Oknyomozós kérdezz-felelek

Ki az oknyomozó újságíró? Miért figyelik a munkásságát az emberek? Talán azért, mert az olvasókat érdekli a valóság. Az újságírót pedig érdekli, hogy hogyan tud közelebb jutni az olvasókhoz. Pontosabban, hogy hogyan tudja rávezetni az embereket arra, hogy amiről egy-egy cikk szól, ahhoz nekik igenis közük van. Sőt, szerves részei annak.

Hogyan kell mesélni? Hogyan kell megtalálni a még hihető, de már izgalmas hangnemet? Vagy egészen más fórum kell a hagyományos szövegalapú ismeretterjesztés helyett? Erről és még sok egyébről mesélt nekünk Ács Dániel, a 444.hu munkatársa. Maga az ívent a TáTK Szociológia SzHÉK szervezésének köszönhető. Mindez a Moha Kávézóban, a Szociológusok Testközelben programsorozat része volt. De mit is tudtunk meg…?

Egy díjról az elején

A Gőbölyös Soma-díj ismert „oknyomozó-körökben”. 2o18-ban Ács Dániel nyerte. Ez vicces, mert megemlítette a hallgatóknak, hogy egy korábbi közszereplés alkalmával elkönyvelte; ezt a díjat nem fogja megnyerni. Persze, aki követi a munkásságát annak világos, hogy egy igazán tehetséges személyről van szó. Megérdemli tehát az elismerést!

ácsdani

Ács Dániel /Fotó: Halász Júlia/

Beszélgetés

Miután egy-két gyümölcsteával a kézben berendezkedtünk a Moha Kávézóban, elkezdődött a beszélgetés. A szervezők természetesen a „főszereplőnek” is rendeltek volna valamit, de ő viccesen megjegyezte, hogy rekordokat döntöget a folyadékbevitel nélküli beszédben. Inkább el is kezdett mesélni.

Oknyomozás. Komoly és összetett a csengése. Mivel Á.D. soha nem a „kanonizált” oknyomozói szabályokat, egészen őszinte késztetés vitte a téma felé. Egészen pontosan a düh, hogy olyan ügyek, amik mindenkit érintenek, csak egy vékony réteghez érnek el. Természetesen arra is kitért, hogy miért érzett így az oknyomozás előtti korszakában is:

Egészen egyszerűen a tudósítás jellege miatt. Egy-egy ügy általában bonyolult szálakat és összetett folyamatokat ölel fel. Ez érthető. A probléma az, hogy ezeket legtöbbször pont ugyanolyan bonyolult formában tálalják az olvasók elé, mint amilyen maga az újságíró „kutatása” volt.  Ennek ugyan megvan az oka, mégsem szerencsés minden esetben. Sokszor amiatt kényszerül a nehezen követhető fogalmazásmódra az újságíró, mert egy eseménysorozat néhány eleme még nincs bizonyítva. Hiába foglalkozik vele évek óta és hiába egyértelmű az ok-okozati összefüggés, nem lehet leírni az ilyen információkat. (Ezzel nincs is alapvetően probléma, hiszen az igazságot kell közölni, annak pedig bizonyíthatónak kell lennie.) Egy példával illusztrálva a problémakört talán érthetőbbé válik mindez. (Vigyázat, nem Á.D. fikciója következik)

Amit nem lehet kimondani:

A zöldes mocsárszörny közpénzt utalt Orchidea cégének, aki ennek egy részét zsebre tette, a másikat részét pedig idővel fogja.

Nem, ezt nem lehet kimondani. Akkor sem, ha mind a zöldes mocsárszörnyről, mind Orchideáékról egyértelmű a bűnösség. Mit lehet ehelyett mondani?

Amit lehet:

A közpénzhez könnyen hozzáférő zöldes mocsárszörny kapcsolatban áll Orchidea cégével, így kettejük között valószínűleg üzleti viszony is fennáll. Érdekes egybeesés tehát, hogy Orchidea cége, tekintettel az új beruházásokra, minden bizonnyal anyagi forráshoz jutott az utóbbi időkben.

Ismétlem, ez a fickió teljesen légből kapott és kizárólag a szemléletességet segíti. A lényeg viszont kivehető: az oknyomozó újságíró általában azokat az információval szolgáló jelenségeket írja le, amik őt előreviszik a nyomozás során. Mintha pontról pontra dokumentálná a vizsgálatra váró, gyanús elemeket. Miért nem szerencsés ez? Azért, mert az olvasót összezavarhatja. Hiszen pont az az újságírói feladat, hogy összegezve, az eredményt kiemelve kerüljön az olvasók elé a hír. Á. D.-t tehát egy olyan forma érdekelte, ami könnyen követhető és nem hiteltelen. Hiszen azzal együtt, hogy a nem bizonyítható elemek néha megbontják a cikkek gondolatmenetét, nem véletlenül nem kerülhetnek ki. Minden esetben törekedni kell a bizonyítható igazságra. Mi akkor a teendő?

Egy megoldás

Az Index korábbi munkatársa mozgóképekben kezdett gondolkodni. Ez egy olyan lehetőségnek tűnt, ami bevonja az olvasókat és informálja is őket egyszerre. A valóban szétágazó esetet vagy eseteket pedig lazítja, felhígítja a videós forma. Így kezdődött tehát Á. D. vlogos munkássága.

journal

Á. D. meghatározó témája

Különösen érdekelte egy téma, amit videóra akart vinni. Ez pedig nem más, mint a ferencvárosi helyzet. Az, hogy egy vezetőréteg hogyan szocializálódik bele a szerepébe és hogyan kezeli a közvagyont. Hogy pontosan mi is ez a lakásokkal machináló, illegális parkolóhelyeket felfestő ügy, arról a 444-cikkekben/videókban mindenki talál információt. Itt is néhány példa, érdemes utánajárni az ügynek:

https://444.hu/2017/09/21/valakik-nagyon-megbuheraltak-a-ferencvarosi-parkoloautomatakat

https://444.hu/2018/02/13/szeles-mozdulatokkal-kenik-el-a-titkos-ferencvarosi-vip-parkolasi-lista-ugyet

https://444.hu/2018/02/20/a-444-jogerosen-megnyerte-a-parkolasi-pert-ferencvaros-ellen

De visszatérve a politikai semlegesség óvó hártyáján belülre, nézzük meg a vlogok jellemzőit:

A vlog

Á. D. érdemesnek látta eleinte, hogy könnyebb témával foglalkozzon; a gangster rappel. Ez vicces, ez jó. Ki kellett próbálni, hogy a magyarokat megfogja-e ez a műfaj. Mármint a videó, nem a gangster rap. Felvezetője volt ez a közéleti videóknak. Méghozzá kifejezetten sikeres felvezetője. Az emberek (főleg a fiatalabb réteg) számára egyáltalán nem volt idegen ez a műfaj. Éppen ezért, Á.D. a ferencvárosi ügyet is elkezdte ilyen vlogokban összegezni. A hirtelen megugró nézettség mellett azonban megvolt a vlog-kérdés hátulütője és veszélye is. Hiszen ez a műfaj, az ezzel járó stílus alapvetően személyes. Sokkal szubjektívebbnek tűnik, mint egy klasszikus cikk. Ennek megfelelően a kritika is erre irányult. Néhányan személyes ügyként könyvelték el a ferencvárosi nyomozást és igazságkeresést, nem közügyként.

Persze egyéb okok miatt sem ment gördülékenyen a vlogolás elsőre. Az első videókban még több olyan hibát is elkövetett, amit utólag megbánt. Ezek alapvetően technikai jellegűek voltak (hány szereplő volt a videóban, hány szálát ölelte fel a témának stb.) Ezzel együtt a tanulási folyamat nem állt meg és egyre izgalmasabb technikákkal bővült a „vlog-zsurnálkodás”. Például:

  • „eposzi jelzők” használata (egy-egy szereplő karakterének centralizálása egy-egy becenév használatával)
  • 1-2 szál megjelenítése (nem lehet belesűríteni egy adott szövegbe vagy jelenetbe 4-5 aspektusát a történetnek)
  • szimbólumok megjelenítése (egy-egy tartalmi sávból kiemelve egy szimbólumot, rögtön lehet utalni az egész jelentéshalmazra)

Előzmények

Persze a vlogolás tudományát már mások is bővítették, fejlesztették.  Különösen érdekes példa volt Á.D. számára Navalnij-munkássága. Az orosz ellenzéki politikus közismert politikai videói miatt. Külön érdekes, hogy az általa megvádolt oligarchák szintén vlogban küldték a válaszokat. Ez a folyamat pedig felkeltette az orosz állampolgárok érdeklődését.

Magyar viszonylatban Á.D. a Riszpekt Ház nevű kezdeményezést említette. Az igazán forradalmi ebben az volt, hogy a videók helyszíne maga a szóban felépített környezet, a Parlament volt. A szereplők, a hírek alanyai helyben voltak. Ez azonban idővel egyre kevésbé tetszett az illetékes politikusoknak; nem válaszoltak, nem vettek részt a hírközlési folyamatban.

Egyéb kérdések

Sok érdekes tippet és felháborító közügyes történetet hallottunk. Sajnos az időnk elég rövid volt, de természetesen nem maradtak el a közönségkérdések sem. Az előadásra kötetlen hangnem volt jellemző így záporoztak is a hallgatói gondolatok. Ebből egy pár:

Kérdés: Hogy érzed/érzitek, sikerül kimozdítani a közéleti apátiából az embereket? Tudják a vlogok alapján a fiatalok, hogy mi a tartalmi lényeg? Nemcsak a számok alapján következtettek arra, hogy sokukhoz eljutnak a videók?

Á. D. válasza alapján a statisztika, hogy kihez jut el a hír, becsapós. Egyrészt valóban a számokra kell hagyatkozni, másrészt nem lehet kiszűrni, hogy a közéleti témák mennyiben gondolkodtatják el a 18 év alatti olvasókat. Az biztos, hogy pozitívak a visszajelzések. A vlog forma kedvez ennek a korosztálynak, hiszen ők is foglalkoznak ilyen videókkal. Az pedig, hogy témát tekintve a gangster rap után „sunyiban rájuk támadt” a közélet, nem tántorította el őket.

Kérdés: Volt olyan ügy, amit abbahagytál?

Alapvetően nem említett ilyet. Azt mondta, nem jellemző. Sokkal inkább a témaválasztás hosszú idő, mert alapos átgondolást igényel.

Kérdés: Nem félsz egy-egy politikai téma kutatásánál? Elég megdöbbentő esetekről lehet hallani mostanában oknyomozó újságírók kapcsán.

Ez talán az egyik legérdekesebb kérdés volt. Á. D. szerint ez a veszély valóban jelen van, nem lehet tagadni. Ezzel együtt érdemes a legutóbbi szlovák esetet megvizsgálni. Hatalmas demonstrációkat és tüntetéseket váltott ki. Azzal, hogy egy intézmény vagy szervezet ilyen nyíltan felhívja magára a figyelmet, a lehető legrosszabbat teszi. Világszerte lehozták Ján Kuciak utolsó írását a nagy folyóiratok. A felháborodás mindenhol jelentkezett. Ez azért megnyugtató és hitet ad abban, hogy nem lehet következmény nélkül megfélemlíteni, bántalmazni vagy meggyilkolni egy oknyomozó újságírót.

Összegzés

Oknyomozás, gyümölcstea és kellemes légkör. Ács Dániel nagyon érdekes szemszögből világította meg az újságírást. Mindenképp érdemes megkeresni a vlogjait és írásait!

Képek forrásai:

http://cdn.blog.hu/me/media20/image/2_4. jpg

https://www.newstatesman.com/sites/default/files/styles/thumb_730/public/blogs_2015/03/173265380. jpg?itok=_Va1z0gc

http://3mkm08kox71vtynw1b1wbtpab.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2016/06/Future-of-Journalism. jpg