Múlt heti játékunkra – melyben azt kértük, meséljétek el kedvenc emléketeket a leckekönyvről – sok aranyos sztori érkezett, így most a Ti történeteitekből szemezgettünk…
Köszönjük szépen a sok érdekes és vicces anekdotát, amit korábbi cikkünkben meghirdetett történetmesélő versenyünkre küldtetek be. A legtöbb sztori táskában italos üveg miatt eláztatott leckekönyvekről, vagy otthon felejtett indexek okozta vizsga előtti sprintelésről szólt, de olvashattunk ragasztó- és bulikatasztrófákról is. Ezek közül mutatunk néhányat!
“Első vizsgaidőszakom első vizsgájára meneteltem korán reggel. Akkoriban még minden reggel készítettem magamnak egy adag málnaszörpöt az egész napos sulira, meg, hogy ne legyek kiszáradva a vizsgán. Miután letudtam a vizsgát visszasüllyesztettem a kis feketét a táskába az üveg szörp mellé. Mire hazaértem az egész szörp szétfolyt a táskámban és az indexem is szépen beszívta a piros lötyit. Gyorsan letörölgettem és rátettem a radiátorra, hogy kiszáradjon. Ennek az lett az eredménye, hogy nem csak piros volt, de fel is hullámosodott. Utána még négy évig használtam azt az indexet míg le nem diplomáztam Ba-n, és minden vizsgámon el kellett mesélni, hogy mi is történt pontosan az indexemmel.”
“Egy kellemes vizsgaidőszak végi sörözés után úgy döntöttünk, hogy az estét a ZP-ben folytatjuk egy koncerttel. Itt persze újabb néhány sör legurult, s már elég pityókásan vágtunk neki koncert után a városnak. Egy önzetlen lélek jóvoltából némi likőr is előkerült még közfogyasztásra, aminek ízlelése az azt követő eseményeket már balladai homályba burkolta. Így például arra sem emlékszem, hogyan és mikor keveredtem haza. Reggel azonban riadtan ébredtem a gondolattal “Úristen elkéstem vizsgáról!”, de órámra nézve megállapíthattam, hogy még időben vagyok, sőt ébresztőórát is állítottam az éjjel. Az asztalomra pillantva azonban egy már kevésbé megnyugtató élményben volt részem. Indexem tisztességesen lehányva feküdt az íróasztalon. Ennek már a fele sem tréfa, nekiálltam feltakarítani a produktumot. Szerencsére a bőrkötés vízhatlannak bizonyult, így viszonylag kevés (ámbátor egyértelműen észrevehető) nyom maradt a leckekönyvlapokon. Úgy alakult, hogy sem aznap sem később nem érdeklődtek vizsgáztatóim, de természetesen bárki kérdezi, kávéfoltok vannak az indexben…”
A kedvenc történetünket pedig Rebák Tamástól kaptuk, így őt jutalmazzuk az alábbi élménybeszámolóért:
“Éppen szociálpszichológia szigorlaton vettem részt, ami az egyik első nagy mumus egy pszichológushallgató életében. A mindenkori diák először is egy 20 kérdéses beugrón vesz részt, amelyet ha bizonyos pontszám alatt teljesít, akkor mentesül a nap további programjai alól, mehet haza pihenni és felvenni a pótvizsgát. Sajnos én így jártam, tehát megszégyenülve beálltam elsőként (és utolsóként) a sorba a tanárnőhöz, hogy egyest kanyarintson az indexbe. Ő bőszen keresgette a könyvecske hátuljában az erre kitalált rublikát, én kínosan feszengve figyeltem válla fölött az eseményt. A lapok gyors pörgetése közben egyszer csak megakadt, és mindketten észrevettünk az egyik oldal aljában hetykén virító pajzán kis rajzocskát, amit most nem részleteznék, de minden általános sulis, gimis pad, matekfüzet, széktámla ismérve volt bohó ifjúéveimből. Mint később kiderült, egyik csoporttársam viccelt meg, mikor odaadtam neki az indexem jegybeírásra, ő alkotott. Égbekiáltó kínos másodpercek teltek el addig, míg a tanárnő végül levette a szemét a rajzról, és tovább lapozott, szó nélkül. Méltóságom egy jelentős része ott maradt abban a teremben.
Tanulság: nem az egyes a legcikibb dolog, ami az indexedbe kerülhet!”
Mindannyian átéltünk már ezekhez hasonló kellemetlen, ám utólag aranyos és vicces szituációkat indexeinkkel, amikre mindig jókedvvel gondolunk majd vissza. Mi ilyen vidám emlékekkel búcsúzunk leckekönyveinktől, és mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot, jó jegyekkel teli E-indexeket kívánunk! 🙂
