Amikor valaki hosszú-hosszú ímélt ír köszönetképp azért, hogy egy számára érdekes és szakmailag is fontos cikket diktafonra mondtál – és ez neked körülbelül tizenöt percedbe került. Amikor valakit véletlenül nekikormányozol egy asztalnak – amin ő csak nevet, hiszen, ezek szerint, körülbelül egyformán vagytok vakok. Amikor valaki – bár sosem tudtatok találkozni, mert egészségügyi okokból nem tud az otthonán kívül sok időt tölteni – felutazik Pestre, hogy köszönetet mondjon neked a jegyzetekért, amik nélkül már nem lehetne egyetemista: akkor jössz rá, hogy mennyire fontos segíteni.
Bartók Bálint, az ELTE BTK Szociális Bizottságának esélyegyenlőségi referense, és Zsidi Zsófia, az ELTE-n működő Kortárs Segítő Csoport “Esély csoport”-jának koordinátora várták az ELTE BTK Trefort-kertjében azokat, akik egy kicsit is érdekel az esélyegyenlőség, akik segíteni szeretnék azokat, akiknek a számunkra magától értetődő tevékenységek sokszor leküzdhetetlenek. A céljuk tulajdonképpen egyszerűen megfogalmazható: az, hogy minden hallgatónak meglegyen az egyetemi élménye – az előadások, a tanulás- és a közösségi élmény is.
Bartók Bálint elmondta, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha segíteni szeretnénk: a legsürgetőbb talán az, hogy az A épület földszintjén működő esélyszobába jelentkezzenek még ügyeletesek – heti egy-két óra szabaidővel már bárki jelentkezhet. Az ügyeletesek feladata az is, hogy a regisztrált speciális igényű hallgatóknak szükséges tanulmányokat kölcsönkérjék a könyvtárakból, hogy azokat a lapolvasó digitális formátumba tudja alakítani.
Másik, a nyáron már több embert is mozgósító projekt a “Lapról Hangra” – aki ebben venne részt, annak csupán azt kell vállalnia, hogy legalább egy, jellemzően ismeretterjesztő cikket olvas fel, de nagy szükség van azokra is, akik ezeket a hanganyagokat meg tudják vágni.
A mozgás- és a látássérült hallgatótársaink sokszor kíséretre szorulnak, erre a feladatra is jelentkezhetünk – ez csupán annyit jelent, hogy valakit elkísérünk egy szünetünkben egyik órájáról a másikra. De például a kerekesszékes hallgatók nem juthatnak be bármelyik épületbe – mivel nem mindenhol van akadálymentesítés, ezért nekik az órákról készíthetünk hangfelvételeket.
Zsidi Zsófi elmondta, hogy a Kortárs Segítő Csoportban ők is hasonlóan segítenek: például vállalnak kísérést, de találkozókat is szerveznek speciális és “nem speciális” igényű hallgatók között érzékenyítésként. Kiemelte, hogy nagyon jó érzés segíteni. Bár az első ilyen helyzetekben nagyon meg volt ijedve, nekünk is kérnünk kell a segítséget: abban, hogy hogyan segítsünk, csak azok tudnak segíteni, akik segítségre szorulnak.
Bartók Bálint arról is beszélt, hogy eleinte belső konfliktusokat okoz, hogy ép testben él, és hogy rossz, hogy ez nem jár meg mindenkinek. De aztán rájön az ember, hogy segíteni jó – a visszajelzések, köszönetek pedig mindig meghatóak, és megerősítik abban, hogy miért is éri meg ezt csinálni.
Segítőnek jelentkezni itt tudsz.
Kép: creighton.edu
