Heves vita, alapjaiban megkérdőjelezett egyetemi rangsorok, gyakorlat helyett elvek. Az ELTE PPK Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportja konferenciát szervezett, ahol górcső alá vették a nemzetközi és a hazai felsőoktatás kiválóságának metodikáját – mindezt a botrányt kiváltó HVG támogatásával.
Mint azt korábban írtuk, a HVG Diploma mellékletében megjelent egyetemi rangsoron sok felsőoktatási intézmény háborodott fel ‒ jogosan. A HVG szakmai tévedése miatt neves egyetemek – többek között az ELTE is – rosszabb helyen végeztek az oktatói minőséget összegző listán, pedig a valóság mást igazol. De miért is olyan fontos a rangsor? Lehet egyáltalán objektíven mérni a különböző tudományterületeket?
Hazai és nemzetközi minősítő rendszerek eltérő metodikát alkalmaznak a felsőoktatási intézmények rangsorolásához. Létezik például a shanghai lista, mely azt veszi figyelembe, hány cikket publikálnak az adott intézmény oktatói a nagy presztízsértékű Nature és a Science magazinokban. Ez alapján az ELTE BTK simán alul marad sok neves külföldi kutatóegyetemmel szemben, hisz’ nem sok bölcsészettudományi területen elért eredményt jelentettek meg eddig a Science-ben.
Misztikus dolog ez a rangsorolás. Számmisztikus. Sok mindent számszerű adatokkal próbálunk jellemezni, mert azt hisszük, hogy a statisztika objektív – pedig nem. Még Einstein is megmondta, hogy „nem minden megszámolható, ami számít, és nem minden számít, ami megszámolható”. Ennek ellenére sokan megpróbálják kimatekozni, melyik iskola jobb a másiknál; innentől kezdve a rangsorból médiatermék lesz, melynek üzenete, célcsoportja van, akár egy tévéműsornak.
De kinek készülnek a listák? Az egyetemeknek, hogy visszaigazolást kapjanak működésük sikerességéről és ezáltal esetleg több állami támogatást tudjanak leakasztani? Vagy a pályaválasztás előtt állóknak segít a döntés megkönnyítéshez? Netán a szülőknek, hogy az alapján kiválaszthassák, melyik toplistás egyetemre járassák a gyereküket, amivel később villoghatnak a szomszédoknak?
Óriási tétje van a versenynek, mégis borzalmasan ingoványos talajon áll a pontozási rendszer – nem csoda, hogy a HVG-t ennyi támadás éri. Egyrészt annyira különbözőek a tudományterületek, hogy felmerül a kérdés: mi alapján hasonlítgatják például az ELTE Bölcsészkarát a BME Villamos karával? Másrészt – mint a konferencián kiderült – gyakorlatilag bárki készíthet felsőoktatási rangsort. Innentől kezdve viszont végképp elveszti a hitelét bármiféle ranglista.
Óvatosan kell tehát kezelni a rangsorokat. Nincs egységes teljesítménymérés sem egy intézményen belül, sem az intézmények között. Abban egyetértés van, hogy nem elég a magasan kvalifikált oktatók és kutatók jelenléte egy felsőoktatási intézményben, fontos, hogy amit csinálnak, az a társadalom és a gazdaság számára hasznos legyen (ez az ún. „harmadik misszió”), de az adott iskola által nyújtott szolgáltatásokat is figyelembe kell venni a rangsoroláskor. A módszertani hiányosságok miatt viszont nem tud százszázalékosan objektív lenni egyik lista sem. Akkor mire is jók a ranglisták? Balázs Ervin akadémikus, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke rávilágított, hogy mindenre és semmire. A HVG időközben korrigálta a hibát, úgyhogy minden ELTE-s megnyugodhat: még mindig a mi egyetemünk a legjobb – már ha valaki hisz ezek után a rangsorban.
Kép forrása: eduline.hu
