Modern oktatási elvek az ELTE TTK-n – Reformjavaslat vezetőségi összefogással

Közös oktatási reformjavaslatot dolgoztak ki az ELTE TTK egységei. A reformjavaslat értelmében modern oktatási gyakorlatok és elvek kerülnek bevezetésre, illetve javul az oktatási tevékenység finanszírozási egyensúlya is. A dékáni vezetőség, a TTK intézetigazgatói és a TTK HÖK, a Kar Minőségbiztosítási és Stratégiai Bizottsága, valamint a Kar intézeti tanácsai által megalkotott reformjavaslat létrehozásáról és gyakorlati megvalósíthatóságáról beszélgettünk Lekics Lászlóval, a TTK HÖK elnökével.

Az ELTE Természettudományi Karának oktatási finanszírozása régóta kardinális kérdés. A hallgatói létszámhoz kötött normatív támogatás összege szűkös gazdálkodási keretek közé szorítja a TTK-t, emellett pedig a változó piaci igények és a hallgatói elvárások szükségessé teszik a modern oktatási gyakorlatok és irányelvek bevezetését. Az oktatók nagymértékű leterheltsége, a frontális oktatás hatékonyságának kérdése, illetve a folyamatos lemorzsolódás és csökkenő hallgatói jelentkezések szükségessé teszik az oktatói és hallgatói igények felülvizsgálatát.

Elnök úr, hogyan érzékelted a fent említett problémákat?

Én a matematika szakon olyan formában érzékeltem az oktatási reform szükségességét, hogy eddig nagyon sok frontális oktatásban volt részünk. A rengeteg előadás pedig elvette az időt az egyéni, proaktív kutatási, fejlődési lehetőségektől. Az oktatási reformjavaslat kifejezetten erre ad választ azzal, hogy csökkenti a kontaktórákat, ugyanakkor ösztönözi a csoportmunkát, az egyéni felkészülést és a gyakorlatközpontú órákat.

A másik dolog pedig az volt, hogy viszonylag kevés szakirodalmat kaptunk kézhez, nem volt megadva olyan könyv vagy jegyzetgyűjtemény, amiből készülhettünk volna. Így pedig ha csökken a kontaktórák száma, és minden tárgyból kézhez kapunk tananyagot, akkor a lexikális tudás jó részét saját magunk is el tudjuk sajátítani.

Hogyan állt össze az oktatási reformjavaslat?

Dékán Úr már a pályázatában is kiemelte, hogy szeretne oktatási reformot kezdeményezni. Mikor megválasztották dékánnak, a TTK minden intézetéből egy-egy képviselővel összeállt egy reformbizottság. A dékáni reformbizottság összeállított egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan szeretnének javítani a TTK oktatási módszerein, milyen újításokat szeretnének bevezetni, milyen kritikus pontokat látnak stb. Ezt a reformtervezetet elküldték a Kari Tanácsnak és a HÖK-nek, majd miután mi is részletesen átnéztük, Müller Viktorral, a reformbizottság vezetőjével, Dékán Úrral és a Kari Tanács delegáltjaival leültünk együtt átbeszélni a módosítási javaslatokat. Nagyon pozitív élmény volt, hogy befogadóan álltak a javaslatainkhoz, tényleg azt éreztük, hogy kíváncsiak a véleményünkre. Én úgy látom, hogy ezzel a reformmal sokkal átláthatóbb lesz a képzés, illetve elég hallgatóbarát irányvonalat céloz.

A HÖK hogyan tudta becsatornázni a hallgatók véleményét és érdekeit a reform alakításakor?

Az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb válasz az, hogy mi is hallgatók vagyunk, látjuk a mindennapos kihívásokat, és elég jól ismerjük a szaktársaink véleményét is. A másik pedig, hogy a kari tanács képviselői mind tapasztalt, főként mesterképzéses hallgatók, akik jelen vannak a közéletben, és jól ismerik a szakterületüket.

Lekics László HÖK elnök

Lekics László, a TTK HÖK elnöke

Az oktatási reform fő célja, hogy támogassa a hallgatók készségalapú fejlődését, a proaktív tanulási igényeit, és modernebbé, átláthatóbbá, gyakorlatorientáltabbá tegye a képzést. Azonban ugyancsak sarkalatos pontja a javaslatnak az oktatói leterheltség csökkentése. Hogyan lehet a két oldalt összeegyeztetni?

Én úgy látom, hogy azzal, hogy csökkentjük az oktatók óraszámát, felszabadul valamennyi idejük arra, hogy átállhassanak az új rendszerre, és átcsoportosítsák a kapacitásukat a gyakorlati feladatokhoz és a konzultációkhoz. Persze a jegyzetek készítése és az új módszerek beépítése az oktatásba sok energiát igényel majd, azonban ez főként egy egyszeri energiabefektetés lesz.

Emellett pedig az oktatóknak ugyanúgy érdeke ez az energiabefektetés, mint a hallgatóknak. Hiszen ha csökken a lemorzsolódás, és nő a TTK népszerűsége; többen leszünk, sikeresebbek leszünk, így a hallgatói normatíva összege is nő, ami biztosabb megélhetést, jobb körülményeket biztosít az oktatóknak is. Fontos azt is látni, hogy akkor tudnak a legjobban együttműködni az oktatók és a hallgatók, ha mindkét fél meg van elégedve a feltételekkel, ez a reform pedig csakis ezt a célt szolgálja.

A kötelező érvénnyel javasolt szabályok első pontja a kreditszorzót másfélre minimalizálja. Milyen problémára ad ezzel választ a reformjavaslat és hogyan javulhat tőle az oktatás minősége?

A minimum másfeles kreditszorzó gyakorlatilag azt jelenti, hogy jelentősen csökken a kontaktórák száma, főként a passzív hallgatói részvételt kívánó előadások száma. Bizonyos szakokon már megkezdték ezt az új típusú tantervet, és azt látjuk, hogy csökken is a leterheltségük. Azáltal, hogy összevontak órákat, vagy növelték bizonyos tárgyak kreditértékét, sokkal kevésbé kell olyan problémákkal küzdeniük, mint például ami nálunk van, hogy 1-2 kreditértékű előadásokra járunk be, és ezek az órák veszik el az időnket az önálló tanulástól. Leginkább felszabadul az oktató és a hallgató ideje is arra, hogy a saját igényei szerint foglalkozhasson a tananyaggal. Nem az a cél, hogy kevesebbet tanuljunk, hanem hogy máshogyan lássunk neki.

A reformjavaslat maximalizálja a vizsgák számát 5-re. Milyen alternatív számonkérési módszerekre számíthatnak a hallgatók a továbbiakban? Fennáll a veszély, hogy az amúgy is sűrű „zh-héten” még nagyobb teher nehezedik majd a hallgatókra?

Erre egyelőre explicit választ sajnos nem tudok adni. A javaslat irányelveket tartalmaz, így minden intézet a saját igényeinek megfelelően fogja bevezetni az új módszereket. Akár zh-val, akár projektmunkákkal, akár beadandókkal ki lehet váltani a szemeszterzáró vizsgákat. A reformnak ez a pontja nem a matematikusokat és a fizikusokat érinti főként, hanem például a biológia szakos hallgatókat, akiknek egy-egy vizsgaidőszak során 10-11 vizsgájuk is van. Ez számukra lesz igazán hasznos, ha sikerül kiegyensúlyozottabban elosztani a terhelést.

Említetted, hogy számodra nehézséget okozott, hogy nem kaptatok kézhez írott tananyagot. Az oktatási reform a kötelező érvénnyel javasolt szabályok között erre is kitér, mégpedig 2020 őszétől kezdve. A javaslat értelmében minden tantárgyhoz szükséges kiadni egy – a számonkérés alapjául szolgáló – jegyzetet, illetve megoldásokat is tartalmazó példatárat.

Így van, a fő cél ezzel a javaslattal az, hogy a hallgatónak legyen lehetősége akár önállóan is elsajátítani a tananyagot, autodidakta módon is lehetséges legyen felkészülni, így könnyebben válhat készségszintűvé a tudás. Azért is szükséges az írott tananyag, mert így az előadások számának csökkenése ellenére rendelkezésre áll majd a szükséges lexikális tudás is. E mellett a jegyzetek és a példatár hozzájárul a gyakorlati feladatok önálló elvégzéséhez is.

A tárgytematikák aktualizálása és a tantervek rendszeres felülvizsgálata is megjelenik a reformjavaslatok között. Ez eddig nem történt meg?

Jelenleg rengeteg olyan tárgytematika van, amit évek óta használnak, és sokszor egyszerűen eltérnek tőle. Ha esetleg új az oktató, akkor előfordul, hogy kiegészíti, vagy bizonyos pontokban eltér a korábbi oktató tárgytematikájától. Emellett jó volna, ha bizonyos tárgyak esetén gyakorlatiasabb irányba lehetne elvinni a tárgytematikát, hogy jobban illeszkedjen a tudásanyag a piaci igényekhez.

Vannak-e olyan kapcsolatai a TTK-nak, ahonnan értesülhetnek a piaci igényekről?

Nálunk minden intézet rendelkezik céges kapcsolatokkal, például a matematika szakosok a Morgan Stanley-vel, a kémiások az Aegisszel. Én úgy tudom, hogy folyamatos velük a kapcsolat, és így tudnak az egyes intézetek értesülni a piaci igényekről. E mellett előfordul az is, hogy a partnerintézményből képviselők tartanak kurzust, vagy valamilyen workshopot.

A piacképességet célozza az a javaslat is, hogy a mesterképzések nyelve kizárólag angol legyen. Mit gondolsz, ez jelenleg megvalósítható? Milyen támogatást kapnának az idegen nyelvű mesterképzésre való felkészülésben az alapszakos hallgatók?

Az egyik dolog, amit mindenképp szeretnék megemlíteni az angol nyelvre állítással kapcsolatban, ami jelen van a reformjavaslatban is, hogy szakmailag indokolt esetben meg lehet tartani a magyar nyelvű képzést is. Én úgy gondolom, hogy biztosan lesz is erre példa.

A másik dolog pedig arra vonatkozik, hogy miért is állunk át angolra, miért érdemes plusz energiát befektetni ebbe. Ha valaki kutató lesz, akkor a szakirodalmak feldolgozása, a többi kutatóval való konzultáció, a cikkek publikálása mind-mind angol nyelven zajlik. A versenyszférában pedig gyakran előfordul, hogy külföldi ügyfelekkel vagy külföldi munkatársakkal kell együtt dolgozni, vagy éppen angolul futó szoftverekkel kell boldogulni, ezért mindenképpen hasznos az angol szaknyelv ismerete.

Az, hogy már az alapképzésen kapjanak támogatást a hallgatók az idegen nyelvű mesterképzésre való felkészülésben, nagyon fontosnak tartjuk. Eleve nem egyik pillanatról a másikra kell elképzelni ezt az átállást, hanem folyamatosan, felmenő rendszerben. E mellett szeretnénk, ha biztosítva lenne, hogy legyenek szaknyelvi kurzusok, és választható idegennyelvi tantárgyak, amit már alapképzés alatt is felvehetnek a hallgatók. Bár az biztos, hogy nem lesz egyszerű az átállás, de szerintem biztosan jól fogja menedzselni a kar a változásokat.

A tantárgyi előfeltételek felülvizsgálata miért került bele a reformjavaslatba?

A TTK-n megkülönböztethetünk erős és gyenge előfeltételeket, ami azt takarja, hogy míg az erős előfeltételeket szükséges előzetesen teljesíteni a tantárgy felvételéhez, addig a gyenge előfeltételeket lehet az adott szemeszterben párhuzamosan is végezni. Ilyen például egy előadásnak a gyakorlati párja. Ez pedig azért nem szerencsés, mert ha valakinek nem sikerül elvégeznie a gyakorlatot, akkor automatikusan elbukja az előadást is. Erre ad választ az előfeltételek újragondolása és bizonyos tárgyak integrálása. Emellett én úgy tudom, hogy sok esetben igyekeznek majd ajánlott tananyagot felmutatni mint előfeltétel, hogy ha valaki már rendelkezik ezzel a tudással, akkor ne legyen explicit előfeltétel egy tantárgy teljesítése.

ELTE Természettudományi Kar

Ehhez nagyfokú rugalmasság szükséges az oktatók részéről.

Így van! Viszont tekintve, hogy ezt az irányelvet minden intézet támogatta, én úgy gondolom, most már megvan ez a nyitottság az oktatókban, és nagyon pozitív az, ahogyan hozzáállnak ehhez a reformkérdéshez. Ők is inkább lehetőséget látnak ebben a folyamatban.

Mit gondolsz, milyen hatással lesz az online távoktatásra való áttérés a reformjavaslatok implementálására? Inkább elősegítik, vagy inkább hátráltatják azt?

A TTK részéről azt tudom mondani, hogy nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan valósult meg az átállás. Dékán Úr kiadott egy rendelkezést arról, hogy hogyan kell végrehajtani az online oktatási formákat, illetve milyen irányelveket kell követni. Például, hogy a kialakult helyzet következtében ne legyenek nehézségei a hallgatóknak a tárgyak teljesítése során, vagy ne legyen csúszás a diploma megszerzésével kapcsolatban. Nyilván hall az ember kritikákat, nyilván előfordulnak hibák, de összességében ezek könnyen javíthatók, és a szakterülti koordinátorokon keresztül nagyon gyorsan tudomást szerzünk a fejlesztendő területekről. Én azt gondolom, hogy a kialakult helyzet inkább felgyorsítja a modernizáció folyamatát, ugyanis azt oktatók is, hallgatók is kénytelenek az online tananyagot használni, így pozitívan hat az átállás folyamatára.

Ahogy az oktatási reformjavaslatban is olvasható, a szükség és a lehetőség sok tekintetben ugyanabba az irányba mutatnak.

Az oktatási reformjavaslat itt elérhető.