Így készüljünk fel a vizsgákra!

Elérkezett a vizsgaidőszak, vagyis a félévnek az a része, amikor számot kell adnunk tudásunkról. Ezzel kapcsolatban viszont felmerül néhány örök kérdés: hogyan tanuljunk meg ilyen nagy mennyiségű anyagot? És hogyan szerepeljünk sikeresen a vizsgán? Tanáraink válaszolnak!

Korábbi cikkünkben összegyűjtöttük a legkellemetlenebb vizsgaélményeket, most viszont oktatóink adnak néhány tippet, hogyan kerüljük el a hasonló helyzeteket.

Dr. Vaskuti András bíró úr, az ÁJK ismert büntetőjog oktatója summa cum laude diplomát szerzett, így megkértük, árulja el a sikeres felkészülés titkát:

„Én mindig beosztást készítettem. Ha volt adott napom, úgy osztottam be, hogy az utolsó nap ismétlés legyen, arra semmi nem maradhatott új tételként. A másik fontos tényező a napi beosztás volt – magyarázta Vaskuti tanár úr – úgy tekintettem a vizsgaidőszakot, mintha egy hivatalban lennék, tehát reggel 8-tól 12-ig tanultam, utána két óra ebédszünet, majd 2-től 6-ig folytattam, így megvolt a napi nyolc óra. Este 6-tól 8-ig vacsora sétával egybekötve, 8-tól 10-ig pedig szigorúan ismétlés.
Ezek mellett vizsgaszituációt teremtettem magamnak: készítettem tételeket és húztam. Ennek az volt a lényege, hogy hirtelen meg tudjak valamit válaszolni. A felsorolásokat mindig leírtam, és addig írtam, amíg nem tudtam mindent.
Ezek után abszolút nyugodtan, lazán tudtam elmenni a vizsgára, hiszen mindent tudok, bármit húzhatok. Utolsó este 6-kor befejeztem a felkészülést, és a másnapi vizsgáig nem is foglalkoztam többet az anyaggal.”

Dr. Vaskuti András szerint a legfontosabb tehát a beosztás és az ismétlés. Utána már csak nézzünk meg egy filmet, olvassunk vagy hallgassunk zenét, de semmiképp sem a tanulással foglalkozzunk.

„A legtöbb diákkal az a baj, hogy tanulja, tanulja, de nem tudja jól beosztani az idejét. Elúszik, így maradnak még ismeretlen anyagrészek, a vizsgán pedig azért izgul, nehogy azt a tételt húzza. Vagyis egy állandó stresszben van emiatt – mesélte, szerinte mit rontunk el a leggyakrabban. – Arról nem beszélve, hogy a vizsgaidőszakban teljesen tisztának kell lenni. Semmi alkoholfogyasztás!”

Dr. Székely Lászlót – az ÁJK Polgári Jogi Tanszékéről – arról kérdeztük, oktatóként hogyan látja a vizsgán való szereplésünket, és mivel tudnánk javítani ezen:

„Egy dolgot tapasztalok a szóbeli vizsgákon: szemmel láthatóan, ha érti is az anyagot a hallgató, nem tudja kifejezni magát. A nyelvet uralni kell ahhoz, hogy szabatosan tudjuk kifejezni magunkat, ez a jog területén kifejezetten hangsúlyos. Furcsán hangozhat a tanácsom, de olvassanak sokat! Sokat kell írni és fogalmazni is. Ha valaki magányosan, egyedül tanul, problémás lehet szerintem, hogy csak azt hiszi, tudja és érti az anyagot, de valójában képtelen kifejezni magát. Ha nincs más, a tükörnek mondja fel az anyagot az elejétől a végéig, adja elő a saját szavaival!”

Székely László tanár úr szerint nehéz megválaszolni, hogyan sajátítsuk el a tananyagot, mert nagyon egyénfüggő, és mindenkinek más a tanulási képessége. Az viszont fontos, hogyan adjuk elő a megtanultakat. „Voltak azért az elmúlt években nagy mondások… Többnyire az szokott előfordulni, hogy a hallgató mond egy halandzsa mondatot. Erre vizsgáztatóként visszakérdezünk, hogy meg tudná-e ismételni? Majd a hallgató szemlesütve bevallja, nem tudná” – tette hozzá.

Dr. Hammer Ferenc, a BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet adjunktusa pedig arról mesélt nekünk, mivel lehet lenyűgözni egy tanárt a vizsgán:

“Az igazi jó taktika, amin nem látszik, hogy taktika. A másik fontos dolog úgy megmutatni a tudást, hogy látszódjon: ez abból a tudásból csak egy minta, egy kis részlet, ami mögött van még egy csomó más is. Nyilván ehhez nagyon sokat kell tanulni, és aztán ebből lehet megmutatni a cseppben a tengert. Van persze egy szürke zóna, ahol lehet szélhámoskodni, csak azzal nagyon vigyázni kell, mert a hitelesség itt is fontos. Tételnél érdemes azt is kifejteni, miért úgy mondja el valaki, ahogyan. Ilyenkor a tanár látja, hogy itt egy gondolkodó emberről van szó, nem egy papagájról, aki csak felmondja a szöveget”

Természetesen mi, hallgatók, a legtapasztaltabb oktatóknak is tudunk meglepetést okozni. Hammer Ferenc ezzel kapcsolatban mesélt el nekünk egy kalandos történetet, ami egy számonkérés alkalmával esett meg:

“Szemináriumi dolgozatoknál szigorúan betartatom a határidőt, aki később adja be, azt csökkentett pontszámmal szoktam értékelni. Jött az egyik tanítványom, hogy nem tudta időben beadni a dolgozatot, mert nem tudott bemenni a szobájába a számítógépéhez. Kérdeztem, miért nem. Azért, mert nyitva volt az ablak a lakótelepi lakásban, és egy hatalmas nagy denevérraj beköltözött a szobájába. Amíg a denevérmentő szolgálat ki nem jött a szakembereivel és a denevérbefogó eszközeivel, nem lehetett bemenni, különben a denevérek megijednek, elkezdenek csapkodni a szárnyaikkal és megsérülnek. Úgy voltam vele, hogy ha ki tudott találni egy ennyire extrém sztorit, akkor elfogadom.
Sok-sok évre rá egyszer találkoztunk. Megkértem, most már mondja el, hogyan is volt az a denevéres dolog. Állítólag teljesen igaz a történet.”

Reméljük, oktatóink hasznos tanácsai segítenek majd a felkészülésben, mi ezzel kívánunk mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot! :)

Írta: Pálfi Dóra, Selmeczi Szonja, Bőcskei Balbina

Képek: school-psychology.com és Szabó Vanda