Fokozatváltás a felsőoktatásban: rückwärts

A Harry Potterben a minisztérium nem tudta átvenni a hatalmat a Roxfort felett – de, mint tudjuk, az egy elképzelt világ. Mi van nálunk, a valóságban? [vélemény]

Gondolkodjunk el rajta: a felsőoktatásban bármi bármikor megszűnhet ‒ például a kedvenc kurzusod, mert az oktatód nyugdíjas, és nem tud többé ingyen órákat adni, mint ahogy azt 2012 óta tette. Vagy megszűnhet a karod, mert nincs elég bevétele. Persze az is lehet, hogy csak eggyel kevesebb gyakorlatod és eggyel több előadásod lesz, hiszen így sokkal gazdaságosabb. De eltűnhet a választott szakod: bármelyik lehet a következő, akár a történelem, a sportszervező vagy a mérnökinformatikus is, hiszen az sem látszik, mi köti össze az eddig eltörlésre ítélt szakokat – a felhozott érveket sokszor semmi nem támasztja alá. A szaktisztításra egyetlen kézenfekvő magyarázatot látok: a kormánynak nincs szüksége olyanokra, akik tudnak logikusan gondolkodni, jó az elemzőképességük (és esetleg meglátnak fontos, a társadalmat érintő problémákat). Ha van olyan szak, amelyik sehogyan sem formálja a hallgató szemléletét, az megmenekülhet – szóljon, aki tud ilyenről.

De korántsem bizonyos szakok megszüntetése vagy átalakítása a legfelháborítóbb. Az új egyetemi testület, a konzisztórium (gyakoroljuk a kifejezést – ugye milyen hamar megszoktuk a kancellár szót is?) a rektorból, a kancellárból és az oktatásért felelős miniszter által kinevezett kormányzati tagokból áll majd. A konzisztórium bármikor ellehetetlenítheti a rektor helyzetét, hiszen egyetértése nélkül nincs például vagyongazdálkodási terv vagy kutatás-fejlesztési innovációs stratégia.

A hallgatói önkormányzatok egyre kisebb jogkörrel rendelkeznek, hamarosan bizonyos témákban már nem szavazhatnak a szenátusban, ha a tervezet megvalósul. Miközben az ELTE-t az fenyegeti, hogy karai szűnnek meg, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE) külön intézkedések vonatkoznak, abszolút kivételezett helyzetben van – lehetséges, hogy a Raoul Wallenberg Szakközépiskolát és Szakiskolát csupán azért zárják be, mert az NKE szeretné magának az épületét?

Látszólag a kormány máris kedvezett a tüntetőknek, hárommal kevesebb szakot szüntet meg, alakít át. Mégsem tudok örülni addig, amíg a kormány nem állítja helyre a felsőoktatás autonómiáját. Amíg átgondolatlan, társadalmi egyeztetést, szakmaiságot nélkülöző döntések születnek meg. Azért apró örömök is vannak: amikor egy tüntetésen elképesztően sok ismerőst látok, olyanokat is, akikkel 2012-ben már nagyon sok estét töltöttünk együtt a tömegben. Vagy amikor hirtelen ezren, vagy még többen leszünk, s visszhangzik a „Szabad ország, szabad egyetem”. Amikor egy autóvezető annak ellenére mosolyog, integet és dudál, hogy húsz perccel később ér haza. Amikor pártállástól függetlenül ugyanabban, a felsőoktatás autonómiájában hiszünk. Amikor egy barát, rokon, oktató vagy a dékán, és főleg több ezer ismeretlen sem hagyja az esztelen átalakításokat. Nem hagyjuk.

Kép: Vörös Tamás (ELTE Online)

Forrás: Átlátszó