Ezúttal az egyik családiasabb hangulatú ELTE kollégiumba érkezett el az év legnagyobb saját szervezésű bulija, az Ajtósi Napok. Idén április 16–18. volt a piros betűs dátum, amikor a közösségi terek megteltek élettel, és egy kicsit mindenki (aki akart) kiszakadhatott a hétköznapi rutinjából.
Bár az a megszokott, hogy az ilyen fajta rendezvények csak estefelé kezdődnek, most formabontó élményben lehetett része az Ajtósi lakóinak (köztük nekem is): minden reggel, 9 órától 10-ig friss kávéval várta őket az Ajtósi Café (a. k. a. a diákbizottság pár tagja) az aulában.
Az első nap egy különleges társasjáték esttel folytatódott. Hallottatok már a Szociopoly-ról? A „Gazdálkodj, ahogy tudsz!” jelszavú játék lényege, hogy végigvigye a részt vevő csapatokat egy hónap napjain úgy, hogy csak segélyek állnak rendelkezésükre anyagi forrásként. Gyakorlatilag a tartósan munkanélküliek életkörülményeibe csöppenünk – így minden játékosnak lehetősége van a szegénységgel kapcsolatos vélt vagy valós tudását átformálni, vagy épp átérezni. Bass László, az ELTE TáTK oktatója, valamint e játék egyik ötletgazdája hozta el nekünk ezt a valóságot. Bár kezdésnek elég erősnek tűnhet a téma, a csapatépítő jellege megkérdőjelezhetetlen.
Szociopoly Bass Lászlóval
Évek óta a programok szerves része a Városligeti kalandtúra (aminek azt gondolom, kellőképpen beszédes a neve ahhoz, hogy ne kelljen definiálni), idén azonban két héttel előbb került megrendezésre mint amolyan kedvcsináló. Így a második napon ismételten újdonságban lehetett részünk: a kOlimpia néven futó versenysorozatban.
Talán a legkiemelkedőbb feladat az úgynevezett CWD (Creative Waste Disposal). Aranyos kis története van: hetek óta halljuk és látjuk, amint a kollégium előtti szelektív hulladékgyűjtőbe egy férfi műanyag palackokat dobálgat kellő távolságból (természetesen a műanyagba). Facebook csoportunkba videók is kerültek fel már róla, hiszen a komikus látvány sokakat az ablakukhoz vonzott, így mondhatni lokal celebrity-nek nőtte ki magát az ismeretlen férfi. A DB ötlete volt felkeresni őt, és megtudakolni, mi is ez a különös játék, aminek nap mint nap szemtanúi vagyunk. Így ismertük meg Hamvas Dánielt, a CWD atyját, aki már közel négy éve űzi az ipart (fun fact: ő Chris Griffin szinkronhangja a Family Guy-ból).
Elárulom, hogy nehezebb betalálni a hulladékgyűjtőbe, mint gondolnánk – a csapatok közül is csak egy fiatalembernek sikerült, pedig rengetegen nekifutottak a feladatnak. Az est további részében csocsóbajnokság, Just Dance és karaoke volt a terítéken, nem kis versenyszellemmel és odaadással a részünkről.
Nem kérdéses, hogy a zárónap tartogatta a fő produkciókat: három zenekar lépett fel a színpadon, majd DJ PlattenZ pörgette a lemezeket. Az ADK kicsiny befogadóképessége okán általában feltörekvő zenekarokat szokott hívni, akik nem bánják a családias hangulatot. Idén először a Massza, egy 2015-ben alakult rockzenekar lépett fel. Aki lent volt a koncerten, annak garantáltan zúzós élményben volt része.
A DLRM folytatta a sort, szintén rockzenekar a kezdetektől fogva, ám mostanra már kevertebb stílus jellemzi: elektronikus alternatív rockot nyomnak a srácok. Több európai országot is behódítottak már (nem csak sármos mosolyaiknak köszönhetően), és itthon is kezdenek befutni – az ADK-ban már mindenképpen sikerült!
Az utolsó zeneker az Aurevoir. volt, egy rendkívül sokszínű együttes: legnagyobb hatással az angolszász beat-folk és népzene volt rájuk. Garantáltan olyan zenét játszanak, ami mindenkit megmozgat valahogy: vagy a csárdást kezded el rá járni, vagy őrült tombolásba kezdesz. Ez szerdán sem volt másképp.
Gyülekezünk
Most pedig jöjjenek a kulisszatitkok! Az ADK Diákbizottságának elnökét, Kis Marcellt kérdeztem meg egy-két apróságról a rendezvénnyel kapcsolatosan:
Miért pont ezekre a zenekarokra esett a választás?
Manapság olyan zenekarokat, amelyek beleesnek a „feltörekvő” kategóriába, nagyon nehéz Magyarországon találni. Az Aurevoir.-ról azonban éppenséggel tudtuk, hogy hol tartanak most, ráadásul visszatérő vendégeink már évek óta. Őket szerettük volna hívni, a többi zenekart a kiadójuk ajánlotta, belehallgatva a zenéjükbe pedig bólintottunk: jöhetnek!
Mi a helyzet a részvételi aránnyal?
Alapvetően az arányosság kérdését nem a részvétel szempontjából, hanem a résztvevők kollégista-külsős mivoltából kell figyelembe venni. A mostani rendezvényen is voltak bőven, viszont az átmenő forgalom legnagyobb részét a zenekarok rajongói, azaz külsősök tették ki, a kollégisták részéről pedig ugyanaz a 10-20%, akik egész évben lejártak a rendezvényeinkre. Ha kicsit jobban kifejteném, ez azt jelenti, hogy a 270 fős kollégiumból ugyanaz a 27-54 személy az állandó közönségünk.
Miért ilyen nehéz megfogni a közönséget?
Alapvetően azért, mert nem igazán tudjuk, mi jár a kollégisták fejében. Régóta beszélünk egy teljeskörű, kollégiumi rendezvényekkel kapcsolatos igényfelmérő kérdőívről, ami támpontokkal szolgálhatna a jövőre nézve.
Bizony-bizony, nem hiába használtam a családias jelzőt az Ajtósi Napokra. Azonban valahol éppen ez adja a buli sava-borsát: az a hely, ahol szinte mindenkit ismersz, elengedheted magad, tombolhatsz egy jólesőt, hogy utána újult erővel futhass neki a kihívásoknak. Ha pedig külsősként hoznak be, vagy éjjel-nappal dolgozó kollégista vagy, aki csak erre a rendezvényre ér rá egész évben, nem sokáig fogod magad idegenkedve érezni: befogadó csapatok és sokszínű programok várnak. Hát ilyen volt a 21. Ajtósi Napok.
*A teljesség igényének hódolva: a legnagyobb vonzáskörzetű kolinapokról (Budaörsi Napok) nem cikket, hanem videót készítettünk nektek.
A képek a rendezvény szervezőinek tulajdonai.
