Kulisszatitkok: interjú a 8. Városligeti Szüreti Mulatság szervezőivel

Már egy hete, hogy lezajlott a (nyolcadik!) Városligeti Szüreti Mulatság, az ELTE kollégiumainak egyik legtradicionálisabb bulija. Én, aki csupán jól érezni voltam ott magam, arra gondoltam, miért is ne nézhetnék egy kicsit a színfalak mögé: kik állnak e remek esemény hátterében? Kedves Olvasó, hadd mutassam be Neked a VSZM idei szervezőbrigádját!

Schaffer Rebeka harmadéves hallgató az ELTE BGGyK-n. Február óta a DUK diákbizottságának elnöke, mindig csupa mosoly. Jakó Róbert magyar–informatika szakos tanári pályára készül lelkesen, de – hiszen a kihívásoktól szép az élet – idén a KUK diákbizottságának elnökeként is kipróbálhatja magát. Kis Marcell az ADK diákbizottságának vezetője, komoly fiatalember, aki nemsokára végez a magyar szakon.
Idén ők hárman tevékenykedtek főszervezőkként, velük beszélgettem a rendezvény ügyes-bajos dolgairól.

A VSZM egy nagyszabású és nagy hagyományú rendezvénynek számít az ELTE-kollégiumok életében. Mesélnétek egy kicsit a kezdetekről?

Robi: 2009-ben hívták életre a rendezvényt annak érdekében, hogy a városligeti kollégiumok gólyái jobban megismerkedhessenek egymással, és együtt mulathassanak azok, akik vevők a jó szórakozásra. Ez a hagyomány immáron nyolcadik évét tapossa, ami kapcsán elmondható, hogy a kezdeményezés sikeres volt, hiszen máig egy olyan rendezvényt üdvözölhetünk köreinkben, amely lehetővé teszi mindezt – márpedig a sok tananyag és munka tarkította egyetemi világban mindig mentsvárként szolgál, ha az ember kicsit kiengedheti a gőzt egy olyan környezetben, melynek maga is szerves tagja.

Marci: Wow! Valóban, jó régen volt már az első… Rossz belegondolni abba, hogy 2009-ben még csak nyolcadikos voltam… Ami érdekesség (és szorosan köthető ahhoz, amit Robi mondott), hogy éppen az idei szüreti mulatság alatt volt lehetőségem beszélgetni a korábbi szervezőkkel – ők mondták, mennyire jó kapcsolatot ápoltak akkoriban egymással a városligeti kollégiumok. Voltaképpen ez motiválta őket arra, hogy megszervezzék a mára hagyományossá vált VSZM-et.

Mennyire ragaszkodtok ezekhez a hagyományokhoz?

Robi: Érdemes az olyan jellegű hagyományokat megőrizni és továbbvinni, amelyek a kollégiumi közösséget szolgálják. A Városligeti Szüreti Mulatság egy olyan lehetőség, amiből a gólyák és a felsőbb évesek egyaránt profitálhatnak: az elsőéves hallgatók jobban megismerkedhetnek társaikkal egy kötetlenebb formában, a felsőévesek pedig évről-évre kikapcsolhatnak egy estére az év eleji nehézségeket követően.

Marci: Szerintem teljes mértékben ragaszkodni kell hozzájuk. Pláne, hogy szerintem mára a VSZM lénye lett a hagyomány.

Rebi: A kollégiumok friss lakóinak mindig jól jön egy lehetőség az ismerkedésre. Ezt megfűszerezi a felsőévesek bulizási kedve, és máris kész a Városligeti.

Feel it

Feel it

Csináltatok bármit másképpen az előző évekhez képest?

Robi: Ami idén új volt, az annak az ötlete, hogy saját Facebook-oldala legyen az eseménynek.

Marci: Igen, újításként alapítottunk egy Facebook-oldalt a Városligeti Szüreti Mulatságnak, hogy a jövőben minél könnyebben és minél több emberhez el tudjuk majd juttatni a rendezvény hírét.

Idén mennyi időt vett igénybe a szervezés?

Robi: A szervezés oroszlánrésze szeptemberben és októberben zajlott le, de a tervezések, munkálatok már hamarabb megkezdődtek. Ez idő alatt köttettek meg a szerződések, fixálódtak le a szereplők, és állt össze egésszé mindazon folyamat, ami a rendezvény megvalósulásához kellett.

Rebi: Összességében én egy kövér három hónapot mondanék.

Milyen nehézségekbe ütköztetek a készülődés során?

Robi: A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy mindhárom szervező új volt a maga nemében, egyikünk sem rendelkezett tapasztalattal a Városligeti Szüreti Mulatság szervezése kapcsán. Szerencsénkre azonban nem maradtunk magunkra, kaptunk támogatást, jó tanácsokat és útmutatást a szervezés során, amelyekért hálásak vagyunk, és ezúton is köszönjük – és természetesen azokról a segítőkről se feledkezzünk meg, akik a rendezvény napján dolgoztak azért, hogy minden gördülékenyen és rendben menjen valamennyi fronton – köszönjük, srácok!

Marci: Csatlakoznék Robihoz, úgymond újak voltunk a szakmában (annak ellenére, hogy jómagam már részt vettem a tavalyi VSZM szervezésében is, de főszervezőként még csak most). Tényleg nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik segítettek nekünk a szervezésben.

Rebi: Valóban, szerencsére kaptunk segítséget, ami megkönnyítette a helyzetünket, de azért szenvedtünk egy picit.

Az alapötlet a gólyák, majd a kollégiumok közösségi életének kiépítése volt. Sikerült ezt megvalósítani idén?

Robi: Sikerült lefektetni egy alapot, hiszen a rendezvényre valamennyi szervezői, illetve más ELTE-kollégiumból érkeztek gólyák és felsőéves hallgatók az este során. Elég volt csak egy pillanatra betekinteni a karaoketerembe, besétálni a koncert helyszínére, és máris látható volt, hogy az emberek együtt énekelnek, együtt táncolnak, és egységgé forrva ugyanazon okból kifolyólag töltik szabadidejüket egymás társaságában.

Marci: Robi nagyon szépen fogalmaz – de ez az igazság! Ugyanakkor talán az elmúlt évek alatt a Városligeti Szüreti Mulatság túlnőtt annyira magán, hogy az a fajta közösségépítő jelleg már nemcsak a három szervezői kollégiumra terjed ki, hanem mindenkire, aki eljön, és átadja magát az élménynek.

Rebi: Úgy gondolom, hogy mindenképp sikerült! A folyamatos járkálás során mindig új arcokkal találkoztam – gólyákkal és felsőévesekkel egyaránt –, ami mindig mosolyra késztetett, bizonyítva, hogy megérte.

Miért épp az Elvi kérdés és a Lóci játszik voltak a fő attrakciók idén? Elsőre is őket választottátok ki?

Rebi: A Lóci játszik nyerte meg idén a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató versenyt, így velük szerintem nem tudtunk melléfogni. Marci kereste a bandákat, több lehetőség is fennállt, majd végül erre a két együttesre esett a választás. Szerintem remekül döntöttünk!

Marci: Igen, ők voltak az első választásaink. Idén született az az ötlet, hogy a magyar zenei kultúra feltörekvő bandáit keressük meg headlinernek, és ezek közül aligha találhattunk volna jobbat, mint a Lóci játszik. Az Elvi kérdést, akik szintén remek koncertet adtak, pedig az egyik ismerősöm ajánlotta.

Robi: A Lóci játszik együttes tagjaiban (a tehetségük mellett) megvan az is, hogy egy jó bulit összehozzanak – és egy kollégiumi rendezvényhez mi másra volna szükség? Jó, a sört se felejtsük el… De visszakanyarodva a kérdéshez, az előzenekar tekintetében műfajilag és zeneileg az Elvi kérdés a maga stílusával remekül illeszkedett a Lóci játszikhoz, méltóképp alapozták meg a hangulatot az estéhez.

locijatszik

Milyen visszhangot hallottatok eddig az eseménnyel kapcsolatban?

Rebi: Eddig csak pozitívat – a fellépőktől és a jelenlévőktől egyaránt. Sőt olyannal is találkoztam, akinek meséltek az estéről, és sajnálkozva jött hozzám, hogy ki kellett hagynia a rendezvényt.

Mi az, amit másképp csinálnátok jövőre?

Rebi: Talán előbb elkezdeném a szervezést.

Robi: Ami biztos: az idő néha nagy ellenségünk volt. Megesett, hogy egy-egy dolog nagyon a végére maradt, ami rengeteg stresszel és bizonytalankodással járt – ezt jó lenne a későbbiekben kiküszöbölni, de tanulságként levontuk az idei szervezésből!

Marci: Jövőre létrehozunk egy fekete lyukat, hogy kiküszöböljük az idő okozta stresszt, de persze az is lehet, hogy csak precízebbek leszünk, és jobban fogunk gazdálkodni az időnkkel.

Nem is egyetemisták lennétek, ha a válaszaitok nem az időfaktorról szóltak volna! És végül a bónuszkérdés: jó tanácsok lelkes bulizóknak – mitől lesz ütős egy parti?

Robi: Egy szóval válaszolva: TŐLÜK!

Rebi: Hmm… szerintem attól, ha hátrahagyják az ügyes-bajos dolgaikat, és csak az önfeledt szórakozásra koncentrálnak.

Marci: Robi megnyitóbeszédének zárását szeretném megismételni: „Érezzék jól magukat, folyjon minden, de ne vér!”

A szervezők (balról jobbra): Kis Marcell, Jakó Róbert, Schaffer Rebeka

A szervezők (balról jobbra): Kis Marcell, Jakó Róbert, Schaffer Rebeka

A képeket a rendezvény szervezői bocsátották rendelkezésünkre, illetve az ELTE Online sajátjai.