Idén nem csakegy új évet, hanem egy új évtizedet is köszönthettünk, így egy okkal több volt a vigadalomra, a malacsülttel körített, virslis-pezsgős koccintásra, és a trombitaszó harsogása melletti színpompás tűzijátékozásra. Nálunk főként így szokás, de számtalan módon ünnepelik a szilvesztert és az újévet a világ különböző tájain. Újévi köszöntőnk gyanánt egy válogatást mutatunk be a különféle szokásokból a legérdekesebbektől a legfurcsábbakig!
Az elnevezés a IV. századi Szent Szilveszter Pápához köthető, aki éppen az év utolsó napján hunyt el. Érdekesség, hogy a korai időkben még nem is a ma ismert időpontban ünnepelték az újévet. A honfoglaló magyarok például az évszakváltást ünnepelték újévként, majd egészen a XVI. századig a karácsonnyal egy napra, vagy pedig vízkereszt napjára esett. Az általunk használt január elseji újév napját, 1691-ben hirdette ki XII. Ince Pápa.
Gyakorlatilag ahány kultúra, annyi tradíció kapcsolódik a szilveszterhez és az új év első napjához, így ezekből csak néhány érdekességet gyűjtöttünk össze.
A trombita, az „anyósnyelv”, a tűzijáték fülsüketítő pattogása vagy a vigadó emberek hangoskodása, mind csupa olyan dolog, amely nélkül már el sem tudnánk képzelni egy jó szilvesztert. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a hangoskodásnak már a népi hagyományokban is nagy szerepe volt. Ezeket az eszközöket korábban kolomppal, ostorral és dudával helyettesítették, hogy a zajjal elüldözzék a gonosz szellemeket a falvakból az év utolsó napján. Sokan hittek régen a patkó szerencsehozó erejében is, ezért a házak ajtófélfájára szegezték azt, hogy a balszerencsét és a rossz dolgokat távol tartsák vele.
Az újévi fogadalmak megtétele is szerves részét képezi az ünnepi hagyománynak, hiszen sokan hiszünk abban, hogy ha hangosan kimondjuk az Óóvben elkövetett hibákat, akkor a következő évbe érve tisztalappal kezdhetünk, és javíthatunk rajta. Napjainkban a szilveszteri hangoskodás sokkal inkább ezeknek a múltbéli rossz dolgoknak az elkergetését szimbolizálja.
Szilveszterkor sem maradhatnak el a nagy lakomák, hiszen úgy tartja a hagyomány, hogy aki az év első napján bőségesen étkezik, az egész évben így tesz majd. Főleg sertéshúst érdemes fogyasztani, hiszen az előtúrja a szerencsét, de a szárnyasokat érdemes kerülni, hogy el ne kaparják azt. A legtöbb házban nem hagyják ki az év első lencsefőzelékét sem, amely biztosítja az egész éven át tartó sok pénzt.
Néhány magyar hagyomány szerint a lencsék közé bele kell rejteni egy mandulaszemet is, és ha azt egy hajadon lány megtalálja, az új évben férjhez fog menni. Szokás volt még megrúgni a disznóól oldalát, és ha a disznók röfögni kezdtek, akkor biztosra vették, hogy lány az új évben ugyancsak megházasodik. Az újévi jóslószokások között említhető a nők jövendőbelijének meghatározása is. A hajadon lányok kis papírcetlikre férfineveket írtak fel, amelyeket belerejtettek a gombócok közepébe. Vízbe dobták ezeket, majd amelyik férfinevet viselő gombóc először ugrott fel a víz felszínére, az lesz majd jövőbeni férjének neve.
A XIII. század óta jellemző népszokás a „fokhagyma-kalendárium” készítése is, amelynek a lényege, hogy 12 gerezd fokhagymára – amelyek a 12 hónapot hivatottak szimbolizálni – sót tesznek, másnap reggel pedig megnézik, hogy mely fokhagymákban lett nedves a só, azok ugyanis esős hónapok lesznek majd az év során.
A legtöbb magyar népi hagyományt sokan ismerjük – habár a gyakorlatban már kevésbé fordulnak elő, de ha mégis, sokkal inkább vidéken, mint a nagyvárosokban –, a világ minden pontján megjelennek azonban egyedi tradíciók, melyek csak az adott kultúrában jellemzőek.
Az olaszok például a pezsgő felbontásával járó durranást is a rossz szellemek elüldözéséhez használják, és szokásuk ezzel a pezsgővel megkenni a fültövüket is. A lencsét ugyancsak szívesen főzik az év első napján, de szokásuk az is, hogy lencsével megtömött pénztárcát ajándékozzanak egymásnak, abban a reményben, hogy az pénzzé változik majd benne.
A kubaiaknál – akik egyébként január 1-én a forradalom végét is ünnepelik –, a spanyoloknál és az olaszoknál is nagy tradíciója van a szőlőevésnek. Az előbbiek éjfélkor minden egy harangozásnál bekapnak egy-egy szemet, utóbbiak pedig ugyanezt teszik, ugyanebben az időben 12 szem szőlővel.
Ehhez hasonló az a svájci szokás, miszerint pontban éjfélkor 12 korsó sört kell elfogyasztani ahhoz, hogy egész évben szerencsések legyenek.
Görögország kultúrájának már az ókortól kezdve szerves részét képezte a különféle jóslatokban való hit, így nem meglepő, hogy a modern görög világ is megtartotta ezt a szokást. Újévkor kártyát vetnek vagy kávézaccból jósolnak, hogy megtudják, mi várja őket az új esztendő során. Érdekesség az is, hogy a görögöknél újév napján ünnepelik Szent Vaszílioszt is, aki lényegében nálunk a Mikulásnak felel meg. Törökországban is hasonló a helyzet, hiszen ezen a napon érkezik a Télapó, ráadásul karácsonyfát díszítenek és adventi gyertyát is gyújtanak.
Az újévi bőséges lakomák egyáltalán nem állnak távol a magyar hagyományoktól, azonban össze sem hasonlítható az észtekre jellemző esztelen lakomával, melyet ilyenkor megejtenek. Tradíciójuk szerint ahhoz, hogy egész évben bőségben éljenek, 12 főfogást kell elfogyasztaniuk szilveszter estéjén. Az 1900-as évek eleje óta ez a szokás némileg megkopott, de sok család ma is elfogyaszt legalább 7 főételt ezen az estén.
Dél-Afrikában kifejezetten egyedi módón ünnepelik az óév elhagyását, amely sokszor súlyosabb balesetekhez is vezetett már. Összeszedik azokat a bútorokat és nagyobb háztartási cikkeket, amelyekről úgy érzik, hogy a következő év során már nem veszik hasznát, majd egyszerűen kidobálják a ház ablakán. Ezt a veszélyes hagyományt a hatóságok is igyekeznek betiltani, de egyelőre sikertelenül.
Ha már veszélyről és betiltandó hagyományokról beszélünk, talán furcsa lehet, hogy egy perui kis faluban az emberek ökölharcra hívják ki egymást december 31-én, hogy a nézeteltéréseiket rendezni tudják, mielőtt még megérkezne az újév.
A barbárabb hagyományoknál említésekor nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a viking-féle óévbúcsúztatást sem. Az ősi hagyományokat megtartva Skóciában a férfiak és a nők úgy menetelnek végig a városokban, hogy közben tűzgömböket csóválnak a fejük fölött, egészen éjfélig.
Véleményem szerint bizonyos szempontból ide sorolható az Ecuadorra jellemző szilveszteri hagyomány is. Az emberek az év utolsó napján madárijesztőket készítenek, majd felgyújtják őket. Habár célja a legtöbb szilveszteri hagyományhoz hasonlóan ugyancsak a rossz szellemek elkergetése, mégis kissé rémisztőnek tűnik számomra ez a szokás.
A „barbár” szilveszteri szokások körét Dániával zárnám, ahol a szokásoknak megfelelően az emberek elmennek a szeretteik házához, hogy ajtajukhoz vágják törékeny poharaikat, tányérjaikat, ezzel kifejezve a szeretetüket. Furcsa egy hagyománynak tűnhet, de a dánok egyáltalán nem veszik sértésnek, sőt úgy tartják, minél több a porcelántörmelék az ajtajuk előtt, annál boldogabbak lesznek az ott lakók.
„Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás, és úgy vélem, ez az apró válogatás is remekül mutatja, hogy ez a tétel mennyire igaz. A hagyományok és a szokások egy részét a modern kor sem képes eltüntetni, hiszen titkon minden ember reméli, hogy az új esztendő új esélyeket és jó szerencsét hoz majd, ezért pedig szívesen hiszünk a régi babonákban is.
„Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? –
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.”
Arany János
Szerkesztőségünk is hasonlókat kíván minden Kedves Olvasójának az Újévre!
Fecléckép: egloshop.hu
Forrás: blog.szallas.hu