Súlyos támadás érte a szabad világot – így lehetne összefoglalni a Charlie Hebdo francia szatirikus lapnál történteket, ahol a szélsőséges iszlamista Kouchi-fivérek megöltek 12 embert, köztük a lap jól ismert karikaturistáit és két rendőrt. A támadás sokkolta Franciaországot, de sokkolta Európát, sőt, az egész világot.
Az eset nem csupán az utána következő hajsza és a hatásukra színre lépő újabb terrorista miatt mutat túl önmagán: számos publicista már a lövöldözés után Európa 9/11-éről beszélt, utalva a 2001. szeptember 11-i terrortámadásra. Való igaz, figyelve bármely hírportált, vagy a #CharlieHebdo, majd később a #JeSuisCharlie hashtaget Twitteren, olyan érzés foghatott el minket, hogy a félelem, a terror beköltözött Európába. Nem is akárhova, hanem a felvilágosodás bölcsőjébe, Párizsba, egy, az évszázadok alatt kivívott eszméinket megkérdőjelező tettel.
A Charlie Hebdo nevű szatirikus lap karikaturistáinak a bűne csupán annyi volt, hogy a szólásszabadságot minden más fölé helyezték; a polkorrektség és mások vallási érzékenysége fölé. Mohamed prófétáról és az Iszlám Állam vezetőjéről készült karikatúráikkal, az iszlám törvénykezés kifigurázásával haragították magukra a társadalomba beilleszkedni képtelen iszlamistákat, akik vallásuk egy szélsőséges és erőszakos verzióján keresztül szemlélték a világot. A Charlie Hebdo karikaturistái sosem ijedtek meg; számos fenyegetést kaptak, többük neve szerepelt az Al-Kaida kivégzőlistáján, 2011-ben pedig Molotov-koktélt dobtak az irodájukba – ők azonban folytatták a munkát. Sőt, folytatják a terrortámadás után is, a túlélők a szokásos hatvanezer helyett egymillió példányban jelentetik meg következő számukat. “Nem győzhet az őrület” – indokolták döntésüket.
“A szeretet erősebb, mint a gyűlölet” – a Charlie Hebdo egy címlapja
A lap vezető munkatársai a ’68-as generáció tagjai, és kivégzésükig képviselték annak eszméit. Számukra életformát jelentett a fennálló viszonyok megkérdőjelezése, bármiféle tekintély kritizálása, a szélsőséges szólásszabadság képviselete. A lap karikaturistái provokáltak, és jól tették; emlékeztették az elkényelmesedett franciákat, európaiakat, hogy a történelem nem ért véget, és folyamatosan, aktívan ki kell állni a modern Európát meghatározó eszmékért. A vallásos emberek számára bántó karikatúráik nem öncélúak voltak; sokkal inkább tükröt mutattak mindenkinek, botrányaikkal felvetették mindenkiben a kérdést, hogy vajon tényleg olyan világban élünk-e még mindig, ahol nem lehet lerajzolni, leírni bármit. A Charlie Hebdo üzenete, hogy nem szabad engednünk, hogy bármit tabusítsanak. Hogy tényleg bármivel lehet viccelni, és a humorral tényleg minden legyőzhető.
Párizsban tömegdemonstráción emlékeznek a Charlie Hebdo áldozataira / AP Photo
A háromnapos terror után Európának bizonyítania kell, hogy hű marad-e azokhoz az eszmékhez, amelyért a Charlie Hebdo munkatársai életüket adták. Ha a szélsőséges iszlamisták terrorakciójára gyűlölet és muszlimellenesség lesz a válasz, a terroristák nyernek. Ahogy a Norvégiában 77 embert lemészárló Anders Breivik miatt sem kellett sem az ottani keresztényeknek, sem az ún. fehér embereknek bocsánatot kérniük, Franciaország és Európa nem eshet abba a csapdába, hogy ugyanezt megköveteli az iszlám vallást követőktől, kollektív bűnösséget kiáltva.
Kép: dailytech.com
