Szeretem az ELTE-t, mert… 13. – Interjú Jancsó Dorkával, a BTK HÖK elnökével

Jancsó Dorka második BTK HÖK-elnöki ciklusát kezdi meg szeptembertől a filmtudományos mesterszakos képzése mellett. Az ELTE-s tanulmányain kívül beszélgettünk vele az előző éves tapasztalatairól, a BTK-ról, a HÖK szervezetéről és az elnöki programjáról is.

Dorka, te miért választottad az ELTE-t?

Érdekes folyamat volt, mire eljutottam a jelenlegi szakomra, mert én nem az ELTE-n kezdtem a felsőoktatási tanulmányaimat, hanem eredetileg egy reálos szakot jelöltem meg. Az ott eltöltött két félév után rájöttem, hogy ez egy elég botor gondolat volt, és a bölcsész irány sokkal jobban fekszik nekem. Így első sorban azért kezdtem a BTK-n, mert úgy voltam vele, hogy az ELTE-n megtalálom, mi az, ami tényleg érdekel. Miután a gólyatáborban összekerültem a filmszakosokkal, láttam, hogy ez tetszik, miért ne próbáljuk meg? Aztán úgy megfogott, hogy már a filmtudományos mesterszakot taposom egy éve.

A BTK-n mindig is kiemelkedő szerepet töltöttek be a közéleti tevékenységek. Mikor bekerültél az ELTE-re gólyaként, ezt hogyan érzékelted?

Igazából ez elég kettős. Már a személyiségemből is adódik, hogy HÖK-ös körökben kell mozognom, hiszen elég extrovertált típus vagyok, szeretek középpontban lenni, szervezni, segíteni a csapatnak. A gólyatáborban is viszonylag aktívan részt vettem a csapatfeladatokban, így az őrsvezetőim felvetették, hogy lenne-e kedvem kipróbálni. Ők is biztattak, én is lelkes voltam, így nem volt kérdés, hogy csatlakozom-e.

Ezek szerint rögtön az első évben neki is kezdtél a HÖK-ös feladataidnak. Már az elején tervben volt a magasabb tisztség, vagy az adott helyzetek adták a lehetőséget?

Ez is érdekesen alakult, mert amikor nálunk az intézeti képviselet elnöke abszolvált, akkor nagyon sokan távoztak vele együtt, mert végeztek, vagy útközben abbahagyták a mesterképzést, ilyesmik. Gyakorlatilag így kimaradt egy évfolyam, és úgy alakult – amitől én kezdetben rettegtem –, hogy én lettem az intézeti képviselet az elnöke. Ez nagyjából azt jelentette, hogy 3 ember munkáját kell irányítanom. Ez szépen lassan kúszott felfelé, egészen addig, hogy amikor én tavaly lemondtam, már 13 emberért feleltem. Ez egy nagyon hasznos tanulási folyamat volt, hiszen szinte a nulláról építettük fel az intézeti képviseletet.

A lemondást követően pedig megkezdted első elnöki ciklusodat. Mit tartalmazott az első pályázatod, és mikben bővül a második éves programod?

A pályázatunkban nem kizárólag az én programom volt, ezt mindig közösen rakjuk össze: hogy melyik szakterület mivel akar foglalkozni, mikre kell ráerősíteni stb. Én a saját programomba olyan dolgokat raktam bele, amik a külső és a belső kommunikáció szempontjából hasznosak tudnak lenni. Amikor írtuk az idei programot, azért érdekes volt visszanézni az előzőre is. Annak ellenére, hogy nem akkor írtam ilyet először, még mindig kicsit naivnak tűnik, hogy a gyakorlatban ennyi mindent meg lehet valósítani. De persze voltak olyan pontok, amiket nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítanunk, mint például az Alapszabály módosítása az osztatlan tanári képzés hallgatóinak képviseletével kapcsolatban.

A második program kifejezetten az egész elnökség kapcsolódási pontjaira épül, együtt írtunk egy nagy közös programot. Tematikusan, átláthatóan megterveztük, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Egyelőre van egy jó hosszú távú tervünk.

Az első HÖK-elnökségi évedben azt nyilatkoztad a PBÚ-nak, hogy csak akkor vállalsz több évet, ha sikeresen össze tudod hangolni a közéletet a tanulmányaiddal. Ezek szerint működik az időmenedzsment?

Igen, bár azt nem mondom, hogy nincsenek kihívások, és hogy nem küzdök néha a határidőkkel, de amint úgy láttam volna, hogy az egyik terület a másik rovására megy, nem vállaltam volna újabb feladatokat, felelősséget. Nyilván egy túlterhelt, mindig ingerült elnök sem magának, sem a szervezetnek nem tett volna jót.

Éreztél különbséget a kezdeti, tapasztalatlanabb és a mostani idők között? Fejlődtél-e olyan készségekben, ami miatt a második éved sokkal könnyebb lesz?

Szerintem mindenképpen könnyebb lesz ez az év. Az első félév nagyjából egy betanulási fázis volt. Megismertem, hogy kikkel kell egyeztetni, milyen ülésekre kell bejárni, mik azok az előadások, amiket ki tudok hagyni és otthonról felkészülni, milyen plusz üléseket kell beiktatnom stb. Ez az időszak már lecsengett – így, hogy beleszoktam és beletanultam, már a második félév is sokkal gördülékenyebben ment.

Mivel tevékenyen részt veszel a szervezet irányításában, jobban belelátsz a folyamatokba, mint korábban. Mit tartasz erősségnek, és mi az, amin változtatnál, vagy amit fejlesztenél?

Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokszínű a szervezet, de ez egyben nehézség is. Minden évben változik a felépítés, az emberek, a létszám. Vannak, akik később csatlakoznak vagy később lesznek aktívak. Most azt érzem, hogy végre összeértünk, összeszoktunk, és ez kellett a hatékony működéshez. Nehéz volt számomra, hogy megtaláljam a megfelelő hangnemet a vezetéshez; ez is egy bizonytalan dolog lehet kezdetben, ha a tagok hozzászoktak az előző elnök habitusához, és váltani kell. De most ebben a tekintetben is azt érzem, hogy egymásra hangolódtunk. Ennek a leglátványosabb eredménye az OTDK Humán Tudományi Szekció volt, hiszen közel 70 segítő vállalta be a közös munkát a HÖK-ből.

Kicsit kitekintve a HÖK szervezetéből, te hogyan látod a bölcsészkar hallgatóinak esélyeit? Igazak a sztereotípiák, hogy nehéz a pályán maradni?

Szerintem nem létezik olyan, hogy pályaelhagyó bölcsész. Természetesen sokfelé lehet menni a diplomával, és emiatt talán nehezebb is a kezdetekben megtalálni, hogy pontosan mivel szeretnénk foglalkozni. Szerintem az ember azt kezd a diplomájával, amit szeretne. Ugyanakkor egy kis kreativitással meg bátorsággal nagyon érdekes karriert lehet befutni. Most pont tervezünk egy olyan eseménysorozatot, ahol sikeres alumnusok mesélnek a pályájukról. Ez talán irányadó vagy bátorító lehet a pályakezdőknek.

Mit gondolsz, te jól tetted, hogy bevállaltad a BTK-t? Ha visszamehetnél az időben, újrakezdenéd?

Erre gondolkodás nélkül azt tudom mondani, hogy igen. Nagyon szeretem az egyetemet, a kart és a szakomat is. HÖK-ösként sokkal közelebb tudunk kerülni az oktatóinkhoz is, úgy érzem, nagyon jó közegbe kerültem. Remélem, egy doktori képzés keretében még maradhatok is egy jó pár évet…

Így legyen, és sok sikert hozzá! Köszönöm a válaszaidat!

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]