November 21-én az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében a Jogszociológia TDK keretén belül került megrendezésre A Szolgálólány meséje – disztópia vagy valóság? c. ülés, ahol három szakember beszélgetett egymással, a moderátorral és a közönséggel: Hermann Veronika irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa, Fleck Zoltán jogász, szociológus, az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének vezetője, Réz Anna filozófus, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének adjunktusa, az Üvegplafon – Meddig terjed a nők szabadsága című társadalmi beszélgetéssorozat, oldal és blog alapítója. Az estét Kovács Mikolt jog- és politológushallgató, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék demonstrátora moderálta.
Az ELTE ÁJK patinás épületébe sorra szállingóznak be a huszonéves fiúk és lányok. Könnyen megtalálom a termet, ami egy hatalmas előadó, és megdöbbenve látom, hogy szinte tele van a helyiség. A tömeg izgatottan várja a kezdést. Amint a beszélgetőpartnerek és a moderátor elhelyezkednek, és a moderátor felemelkedik, szinte egy emberként hallgat el a közönség.
Maguk a beszélgetőpartnerek is meglepődtek az emberek sokaságán elmondásuk alapján, és kiemelték, hogy valószínűleg ennek az oka és végkövetkeztetése, hogy nagyobb hallgatóságot megérinteni leginkább a tömegkultúrán keresztül lehetséges.
A Szolgálólány meséjét Margaret Atwood írta még az 1980-as években, a könyvből készült sorozat hozta meg azonban a történet népszerűségét, és ezután nőtt a könyvek eladásának száma hatalmas méretűvé. A beszélgetésben a három szakember nézőpontjait ismerhettük meg a megjelenő társadalmi kérdésekről, a történet aktualitásának mibenlétéről, arról, hogy vajon mitől lett éppen most populáris.
Valószínűleg azért olyan erőteljes a sorozat, illetve a könyv hatása, mert az írónő nem tett mást, mint vegyítette azokat az elemeket, amik már megtörténtek, illetve amik nem következtek be, de bekövetkezhetnének, mert láttunk hasonlót a történelemben.
„Velünk ez nem történhet meg” – gondoljuk sokszor a hétköznapokban egy-egy hír hallatán, vagy gondolták sokan a történelmi tragédiák előtt, és A Szolgálólány meséjének ereje is ebben rejlik. Azt gondoljuk az eseményekről, amiket a sorozatban, illetve a könyvben látunk, hogy ilyen velünk biztosan nem történhet meg, de ha belegondolunk, rájövünk, hogy tulajdonképpen megvalósulhat, méghozzá egyik napról a másikra, ahogy a második világháború tragédiáiról se gondolta volna előre senki, hogy ez megtörténhet, mégis megtörtént. Fleck Zoltán kiemelte, hogy a tragédiák vagy történelmi fordulópontok előtt, a békés időkben majdnem mind ilyenek vagyunk: gyanútlanok.
Hermann Veronika azt emelte ki, hogy szerinte egy meghatározó pillanata a sorozatnak, mikor az egyik szereplő megállapítja, „Előbb kellett volna elmennünk”. Azért érezhetjük közel magunkhoz ezt az eseményt is, mert akár a 20. század magyarországi történetében jó pár olyan pillanat volt, amikor megfordulhatott ez atyánkfiai fejében, mint például amikor az Anyám és más futóbolondok c. filmben Gardó Berta kifakad az ʻ56-os forradalom után: „Már rég Amerikában lehetnénk” – ez a kulcsmondat is megvilágítja annak a drámáját, milyen meghatározó egy időben meghozott döntés az emberi sorsokban.
Réz Anna azt a részt hangsúlyozta ki, ami a filmben nem szerepel, viszont a könyvben igen, amikor az egyik szereplő, aki radikális feminista, rádöbben, hogy az őket elnyomó hatalomra lépők megteszik ugyanazt, amit ő is akart – női magazinok tömeges, nyilvános elégetését. Ez egyfajta szimbóluma annak, hogy mindegyik ideológia radikálissá válhat, és hogy most sem élünk, és ők sem éltek a diktatúra előtt egy ideális világban.
A szakemberek szerint az ilyen társadalmi berendezkedések alakulása mindig egy válaszhelyzetre adott reakció.
Szerintük ahhoz, hogy megértsük, hogy az emberek miért választják azt, hogy inkább elfogadják ezt a rendet, bármennyire is rossz, értenünk kell azt a helyzetet, amiben mindez kialakult. Hiszen előfordulhat, hogy mikor emberek vagy társadalmi csoportok válságos helyzetben vannak, akkor a kisebbik rossznak érzik, amit egy politikus vagy párt felkínál, és még ha nem is érzik jól magukat benne, meggyőzik magukat, hogy nem lehet jobb, vagy nem lehet másként.
Fleck Zoltán hangsúlyozta, hogy szerinte a történelemben szélsőséges helyzetek azért kreálódhatnak, mert „sérülékenyek vagyunk”, „politikai, jogi, etnikai értelemben így tudunk valamilyen sérülést lereagálni”, és hogy az idő múlásával „válságkezelési potenciálunk nem növekedett, de továbbra is csináljuk a bajt”. A jogász és szociológus kiemelte a „scrabble-jelenetet” a sorozatban, és ezzel kapcsolatosan azt fejtette ki, hogy a hatalomnak mindig fontos, hogy a nyelvet is magáévá tegye, és olyan jelentésekkel ruházza fel, ami hatalmát szolgálja.
Hermann Veronika kiemelte, hogy „a hatalom mindig talál ürügyet arra, hogy miért”, legyen az az osztálykülönbség eltörlése, a fajtisztaság stb., ugyanúgy, ahogy a filmben is megjelenő és az utóbbi időben feltörekvő #metoo-kampánynál fontos megérteni, hogy a zaklatás, az erőszak nem a szexualitásról szól, hanem a hatalomról.
Azt is hozzátették, hogy a sorozatot még az amerikai elnökválasztás előtt kezdték el forgatni, és mielőtt kijött volna az első rész, azelőtt választották meg Donald Trumpot elnöknek, így a sorozat készítői sejtették, hogy ez talán nagyobb robbanás lesz, mint amekkorára számítottak – és igazuk is lett.
A beszélgetés végén megnyitották a lehetőséget, hogy a közönség kérdezzen. Többek között elhangzott az a kérdés, hogy más számára is zavaró volt-e, hogy a sorozatban mindenki átlag feletti szépség volt, és a kérdező hozzáfűzte, hogy ezt nem érezte reálisnak. Réz Anna azt válaszolta, hogy neki is feltűnő és zavaró volt, mert a valóságban ez nem így lenne, Hermann Veronika pedig hozzátette, hollywoodi produkció révén valósulhatott ez meg így. Egy másik kérdező azt vetette fel, hogy mennyi hasonlóság van A Szolgálólány meséje és a Black Mirror c. sorozat között, és hogy utóbbi miért nem tett szert akkora népszerűségre. Hermann erre úgy válaszolt, hogy az előbbit sokkal jobban reklámozták, több marketingfogással próbálták eladni, valamint még arra gondolt, hogy az is oka lehet, hogy a Black Mirror különálló részekből áll, nem pedig folytatásos történetre fűződnek az epizódok, valamint hozzátetette, hogy ebből az összehasonlításból egy kiváló szemináriumi dolgozat születhetne.
Forrás: A Szolgálólány meséje – disztópia vagy valóság?
Képek forrása: www.eonline.com ; www.macleans.ca
