Elkeseredettség, csalódottság, kilátástalanság. Leginkább ezekkel a szavakkal lehet jellemezni a végzős középiskolások jelenlegi lelki állapotát. Diákokat kérdeztünk az Educatio Kiállításon arról, hogyan látják a jövőjüket.
Látszólag felszabadult, nyüzsgő a hangulat a 13. Educatio Kiállításon. A diákok érdeklődőek, a standok előtt renegetegen gyűjtenek információt, tájékoztató anyagok tömkelegével mászkálnak a fiatalok, mosolyogva nyom a kezembe szórólapot egy lány az angliai továbbtanulási lehetőségekről. A jókedv viszont csak a felszín, rövid kérdezgetés után hamar kiderül, milyen sok gond nyomasztja a felsőoktatásba készülőket.
“Rég voltam ennyire ideges és dühös. Hihetetlenül dühít, ami mostanában a felsőoktatással történik.” – mesélte a a 19 éves Réka – “Nem azért tanultam 5 évig gimnáziumban, hogy a jelentkezési határidő előtt másfél hónappal még ne tudjam, érdemes-e egyáltalán jelentkeznem oda, ahova szeretnék. Iszonyatosan felháborít, hogy a kormány azt hiszi, akármit megtehet velünk. Megkezdődtek ugyan a tárgyalások, de az idő fogy, közeledik a határidő, és még minden bizonytalan.”
A kiállításra vidékről érkező Marcell és Anita sem volt túl derűlátó. „Egy dolgot tehetünk: nagyon jól kell tanulnunk.” – mondta a fiú. Bár barátnője már eldöntötte a jelentkezési sorrendet, ő még vár. Biztos benne, hogy államilag támogatott helyre nem fog bekerülni, és tart tőle, hogy nem fogja tudni kifizetni a tandíjat. Elképzelhetőnek tartja, hogy idén be sem adja a jelentkezését.
Bár a 17 éves Anett még nem végzős, véleménye neki is van. „A felsőoktatás jelenlegi helyzete számomra elszomorító.Én is szeretnék egyetemen, vagy főiskolán továbbtanulni, de így kevés esélyt látok erre. Sajnos el kell gondolkoznom más alternatívákon is.”
„Nem egy osztálytársam adta be külföldi egyetemekre a jelentkezését. Kicsit irigylem őket, mert így kikerülik a hallgatói szerződést, de én inkább itthon szeretnék tanulni. Nagyon hiányozna a családom meg a barátaim. Remélem, mire munkába állok, eltörlik a röghöz kötést. Egyébként nem is értem, ha valaki mondjuk nemzetközi kapcsolatok szakon végez, attól is komolyan elvárják, hogy 10 évet dolgozzon itthon?”- tette fel a kérdést az egyébként szociológia szakra készülő Dávid.
Nem csoda, hogy a z eddigi is népszerű egyetemek mellett – az ELTE standja előtt szinte folyamatos volt a tömeg – , a végzősök érezhetően lelkesedtek a külföldi lehetőségekért is.
Kép forrása: pte.hu
