önkormányzat tagjaként az EHÖK tűnhet távolinak. Fennáll a kölcsönös kapcsolat, de maga az EHÖK mint szervezet mégis távoli. Mikor a részesévé váltam, az tetszett leginkább, hogy bár a PPK-n is sokféle emberrel találkozhattam és dolgozhattam együtt, az EHÖK-ben még különfélébbek vagyunk. Különböző karokról jönnek a képviselők, és ez egy teljesen más érzés. Szerencsére mindenki nyitott volt, ezért ebből a sokféleségből szuper közös munka lett. Azért lettünk egy csapat, hogy dolgozzunk, de nincs olyan ember, akivel ne ülnék be szívesen valahová, és egy egészen király közösség alakult ki annak ellenére, hogy ez személyesen lenne teljes.
Az interjú során több tevékenységet és közösséget is felsoroltál, amelyekben aktív vagy. Mindemellett a szabadidődben milyen tevékenységeket végzel?
Olyan embernek tartom magam, aki akkor érzi magát jól igazán, ha napközben elmegy egyetemre és ülésekre, intézi a kis dolgait és végez valami plusz tevékenységet is. Szeretem, ha ki vannak töltve a napjaim, és nem csak olyan tevékenységekkel, amelyek az egyetemi élethez köthetők. A járvány miatt most nem lehet, de alapvetően van lehetőségem arra, hogy visszajárjak a zeneiskolám fúvószenekarába próbálni, zenélni Paksra. Számomra hatalmas nagy boldogság, hogy ez megmaradt, mert nagyon jó közösségben zenélni. Több mint tíz éve vagyok a zenekar tagja és ebből is látszik, hogy számomra ez az egyik legfontosabb szabadidős tevékenység.
A munkám is a zenéhez köthető egyébként, hiszen a MÜPA-ba járok dolgozni hostessként. Ha van egy szabad estém és van előadás, akkor én általában ott vagyok. Nagyon jó koncertek vannak, és csodálatos, hogy a munkahelyemen ilyen előadásokat láthatok és hallhatok, de az sem másodlagos, hogy mennyire szeretem a munkatársaimat. Pont egy ottani barátnőmmel beszélgettünk erről, hogy számunkra a MÜPA nem is igazán munkahely, hanem egyszerűen szeretünk oda járni. Az, hogy ezért pénzt kapunk, csupán valami plusz.
Van persze egy másik oldalam is. A folyamatos pörgés és a különböző eseményeken való részvétel szeretete nem azt jelenti, hogy nem szeretek néha kicsit lelassulni. Amikor ténylegesen nem szeretem, ha dolgom van, azok a Forma–1 futamok időpontjai. Ez most viccesen hangozhat, de tényleg nagy rajongója vagyok, és régóta követem. Versenyhétvégén szinte csak a Forma–1 az, amivel foglalkozom. Kiteszem a „ne zavarj táblát”, és teljesen belemerülök családdal, barátokkal – akár videochaten – vagy egyedül.
Nagyon sokszor említetted, hogy számodra milyen sokat jelent, ha közösségben lehetsz és fejlődhetsz, emellett a zene és a kultúra folyamatos jelenléte is jelzésértékű az életedben. Elmondható, hogy az egész életen át tartó tanulásban hiszel?
Mindig azt mondom, hogy van hova fejlődni. Szerintem azért jó, hogy ilyen sokféle dolgot csinálok, mert ennyiféle különböző akadály gördülhet elém hirtelen, amelyeket több úton van lehetőségem elhárítani, majd tanulni a helyzetekből.
A diplomád megszerzése után mik a terveid?
Hat év egyetemmel a hátam mögött a konkrét intézményi tanulást szeretném egy időre félretenni. Bár most is dolgozom, de főállásúvá szeretnék válni. Ezt elsődlegesen a Közösségszervezés diplomámmal képzelem el, egy kulturális vagy közművelődési intézményben. Gondolkodom még azon is, hogy egy végzés utáni szakmai gyakorlatot is megpályázzak és jövő ősszel pár hónapot külföldön dolgozzak. Ennek megvalósulása még a jövő titka, de nagyon jó lenne.
Ha végleg elhagyod az ELTE-t, miért leszel a leghálásabb?
Az emberekért, akiket itt megismertem. Ez egy nagy utazás, amely által személyiségfejlődésen mentem/megyek keresztül, az ELTE-s kapcsolatok és tapasztalatok segítségével.
Az interjúban található képek Fábián Fanni archívumából és a Mediagroup Facebook-oldaláról származnak.
