Dr. Sonnevend Pál két hónapja látja el az ELTE ÁJK dékáni feladatait. Eddigi életútjáról, terveiről, az Állam- és Jogtudományi Kar helyéről és a felsőoktatásban betöltött szerepéről nyilatkozott az ELTE Online-nak.
Július 1-je óta dékánként dolgozik. Milyen út vezetett a dékáni székig? Talán kezdjük onnan, hogy az ELTE-re jelentkezett jogászhallgatónak…
Már az ELTE-s tanulmányaim alatt alapvetően a nemzetközi jog érdekelt, perbeszédversenyekkel foglalkoztam. Ezen a vonalon mentem PhD-t írni Németországba. A doktori fokozat megszerzése után párhuzamosan dolgoztam az egyetemen és a közigazgatásban. Először az Alkotmánybíróság elnökének a tanácsadója voltam, utána két köztársasági elnöknek volt lehetőségem tanácsokat adni, név szerint Mádl Ferencnek és Sólyom Lászlónak. Ezt követően koncentráltam az energiáimat az egyetemi létre, az oktatásra, de folyamatosan ugyanazt a teljesítményt hoztam, mint amikor a közigazgatásban dolgoztam, tehát elég könnyű volt az átállás. Közben a Nemzetközi Jogi Tanszék vezetője lettem. Ami egy előszobája volt – bár akkor nem így gondoltam – a dékánságnak, hogy Király Miklós dékán úr 2010-ben megkérdezte, hogy nem akarok-e pályázni a nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettesi pozícióra. Ezt akkor és azóta is nagy bizalomnak gondolom. Ebben a minőségben megtapasztaltam, hogy miből is áll a dékáni vezetésnek a munkája. Menyhárd Attila dékán úr is felkért, hogy pályázzak újra az ő helyetteseként. Így tehát két dékánt is láttam közelről dolgozni, elkezdtem átlátni a kari-egyetemi viszonyokat, úgyhogy elég jól informáltan tudtam a pályázatomat benyújtani.
Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy beadja a pályázatát? Az ország legjobb jogi karát vezetni nem kis felelősséggel járhat.
Igen, nem túlzás azt állítani, hogy mi vagyunk a legjobb jogi kar az országban, és bizonyos mutatók ezt számszerűleg alátámasztják. Kezdve azzal, hogy az ide jelentkező hallgatók milyen pontszámot hoznak, hányan kapnak állami támogatást, és folytatva azzal, hogy az OTDK-eredmények milyenek, nem kifelejtve természetesen a perbeszédversenyeket, és azt, hogy a munkaerőpiac a mi diplománkat értékeli a legmagasabbra. Ami a pályázást illeti: természetesen sokat gondolkodtam, és persze a családommal is egyeztettük erről. Végül is, ami miatt a pályázás mellett döntöttem, az az, hogy nem egyedül kell ezt csinálnom, hanem egy nagyon felkészült, tapasztalt és nemzetközileg is elismert csapatra támaszkodhatom.
Kikből ez a régi-új dékáni vezetés az ÁJK-n?
Olyan oktató kollégáim vállalták a dékánhelyettességet, akikre mind egyenként, külön-külön is felnézek, és akik részben már ellátták ezt a tisztséget, részben más helyen szereztek vezetői-igazgatási tapasztalatot is. Így együtt azért könnyebb vinni ezeket a terheket. Somssich Réka oktatási dékánhelyettes asszony már egy dékánhelyettesi ciklust végigcsinált nagy sikerrel. Varga István tudományos dékánhelyettes úr már – hozzám hasonlóan – három dékánhelyettesi cikluson van túl. Tudományos dékánhelyettesként könyvsorozatot indított, elismert tudós és jogász, aki a gyakorlatban is rengeteg tapasztalatot szerzett. Rozsnyai Krisztina nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettes asszony pedig – azonkívül, hogy nemzetközi berkekben is igen elismert, három nyelven jól beszélő jogász kolléga – komoly igazgatási tapasztalattal is rendelkezik. Úgyhogy egy nagyon erős csapatra tudok támaszkodni, és ez nekem – ahogyan említettem – meghatározó volt.
Három évre kapott dékáni megbízást. Ez az idő nem túl hosszú, de azért sok mindent meg lehet valósítani. Mik azok a legfontosabb változások vagy tervek, amiket meg szeretne valósítani az ÁJK életében?
Bár mi vagyunk a legjobb jogi kar, de ez nem jelenti azt, hogy hibátlanok vagy tökéletesek lennénk, és semmi sem működhetne jobban. Szeretném tovább erősíteni ennek a karnak azt a jellegzetességét, hogy a gyakorlatok terén, különösen az ügyvédi praxis számára a mi diákjaink a legkelendőbbek. Szeretnénk a képzést úgy fejleszteni, hogy a lehető legtöbb gyakorlati alkalmazásra is képes tudást adjunk át. Amikor a hallgatóink kimennek a nagybetűs életbe, és elkezdenek munkáltatónál dolgozni (legfőképpen ügyvédi irodában), akkor már rendelkezzenek olyan tudással, amelyek az első pillanattól képessé teszik őket a munkavégzésre. Jó lenne, ha sokkal intenzívebb kommunikáció lenne a gyakorlatok során az oktatók és a gyakorlati helyek között. Kapjunk visszajelzést, hogy mi az, amit ők várnak, és lássuk meg, hogy mit tudunk beépíteni a saját képzésünkbe – és így még hasznosabb diplomát tudjunk adni. A visszajelzések mentén tudjuk hatékonyabbá tenni erőfeszítéseinket a hallgatók jóllétének fokozására is, ami a következő időszak egyik prioritása.
Szeretném erősíteni a karon a szolgáltatói szemléletet. Abból kell kiindulnunk, hogy mi, oktatók szolgáltató tevékenységet folytatunk, a hallgatók nagy része ráadásul fizet a képzésért, tehát szolgáltatást vesz igénybe, illetve sokan vannak, akiknek az állam finanszírozza ugyanezt. Ehhez kell igazodnunk a szemlélet fejlesztésével, de nem a minőség vagy a követelmények csökkentésével. Mi ebbe a versenybe nem akarunk beszállni, a hozzánk jelentkező hallgatók tudják, hogy a könnyebben megszerezhető diploma kevesebbet is ér, a piac ítélete megfellebbezhetetlen.
Sokszor hallani, hogy az oktatói pálya nem túl vonzó. Ön hogy látja ezt?
Az oktató kollégáimat illetően látni kell, hogy a felsőoktatás Magyarországon nincsen könnyű helyzetben, legfőképpen financiálisan téren, ugyanis a magánszféra „elhúzott” mellettünk. A jogászoknak erős a versenye a munkaerőpiacon, így erős az elszívóhatás, tehát valamit tenni kell annak érdekében, hogy vonzó maradjon az oktatói életpálya is. A dékáni programom egy fontos eleme, hogy pályázati alapon az oktatók egy része számára további lehetőséget biztosítunk többletteljesítmény jutalmazására. Ezzel az ő helyzetük is nyilván eggyel könnyebb lenne, mert nő a motivációjuk.
A dékáni programjából kiderül, hogy az ÁJK nemzetközi jelenlétét tovább szeretné erősíteni.
Igen, a nemzetközi vérkeringésbe való még komolyabb bekapcsolódást kiemelt feladatnak tartom. Jelenleg mind az oktatóink, mind a hallgatóink erősen részt vesznek az európai vérkeringésben. A hallgatók főként az Erasmus-mobilitás keretében. A hallgatói mobilitás csaknem a legmagasabb a karon az ELTE terei közül, és ez nagyon dinamikusan növekszik. Oktatóink pedig nagyon elismert, nemzetközi konferenciákra hívott, idézett tudósok. De ez nem elég! Egy felsőoktatási intézménynek és egy állam- és jogtudományi karnak a helyét a felsőoktatás térképén az határozza meg, hogy mennyire van erős kapcsolati hálója az európai vagy a nemzetközi kontextusban, ezért ebbe sok energiát kell fektetnünk!
Mennyire tervezi követni az elődei munkáját?
Abszolút, a saját dékánságomat egyfajta kontinuitásként élem meg. Szerintem jó a kar életében, hogy van egyfajta folytonosság. Mind a két elődömnek a helyettese voltam, már csak ezért is meghatározó a folytonosság ebben a munkában. Ettől függetlenül minden dékánnak van egy saját víziója, minden dékánnak vannak kedves projektek. Szóval inkább azt mondanám, hogy van kontinuitás és megújulás is. Vannak friss ötletek, másfelől van tapasztalat, szerintem ez egy nagyon jó elegy.
Több egyetemvezetőtől hallottam már, hogy a legnehezebb a vezetői munkában számukra az, hogy az oktatói-kutatói munka háttérbe szorul. Önnek mennyire fog hiányozni a jogászi kutatás? Mi a szakterülete?
Megfontoltam, hogy ebben a három évben sokkal jobban háttérbe fog szorulni a tudományos kutatásom. Még csak két hónapja vagyok dékán, úgyhogy nem tudom, hogy mennyire éhezem majd ki erre a munkára. Ez bizonyos értelemben az ár, amit fizetni kell, de ugyanakkor a dékáni munka is annyi érdekes kihívást hoz magával, hogy azt gondolom, egy átmeneti időre ezt lehet vállalni.
Alapvetően európai joggal és nemzetközi joggal foglalkozom. Az egyik nagy irány, ami a kezdetektől foglalkoztat, az emberi jogok védelme. A nagy projekt, amit nem engedtem el, és továbbra is folytatok, az egy magyar nyelvű kommentár az Európai Emberi Jogi Egyezményhez. Ez az első nagykommentár lenne ezen a területen. Egy nagyon erős szerzőgárdával, és Bodnár Eszter kolleganőmmel szerkesztjük a könyvet. Sokszor hívnak külföldi konferenciákra, az Európai Unió alapértékeivel kapcsolatos kérdésekben, azoknak a jogi kikényszeríthetőségével kapcsolatban. Ez a terület újra és újra felvet kérdéseket, és ha meghívnak, akkor többnyire elmegyek.
Az idei évben elég sokat hallhattuk a médiában az ÁJK nevét, különösen a perbeszédversenyek sikerei miatt.
Ez személyesen is nagyon fontos a számomra. Amikor én ide jártam, ’90 és ’95 között, akkor a legmeghatározóbbak a perbeszédversenyek voltak. Annak idején én is eljutottam a Telders-perbeszédversenyre Hollandiába, és aztán a Jessupra is. Sőt, már egyetemista koromban én is felkészítettem hallgatók a Telders-versenyre. Gyakorlatilag ez volt az a tevékenység, ami a legjobban vonzott, ami elképesztő mennyiségű intellektuális kihívást, adrenalint, játékot, sikerélményt adott – ráadásul nemzetközi kontextusban, idegen nyelven. Ez egy fantasztikusan meghatározó élmény volt, és ezért örülök annak, hogy az utóbbi pár évben a perbeszédversenyeknek a kultúrája egészen elképesztő módon megerősödött a jogi karon.
Ami talán a kar falain kívül a legjobban hallható volt, az a Jessup sikere, ahol tényleg világra szóló eredményeket élünk el. Az, hogy az ELTE csapata nyerte meg idén ezt a nemzetközi perbeszédversenyt, majd 700 résztvevő csapattal a világ minden tájáról, ez egy olyan siker, amit európai egyetemek közül eddig összesen kettő tudhatott végrehajtani. Emellett, hogy persze megnyertük idén a Telders-versenyt is, de itt van még rengeteg nemzetközi perbeszédverseny, amin részt veszünk: médiajogi perbeszédverseny, kereskedelmi közvetítés, mediációs versenyen is nagy sikerrel szerepelünk már hosszú évek óta. Több évtizedes hagyománya van a Bécsi Vételi Egyezmény jogával foglalkozó perbeszédversenyen való szereplésnek, ahol szintén mindig kiválóan megálljuk a helyünket. És persze vannak a hazai perbeszédversenyek, amelyek az utóbbi években jöttek ki, és ahol szintén nagyon erős az ELTE. Szerintem ez egy meghatározó tevékenység, amelybe a diákok nagyon könnyen be tudnak csatlakozni, át tudják élni, gyakorlatban tudják alkalmazni a megszerzett tudást. Gyakorlat alatt azt értem, hogy érvelnek, vitairatokat írnak, periratokat és szóbeli előterjesztéseket írnak.
A Jessup csapata Menyhárd Attila akkori dékánnal és Sonnevend professzorral.
A hallgatók részéről nagy a versenykedv, és ha jól tudom, sok TDK is van az ÁJK-n.
Valóban, a másik fontos irányvonal a TDK. Az interjúra készülve az elmúlt három TDK-eredményeket néztem meg. 2015-ös TDK-n tizenegy helyet hoztunk el, két évvel később tizenkettőt, idén tizenhármat. Mindig eggyel többet. A szekciók száma az huszonkilenc, harminc, harminckettő körül mozog évente. Tehát messze a legtöbb első helyet mi hozzuk el. Amikor azt mondom, hogy a legjobb karnak gondolom magunkat, akkor az ezen is alapul.
Nyilván nem minden hallgató megy perbeszédversenyre, és nem minden hallgató megy TDK-ra, de minden hallgató tud találni valamit, ami érdekli, és ez a nagy értéke még az ELTE jogi karának. Oktatóink olyan széles palettáját nyújtják a különféle specializált kurzusoknak is, amiből biztos, hogy mindenki talál valamit, ami különösen érdekli. Ez nem az a terület, ahol kikényszerítjük a hallgatókból, hogy mindenképpen legalább kettesre tanuljanak meg valami kötelező tananyagot, hanem az, ahol mindenki az érdeklődése szerint elmélyülhet, meg tudja alapozni a későbbi pályafutását speciális tudással. Magyarán ez az, ami igazán vonzó lehet.
Kiemelt kép: Sonneveld Pál átveszi a dékáni kinevezését Borhy László rektortól 2019 nyarán. Képek forrása: elte.hu
