Eldobható, elhasználható emberek

Te hány rabszolgát tartasz? Egyet sem? Biztos? Mert én például harmincötöt. Az igazság az, hogy neked is akár több tucat szolgád lehet a világ másik végén anélkül, hogy tudnál róla…

Az emberkereskedelem virágzóbb, mint valaha – megdöbbentő, hogy a rabszolgák száma jelenleg, a fejlett 21. században sokkal magasabb, mint a világtörténelem során bármikor.  Emberi jogi szervezetek becslései szerint akár a 30 milliót is elérheti az áldozatok száma.

A szolgasorsra kerülő, nyomorúságos körülmények közé erőszakolt embereket a piacokon tárgyként adják-veszik, majd általában fenyegetéssel, testi-lelki megfélemlítéssel, erőszakkal munkára kényszerítik. (Fizetést „természetesen” nem kapnak.) A nagy kínálat, „könnyű beszerezhetőség” miatt az áruk egyre csökken, így egyre könnyebb szolgához jutni. Míg az 1800-as évek Amerikájában egy rabszolgáért akár nyolcmillió forintnak megfelelő összeget is elkértek, manapság egy „elhasználható ember” élete még húszezer forintot sem ér. Mivel szolgáik annyit sem jelentenek a kereskedők számára, mint egy olcsóbb mobiltelefon, ha egyikük kiesik, a megüresedő hely percek alatt betölthető. Arra, aki betegség, sérülés miatt nem tud tovább dolgozni, és így feleslegessé válik „gazdája” számára, általában halál vár.

A modern szolgaság megjelenési formái szertágazóak: az áruvá devalválódó embereket nem csak kétkezi munkára, de prostitúcióra vagy bűncselekmények elkövetésére is sokszor felhasználják. Főleg Ázsia déli részén elterjedt a mai napig az adósrabszolgaság: milliók adják zálogba magukat, sokszor generációról generációra örökítve egy olyan kölcsönt, amelynek törlesztőrészlete maga az ember, és az élete.

Nyugodtan kávézol?

Azt hinnénk, hogy Európa közepén, egy demokratikus államban minket ez a probléma legfeljebb csak távolról érint – pedig a konyhában, a fürdőszobában vagy a gardróbszekrényben is könnyedén találhatunk olyan termékeket, amelyek alapanyagait „olcsó”, „eldobható” dolgozók bányászták, aratták le, vagy amelyeket embertelen munkakörülmények között készítettek el.

Erre a problémára, ezen nyersanyagok és termékek ijesztő mértékű elterjedtségére szeretné felhívni a figyelmet a www.slaveryfootprint.org oldalon található teszt. Elég öt percet szánnod rá, válaszolnod pár kérdésre az életmódoddal kapcsolatban, és megtudhatod, hogy körülbelül hányan (és a világ mely részén) dolgoznak látástól vakulásig, hogy aztán a földgolyó másik felén mit sem sejtve megehesd, elhasználhasd, felvehesd robotolásuk eredményét. A kérdőív tanulságai szerint gyakran olyan mindennapos alapanyagok származnak kényszermunkából, mint a kávé, a pamut, a kukorica vagy a gyapjú.

A teszt természetesen nem arra szolgál, hogy elszégyelljük magunkat, és többet ne menjünk bolt közelébe sem, és azonnali, gyökeres változásokat sem várnak tőle a készítői. A honlapnak csupán az a küldetése, hogy a vásárlók felismerjék, a világon emberek milliói vannak, akiket kényszerítenek, kizsákmányolnak azért, hogy a mi fogyasztói társadalmunk tovább működhessen. Arra szeretnének ösztönözni minket, hogy kezdetben apróbb tettekkel, egy kis odafigyeléssel megtegyük az első lépéseket afelé, hogy egy távoli jövőben a rabszolgaság és a kényszermunka teljesen eltűnjön a föld színéről.

Szóval, te hány rabszolgát tartasz? Mert én például harmincötöt.