Elhunyt Tőkéczki László

Életének 67.évében, január 8-án halt meg Tőkéczki László, aki 1985 óta tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, eleinte neveléstörténetet a Pedagógiai Tanszéken, majd négy évvel később a Művelődéstörténeti Tanszék docense lett, 2007 és 2016 között pedig tanszékvezetője. Mindeközben Széchenyi-díjjal és a Magyar Érdemrend Középkeresztjével díjazták történészi tevékenységét.

Nem a tudomány, hanem a nép szolgálatát választotta – mondta Tőkéczki László, amikor 2017. március 15-én átvette a Széchenyi-díjat. „Bár történésznek készültem és mindvégig tudományos pályán tevékenykedtem, még a rendszerváltás előtt meghoztam egy döntést: nem az egyetemi karrier a legfontosabb, hanem az ismeretterjesztés, a nép felvilágosítása. (…) Ez a munka soha nem érhet véget, mindig szükség lesz olyanokra, akik segítenek a magyar népnek megismerni múltjuk kevésbé ismert, eltorzított, eltagadott részleteit.”

d_kos20170315073-e1515435692515-1024x576

Tőkéczki László átveszi a Széchenyi-díjat 2017-ben

Tőkéczki László 1951-ben született Szikszón, Miskolcon érettségizett, majd 1970–1972 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol történelem–német szakos tanári diplomát szerzett. 1975-től a kispesti Landler Gimnáziumban tanított, 1978-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjánál dolgozott, ekkor publikálta első írását a Kritika című hetilapban. Az MTA-nál elsősorban sajtótörténettel foglalkozott, a csoport később az ELTE szervezeti egysége lett, így tagjai bekapcsolódtak a tanításba. Tőkéczki professzor a Pedagógiai Tanszék után a Művelődéstörténeti Tanszék docense lett, 2007 és 2016 között pedig tanszékvezetője. 1987-ben szerezte meg a történelemtudomány kandidátusa tudományos fokozatot, 2005-ben pedig sikeresen habilitált. A Károli Gáspár Református Egyetem Doktori Tanácsának teljes jogú külső tagja volt.

A magyar református közélet alakításában aktív szerepet vállalt, részt vett a Protestáns Közművelődési Egyesület megalakításában és a Protestáns Szemle szerkesztésében. A Dunamelléki Református Egyházkerület 2002-ben világi főjegyzőjének, 2009-ben pedig világi főgondnokának választotta. A rendszerváltás után az országos közéletben is aktív lett, 1991-től a Hitel című hetilap szerkesztője, a Duna Televízió alapító kuratóriumának tagja volt, és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöki pozícióját is betöltötte. Az elmúlt években a Magyar Idők publicistájaként is tevékenykedett.

Érdeklődési köre roppant széleskörű volt. „Nos, több könyvem is megjelent, és nagyon sok tanulmányom – most éppen az első világháborús tanulmányon dolgozom, amely elsősorban Tisza Istvánhoz kapcsolódik. Az ő munkásságának újra megismertetése az egyik olyan, amelyre büszke vagyok, mert őt teljesen meghamisították, démonizálták, holott a XIX–XX. századi magyar politikatörténet egyik legnagyobb alakja. A másik, hogy felkértek, tartsak egy előadást Jászi Oszkárról és Vázsonyi Vilmosról. Büszke vagyok Vázsonyi bemutatására, aki egy elfelejtett alak, egy olyan figura, akinek a munkásságából a mai magyar baloldal nagyon sokat tanulhatna.” – válaszolta az elte.hu-nak 2014-ben, amikor azt kérdezték, mire a legbüszkébb. Tisza Istvánról és Prohászka Lajosról szóló monográfiái mellet a sajtó-, eszme- és neveléstörténet volt a kutatási területe. Az oktatásról így fogalmazott: „Én úgy gondolom, minden generációban ugyanannyi tehetséges gyerek van – körülbelül 20 százalékot gondolok olyannak, aki első nekifutásra képes diplomát szerezni, és még öt százalékot képviselnek a későn érők, a helyüket később megtalálók.” (elte.hu)

Egyik utolsó, a református.hu-nak adott interjújában, azt mondta, az emlékigéje a következő: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

Tőkéczki László rövid betegség után hunyt el január 8-án, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Dunamelléki Református Egyházkerület saját halottjának tekinti. Temetése január 23-lesz a Fiumei úti Sírkertben.

 

 

Forrás:

Elte.hu

Magyar Idők

Református.hu

Fotók: MTI