Takáts Réka április óta a TÁTK új HÖK elnöke, harmadéves szociológia szakos hallgató. Szoros napirendje van, a beszélgetésünk után szenátusi ülésre megy, utána vár egy csapatot, majd este elnökségit tart, másnap délelőtt pedig vizsgázik. Miközben beszélgetünk, sorra mennek el mellettünk és nagy mosollyal integetnek neki a TÁTK-s hallgatók. Mik az új HÖK – elnök tervei? Milyen a csapata? Mit szeret igazán a TÁTK-ban? Ismerkedjetek meg Takáts Rékával!
Miért éppen az ELTE-TÁTK, hogy kerültél ide?
Szombathelyen jártam egy ötéves gimnáziumba, ahol a negyedik év végéig biztos voltam benne, hogy az orvosira fogok jelentkezni, amikor is jött a nagy pálfordulat édesapám hatására, aki szintén orvos. Ő tisztában volt azzal, hogy egyszerre vagyok családcentrikus és karrierista is, de az orvosi pálya mellett kevesebb idő jut a családnak. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi érdekelne még, és így jött a szociológia, ami szintén emberekkel foglalkozik, és emellett sok mesterszak is épül rá. Az is világos volt számomra, hogy Budapesten szeretnék tanulni, és természetesen az ELTE-t jelöltem meg első helyen.
Mikor léptél be a HÖK-be?
Elsőben még csak utánpótlásképzésen és csoportvezető-képzésen vettem részt, ami a gólyatáborra készíti fel a vezetőket. Először csoportvezetőnek választottak ki, és másodévesként, szeptemberben lettem a HÖK-ben elnöki megbízott. Tavaly áprilisban pedig a Kommunikációs Bizottság elnöke lettem és idén áprilistól vettem át az elnöki tisztséget Takács Bencétől.
Mikor jött az ötlet, hogy pályázz az elnöki tisztségre?
Gyakran tartunk hétvégéket, ahol időt szánunk arra, hogy átbeszéljük a jövőt, kivel mi lesz, meddig szeretne maradni. Bennem akkor született meg az elhatározás, amikor láttam, hogy a nagy többség támogat, november-december környékén döntöttem úgy, hogy érdemes megpróbálni.
A pályázatodban kiemelted, hogy csapatjátékos vagy. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?
Jelenleg a 24 fős hallgatói önkormányzatunknak közel a háromnegyede lecserélődött. Úgy gondolom, egy ilyen szervezetnél körülbelül kétévente kell egy alaposabb vérfrissítés, nálunk most éppen ez történik. Az új csapat nagyon motivált, perfektül csinálnak mindent, és úgy tűnik, még hallgatnak is rám. Remélem ez így is marad. Nagyon jó csapat van kialakulóban, imádok velük együtt dolgozni, mert nem hierarchikus, hanem baráti kapcsolat van köztünk, ahol mindenki fel tud nézni a másikra, elfogadjuk egymást, és ezért hatékonyan tudunk együttműködni.
Ilyen rövid idő alatt már össze is szokott a csapatod?
Nem teljesen, de elég jól állunk. Csináltunk idén utánpótlásképzést, a megüresedett helyeket olyanok pályázták meg, akik részt vettek ebben. Itt kaptak egy alapot, betekintést nyertek a HÖK működésébe, meglátták, hogy mibe is vágnak bele. A csapat összekovácsolódása már ezeken a képzéseken megkezdődött.
Azt is írtad a pályázatodban, hogy fontos számodra a jó viszony a többi karral, és az ELTE-s identitás erősítése. Számodra mit jelent ez?
Azt tapasztalom, hogy a hasonlóan humán beállítottságú karokkal, a BTK-val vagy a PPK-val gyorsabban megtaláljuk a közös hangot. Persze a többi karral is jól kijövünk, csak velük valahogy egyszerűbb. Habár nyolc kar van az egyetemünkön, mégis egyek vagyunk, mindenkinek kicsit más célja van, de nem gondolom, hogy ezt ne lehetne összefésülni és közösen egyet akarni, akkor alapjába véve sokkal hatékonyabban tudnánk működni. A nyitás már megindult, például az OHV megjelenése. Közös bulik is voltak már a PPK-val vagy a BTK-val, de minden bulinkra hívjuk a többi részönkormányzatot is. Mindig kérem a tisztségviselőimet, hogy ők is legyenek nyitottak a többi kar felé, és kérdezzék meg, hogy akarnak-e valamit közösen szervezni, minél több kar fog össze, annál több hallgatót tudunk megmozgatni.
Friss elnökként mik a prioritásaid?
A legelső dolgom az volt, hogy az irodát átpakoltam, úgy rendszereztem mindent, hogy kézre essen és kényelmes legyen. Mindenkinek van egy saját rendje, rendszere, amíg ez nincs meg, nem lehet rendesen dolgozni. Emellett szintén első dolgom volt, hogy felkeressem az összes tanszékvezetőt és a dékáni vezetést, tudassam, hogy megtörtént a csere, mostantól engem kell keresni, rám számíthatnak, ha bármi van. Szerencsére ez jól sikerült, elindult egy közös együttműködés, ami tartani fog a következőkben is, én mindent megteszek ennek érdekében.
Ami számomra kiemeltem fontos lesz ebben az egy évben, az a csapat, ahogy arról már korábban is beszéltünk, ha mi nem leszünk egységben, akkor nagyobb körökben sem fog működni a dolog. Ha nem tudunk négyszemközt vagy többszemközt egymással őszintén beszélni, akkor én sem tudok egy egységet képviselni. Ebben az egy évben sosem fogok olyan döntést hozni, amit előtte nem beszéltem meg a csapatommal. Nem főnöknek, hanem vezetőnek kell lennem, aki mint egy tyúkanyó terelgeti, segíti, bátorítja a csapatát, aki mindig emlékeztet, hogy nincs olyan, hogy probléma, mert itt vagyunk egymásnak. Lehet, nagyon utópisztikusan hangzik, de ha az ember következetes és emellett szeretetet és gondoskodást ad, akkor tud működni. Arra is figyelnünk kell, ha valaki elkövet egy kisebb hibát, akkor még az elején szólni kell, és így a másik fél sem negatív kritikának veszi, hanem olyan figyelmeztetésnek, ami őt és az egész szervezetet segíti, fejleszti. Anno én is megkaptam ezeket a kritikákat, ezek nagyban hozzájárultak a mostani szemléletmódomhoz.
Hogyan viseled a kritikát? Kaptál már hideget-meleget?
Április óta még nem érkezett negatív visszajelzés, korábban igen, de nem úgy, hogy arra reagálni tudtam volna, amit nagyon sajnálok. Várom a kritikákat, és szeretném, ha ezek szembeérkeznének. Minden elérhetőségem fent van a honlapon, az irodában is bárki megkereshet. Várom a kritikákat, mert úgy gondolom, ezekből lehet építeni, és ha egy ember lát valamit és azt elmondja nekem, akkor lehet, hogy sokkal többen úgy látják, csak ő volt az egyetlen, aki ezt fel merte vállalni. Ha valakiben nem találnak hibát, akkor valamit nagyon rosszul csinál. Pozitív visszajelzések már érkeztek, ezek nagyon megerősítettek, sok olyan is érkezett, amire nem is számítottam.
Mi tud igazán motiválni?
A csapat. Bemenni az irodába, köztük lenni olyan, mintha a második családommal lennék, pláne hogy a saját családom 250 km-re van. A csapat már nagyon jól ismer, bár csak most lettem elnök, már két éve benn vagyok a szervezetben, már egy szemrezzenésemből tudják, ha bajom van. Jó bizonyítéka annak, hogy milyen jól megvagyunk, hogy nem elég a napi nyolc óra benn az irodában, hanem a szabadidőnk nagy részét is együtt töltjük.
Mit tanultál az elődeidtől?
Takács Bencében azt becsültem, hogy mindig őszinte volt, rögtön megmondta, ha valami nem tetszett neki. Akitől igazán sokat tanultam, az Nanosz Eleni, Bence elődje. Sokszor mondják, hogy hasonlítunk, és valóban emberileg nagyon hasonlóak vagyunk, nála is megvolt a tyúkanyó szerep, őt szeretném követni, a hibáiból pedig én is sokat tanultam.
Mennyi időre tervezel? Mire elég egy év?
Egy év alatt el lehet kezdeni dolgokat, de befejezni nem. Most még nem látom, de biztos vagyok benne, hogy lesz a csapatomban olyan, aki majd befejezi, amit én elkezdtem, teret kell adni másnak is. Ha megtalálom azt a személyt, aki hasonló értékrenddel folytatná a munkámat, akkor elkezdem majd tudatosan felkészíteni. Nagyon fontos a felkészülés, sok mindenkit kell ismerni, nem lehet például úgy elsétálni a rektor mellett, hogy azt sem tudja, ki ő.
Elnökként a hallgatóktól a legfelsőbb vezetésig rengeteg emberrel kell kommunikálnod, hogyan boldogulsz?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert könnyedén kommunikálok. Az elején persze izgultam, hogy mi lesz, amikor például először mentem dékán úrhoz vagy a szenátusi ülésre, de pár másodperc alatt eltűnt a szorongásom, és minden jól ment. Édesanyám kiskorom óta mondja, hogy nagyon könnyedén odamegyek bárkihez, ez a tulajdonságom, ha kicsit konszolidálódott is, de megmaradt.
Hogy haladsz a sok elnöki feladat mellett a tanulmányaiddal?
Idén végeztem volna, a szakdogámat is elkezdtem írni, leszigorlatoztam. Úgy készültem, hogy egyszerre veszem át az elnöki tisztséget, szakdolgozatot írok, szigorlatozok, záróvizsgázom és mesterfelvételizek. Aztán rájöttem, hogy ennek így nincs sok értelme, mert szeretek mindent maximálisan csinálni, és nem viselem jól, ha ez nem megy. Elfogadtam, hogy ezt a két dolgot nem lehet egyszerre csinálni, pláne, hogy az új csapatnak sok törődésre lesz szüksége. Jól döntöttem, hogy nem csinálom egyszerre a szakzárást és az elnökséget, mert valamelyikbe belebuktam volna.
Nyáron lesz egy kis pihenés vagy ugyanolyan sűrű az élet?
A gólyatábor főszervezésére nálunk minden évben lehet pályázni, nem az elnök a főszervező. Idén Takács Bence és Pintér Luyi csinálják, akik tavaly is egy nagyon jó kis tábort raktak össze. Azért én is kiveszem a részem a táborból, nekem jutott a csoportvezetői képzés és a gólyatábori játékos szekciók szervezése. Ezen kívül lesz kabinettábor, vezetőképző, szóval minden hónapban lesz valami. Meg persze csapatépítés is a saját csapatommal, de ez már inkább szórakozás lesz.
Hogy alakul a jövőd?
Egészségpolitika mesterszakra szeretnék jelentkezni. A HÖK-ön belül egyelőre nincs szükség világmegváltásra, kisebb dolgokon kell változtatni. A konfliktus elkerülhetetlen lesz, a célom, hogy megtanuljunk elmondani egymásnak a gondjainkat és visszajelezni. A kommunikáción múlik minden, nagyon sokat hozzátett ahhoz, amilyen elnök most vagyok, hogy korábban a Kommunikációs Bizottság tagja voltam.
Mit szeretsz igazán a TÁTK-ban?
Az elfogadást, ami a karunk sajátossága, és azt, hogy mindenkit szeretünk. Bárkinek lehetnek rossz napjai, de általában mindenki nagyon segítőkész, ami abban is meglátszik, hogy egy jegyzetmegosztó oldalon a TÁTK-s résznél legalább száz jegyzet van fönn, míg másutt tíz-húsz. A “hallgatók a hallgatókért” nálunk valóban megvalósul.
Fotó: Nagy Ádám Zoltán, ELTE Online
