„A diploma ne csak egy papír legyen”

2012. október 20-án, Debrecenben a HÖOK közgyűlése újra megválasztotta Nagy Dávidot vezetőjüknek. A régi-új elnököt a felsőoktatás átalakításáról és az ezzel járó következményekről kérdeztük.

Többször nyilatkoztad azt, hogy az elmúlt két évben nem értél el annyi eredményt, amennyit szerettél volna és állításod szerint nem vagy ambiciózus ember, mégis elindultál az elnökválasztáson. Miért hoztad ezt a döntést?

Ez egy érdekes történet, hogy én hogy lettem HÖOK elnök, ha nem állt szándékomban. 2010-ben elindultam a programommal az elnökválasztáson, bár akkor még nem tudtuk azt, hogy ilyen drasztikus átalakítások lesznek a felsőoktatásban. Ezek mind az én, mind a teljes HÖOK kapacitásait lekötötték és így nem tudtunk azokra az egyéb célokra koncentrálni, amit a programban leírtam, mint például az egész szervezet struktúrájának az átalakítása. Azt hangsúlyozni kell, hogy a felsőoktatás megreformálása egy lényegesen fontosabb ügy, mint egy országos szervezet belső struktúrája.

Amikor elkezdtük ezt a harcot, ezt a vitát, 2010 augusztusát írtuk és 2011 decemberében lett felsőoktatási törvényünk. Azóta pedig még mindig vannak kiegészítő rendeletek, amik váratnak magukra. Hogy miért vállaltam mégis? A következő két évet nem egy új ciklusnak fogom föl, hanem az előző ciklus folytatásának. A csapat, az elnökség is 80%-os azonossággal megy tovább. Tehát a belső berendezettség is azt mutatja, hogy ezt a ciklust folytatjuk tovább.

2010 óta a felsőoktatás nagy változáson ment keresztül. Programodban úgy fogalmazol, hogy a meghozott rendelkezések hangzatosak ugyan, mégis lényegi kérdések állnak megválaszolatlanul. Melyek lennének ezek?

A felsőoktatásban minden átalakítás mögött gazdasági megfontolások állnak. E mellett az is kiábrándító, hogy a felsőoktatásból kivont pénzt, nem a közoktatásra, egészségügyre, egyéb jóléti szolgáltatásokra fordítják – amit talán még jobban el lehetne fogadni –, hanem a költségvetési lyukakat foltozgatják belőle. Az oktatás egy befektetés az állam számára és onnan pénzt elvonni nem célszerű. Mind e mellet lényegi kérdések – ha a felsőoktatásra koncentrálunk- a képzési és a kimeneti követelmények, kreditrendszer felülvizsgálata, a naprakész oktatás, hogy például ne húszéves informatikai jegyzetekből tanuljanak az infó Bsc-s hallgatók, nem kapnak kellő hangsúlyt. Azon ideológiák, azok a hangzatos megfogalmazások, hogy a felsőoktatásban csak pazarlás van, egyáltalán nem igazak: négy évvel ezelőtt 220 milliárdból nagyon rosszul működött a felsőoktatás – állítólag –, és most 130 milliárdból jobban fog működni? Én ezt nem hiszem.

 A 2011 októberében tartott, több tízezres hallgatói tüntetés mennyiben befolyásolta a HÖOK és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár viszonyát?

Azt gondolom, hogy nem ez terhelte meg a viszonyunk, alapvető különbségek vannak- hacsak a tárgyalásokat nézzük- az államtitkár asszony és köztünk. Hoffmann Rózsa egy iskolaigazgató, a hallgatók nekik diákok, úgy gondolja, hogy amit ő megmond, az úgy lesz. Ezzel szemben mi a 18. életévünket betöltött választópolgárok vagyunk, ráadásul választott tisztségviselők. Attól nem fogunk hasra esni, ha valaki iskolaigazgató, de még attól sem, ha valaki államtitkár. Viszont ezen a téren nagy előrelépés az, hogy az előző felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral (Kis Norbert) nagyon jól megtaláltuk a hangot és ugyanez igaz Maruzsa Zoltán államtitkár úrra is. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk mindenben, továbbra is rengeteg vitás kérdésünk van, de ezekről tudunk érdemben beszélni. Tehát itt nem az számít igazán, hogy Hoffmann Rózsa hogy áll a hallgatói önkormányzathoz, hisz egy ideje már nem ő tárgyalási partner.

 Mik azok a legfőbb okok, ami miatt elutasítjátok a hallgatói szerződést?

Itt viszont nem az ideológiát támadjuk. Azzal nem is kell vitatkozni, hogy a tandíjmentesen megszerzett diploma Magyarországon is kamatozzon. Viszont egy olyan intézkedés került bevezetésre- a hallgatói szerződés által-, amely 10-15 éves időtávon fejti ki a hatását. Ha most valaki beiratkozik és elvégzi az ötéves képzést, akkor a diploma megszerzése utáni húsz éves intervallumban, a saját belátása szerint tíz évet kell Magyarországon tartózkodnia és dolgoznia. Tegyük fel tanul öt évet itthon egy hallgató és utána fogja magát és kimegy külföldre tíz évre mindenféle következmény nélkül… Egy gyakorlati kérdés: 15 év múlva ki fogja azt számon kérni, nyilvántartani, hogy ki hol van, kell-e fizetnie vagy nem? Szkeptikus vagyok. Másrészt a 15 éves időtáv nemzetgazdasági szempontból is középtávúnak tekinthető. Itt már lehetne olyan intézkedéseket hozni, ami nem váltana ki ekkora társadalmi feszültséget. A kormány mindig elmondja, hogy nem tudják azt a bért megfizetni, amit Londonban kapnak az orvosok. Nem a londoni csúcsfizetésekkel kell Magyarországnak versenyeznie. A magyar társadalom mobilitása az elmúlt években nőtt ugyan, de ha általánosságban nézzük, még országon belül is kicsi. Senki nem akarja otthagyni a családját, a gyökereit, az örökségét. Ha mégis elmegy valaki határon túlra, azt legtöbbször átmenetileg teszi. Ezért gondolom, hogy a hallgatói szerződés egy elhibázott dolog, nem beszélve arról, hogy uniós irányelveket sért. Az ESU (European Students Union) – a mi európai szintű ernyőszervezetünk – segítségével próbáljuk ezt a szerződést visszamenőlegesen is eltöröltetni.

 A Diákhitel szerinted megoldás lehet arra, hogy a diákok finanszírozni tudják tanulmányaikat?

Mindenképpen külön kell választani az úgynevezett Diákhitel 1. és Diákhitel 2-es konstrukciót. A Diákhitel 1. önmagában is megállja a helyét, hiszen állami beavatkozás nélkül eltartja magát. A hallgató saját döntése az, hogy igénybe veszi vagy sem. Ez a megélhetési kiadásokat hivatott fedezni. Az egy beszédes adat, hogy a felvevők ötven százaléka azt nyilatkozta, hogy e nélkül nem tudta volna befejezni tanulmányait. A Diákhitel 2. ugyan nem tehet a kialakult helyzetről, hanem kialakult egy helyzet és arra a Diákhitel 2. volt a válasz. Ez célzott konstrukció, csak tandíjkiadásra, önköltség fedezésére fordítható. Nincs felső határ, azt az összeget folyósítják, amit a hallgatónak megállapítottak önköltségben. A kamattámogatott konstrukció előnyös lehet egy hallgatóra nézve. Össztársadalmi szinten viszont veszélyes, mert nyolc, tíz év múlva akkora lesz a kamattámogatás mértéke, amit az államnak ki kell fizetni, hogy az tulajdonképpen nagyobb, mint amennyit a szektorból kivonnak.

 Jó döntésnek tartod az osztatlan képzés visszaállítását, például a tanárképzés esetén?

Azt gondolom, hogy osztott és osztatlan formában is lehet jó tanár és tanítóképzést végezni. Nálunk, ahogy látjuk az osztott forma nem nagyon jött be – de ez nem csak a struktúrán múlott. A többciklusú képzés bevezetése sajátos módon történt Magyarországon és többek közt a tanárképzés itta meg ennek a levét. Most visszaállunk a „régi” modellre, remélem ez több eredményt hoz!

 Mint fogalmazol, a felsőoktatási rendszerben jelenleg számos megoldásra váró probléma van jelen, az új szabályozás több kérdést is felvet. Ezek közül melyek a legfontosabbak, amelyek sürgős megoldást kívánnak?

Most ami éppen porondon van, az a térítés-juttatás kérdése. Ezzel kapcsolatban láttunk már egy-két intézmény-finanszírozási modellt, de azok el is tűntek a süllyesztőben. Jelenleg is a régi szerint működünk, aminek része a térítés-juttatás ügye. Most egy részét beemelik a törvénybe, ezen dolgozunk éppen. Másik részét rendeletben szabályozzák, ez majd még felvet bizonyos kérdéseket. Egy új környezetben viszont ehhez másképp kell alkalmazkodni.

 Miért gondoljátok úgy, hogy a hallgatók körében a hallgatói önkormányzatok megítélése sokszor kap negatív visszhangot?

Egyrészt sajnos ez egy rossz örökség, másrészt pedig a rossz hír mindig gyorsabban terjed, mint a jó hír. De mi ezt soha nem tagadtuk, ezt is el kell fogadni. Ahogy van rossz HÖK vezető, ugyanúgy van rossz rendőr vagy rossz bíró, vagy rossz országgyűlési képviselő. Csibész sajnos minden közegben van Ha viszont ennek híre megy, az ráragad azokra is, akik egyébként becsülettel végzik a dolgukat. Az, aki esetleg visszaélne a helyzetével és képviselő státuszából fakadó lehetőségeivel, azt el kell távolítani a hallgatói mozgalomból és vissza sem szabad engedni. Így szerintem idővel lehet javítani a hallgatói önkormányzatok megítélésén, amin azt gondolom sikerült is javítanunk 2010 óta. Más szemszögből nézve, nehéz helyzetben van a HÖOK. Ha egyetért egy kormányzati elképzeléssel, az ellenzék ráfogja, hogy kormánybérenc. Ha nem ért vele egyet és nekimegy, akkor a kormányzat mondja, hogy politikai érdek befolyásolta. Pártpolitika-mentesen politizálni sosem egyszerű.

 A főbb programpontok közül a külügyi területre nagy hangsúlyt fektettek, beleértve a határon túli szervezetekkel való kapcsolat fontosságát. Hogy tervezitek ezt gyakorlatban megvalósítani?

Nagy hiányossága az elmúlt két évnek, hogy nem használtuk ki azt a kapcsolatrendszert, ami tulajdonképpen rendelkezésre állt. Minden jelentősebb határon túli diák- és hallgatói szervezettel nagyon élő kapcsolatunk volt. Én azt gondolom, ezek nem kaptak méltó figyelmet. Most azt érzem- az elnökségi tagok munkájának hála- sikerült ezt visszaállítani. A Gulyás Tibor Magyar Ifjúsági Konferenciában végzett munkájával, ezen a területen szintén előrelépés várható. Ha pedig összeurópai szinten gondolkodunk, akkor büszkén mondhatom, hogy Gáspár Marcell és Kiss Dávid folyamatosan hozza az eredményeket. Elég nagy támogatói bázisunk van az ESU-n belül. Tehát a magyar hallgatók érdekei európai szinten is erőteljesebben megjelennek és ez szerintem nagyon fontos egy ilyen időszakban.

Mik az elképzeléseitek HÖOK jövőjével kapcsolatban?

Rövid távon az, hogy sikerül azokat a hibákat (hallgatói szerződés) megszüntetni, amelyek jelenleg benne vannak a rendszerben. Utána pedig megint tudunk arra koncentrálni, amire az előző időszakban ráálltunk, a hallgatóság társadalmi súlyát, felelősségét erősítsük és próbáljunk arra összpontosítani, hogy a diploma tényleg ne csak egy papír legyen és ne csak szakbarbárokat, hanem valódi értelmiségieket képezzenek a felsőoktatási intézményekben.