Humorra nevel az ELTE?

November 29-én,az ELTE egész biztos elnyerte volna a legvidámabb egyetem címét.A humor forrásai, Kovács András Péter,Bödőcs Tibor és az interjút adó Rekop György is ezeket a padokat koptatták egykor

A szinte zsúfolásig megtelt teremben minden korosztály képviseltette magát. A kezdeti zúgolódás hamar elült, ahogy egy gyors ajándékátadással egybekötött felkonferálás után kezdetét vette az este humoros része.

Elsőként a magyar szakon végzett, mégsem elég bölcsész kinézetű Bödőcs Tibor lépett a közönség elé. Témaként előkerült az oktatási reform, az IMF, s a végtörlesztés is, így hamar elkönyvelhettük magunkban, hogy ha az aktuálpolitika másra nem is, kimeríthetetlen humorforrásnak mindenképpen jó.

Őt követte Rekop György, aki ELTE feliratú pulóverben lépett színpadra, ezzel is jelezve máig tartó elkötelezettségét. Hallhattunk tőle rendőr-sztereotípiákat, s az altesti poénok képviseletében még urológiai szakvizsgálatáról is beszélt, mely különösen negatív hangvételéből kihallatszott heteroszexuális beállítottsága.

Végül a KAP becenéven is ismert Kovács András Péter beszélt változatos témákról: Stohl, svájci frank, nutella, Csányi Sándor, szülés, ebadó– az összefüggéseket mindenkinek a fantáziájára bízom.

Vastaps zárta e másfél óra nevetést, s a műsor közben felvetődött kérdéseimre Rekop György adott tartalmas válaszokat:

Van-e hely, ahol kevésbé szerettek fellépni?

Falunapokon, fesztiválokon nem akkora élmény fellépni, mert oda nem konkrétan miattunk jönnek az emberek, így jóval nehezebb érvényesülni.  De az is igaz, hogy ha egy-egy ilyen eseményen az épp aktuális poénjaink nagyot szólnak, a mostanihoz hasonló rendezvényeken „robbanni fognak”.

Okoz-e nehézséget a gyakori fellépés, és a megújulás kényszere?

2 hete voltam a BTK gólyabálon fellépni, így most különösen nehéz volt egy hasonló összetételű közönségnek előadni. Próbáltam visszanyúlni a régebbi poénokhoz, vagy teljesen újakat kitalálni. Ha valaki például Kiss Ádám fanatikus, és minden héten meg akarja nézni kedvencét, hamar csalódni fog. Véleményem szerint félévente az optimális megtekinteni ugyanazt a fellépőt, ezen időtartam alatt váltunk teljesen új történetekre, poénokra.

Mennyire sokszínű a Dumaszínházhoz kapcsolódó standupos társaság?

Litkai Gergely koncepciója szerint mindenkiből egyre van szükség. Például hiába próbál egy Kőhalmi Zoli stílusát önkéntelenül is felvevő, egyébként tehetséges humorista csatlakozni a Dumaszínház csapatához, nincsen rá szükség, hisz Kőhalmink már van.

Aggódtok-e azon, hogy valakit egy-egy téma esetleg mélyebben érint, mint például a ma is előkerült vallás?

Nem igazán. Akiket ezek bántanak, ne hallgassa, ennyire egyszerű. Tettek már szemrehányást néhány katolikus valláshoz kapcsolódó poénom miatt, de úgy vagyok vele, ha Woody Allen zsidóként zsidózhat, katolikusként én is katolikusozhatok.

Mennyiben befolyásolják a hozzáállásotokat a túl magas, vagy túl alacsony nézői létszámok?

Igazából minél több néző van, annál jobb. Egy 800 fős nézőseregnél általában minimum 500 röhög, de egy rosszabbul sikerült poén esetén is 300. Húsz főnél már könnyebben előfordul a teljes csend, de voltam már 8 fős cég rendezvényén is, összehasonlíthatatlan a több százas létszámúakkal. Beállítottság kérdése is, milyen módon befolyásol a magasabb nézőszám. Több száz nézőnél nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyanok, akik komoran ülik végig a legjobb poénokat is, s több kollégám is szívügyének érzi az ő megnevettetésüket is.

Mennyire más kiállni ennyi ember elé, mint egy sör mellett poénkodni a haveroknak?

Sokak számára csak akkor derül ki, mekkora is a különbség, amikor kipróbálják magukat sok, számukra ismeretlen ember előtt. Nem minden a humorérzék, nagy adag exhibicionizmusra is szükség van ezen a pályán. Sokan jönnek rá néhány szárnypróbálgatás után, hogy hiába kifogástalan a humorérzékük, tehetségük ilyesfajta kiaknázásában nem lelik akkora örömüket.

Papp Gergő
ELTE Online

Fotók: Száraz Dénes