A BTK nemrég újraválasztott dékánjával, Dezső Tamással beszélgettünk programjáról, terveiről, és a Kart az utóbbi években, illetve a közeljövőben érő nehézségekről.
Összességében miben fog különbözni a nemrég megkezdett ciklusa az előzőtől?
2006 és 2010 között komoly változásokon ment keresztül nem csak a Bölcsészettudományi kar, de az egész egyetem, hiszen a Bologna-rendszer bevezetése, és azt ezt követő tömeges szakakkreditációk miatt a fejlődési folyamat nagyon extenzív volt. Ezen időszak során a Kar nem csak megtartotta, de meg is erősítette országos vezető szerepét a bölcsészképzést nyújtó intézmények között.
A most kezdődő korszak azonban a minőségi fejlődésről kell, hogy szóljon. Ennek legfőbb eleme a globális szerep megerősítése – ezért is lett a pályázati programom címe az „Elitképzés és nemzetközi expanzió”. Emellett a külső környezet, a támogatások drasztikus csökkentése is kényszerpályára, új stratégia megalkotására kényszerít minket.
Számszerűsítve mit fog jelenteni Önöknek az államilag finanszírozott hallgatói létszám erőteljes csökkentése?
Már az utóbbi években is többször szűkült a bölcsész-létszámkeret, így már országszerte csak négyezer BA-szintű hallgató tanulhat ingyen bölcsészettudományokat a korábbi négyezer-négyszáz helyett. Emellett hallani olyan híreket, hogy a jelenlegi több mint ötvenháromezer szétosztható állami BA-BSc-s hely is csökkenni fog jövőre negyven-, majd a későbbiekben harmincezerre. Ezen belül ráadásul, egy Európai Uniós szempontrendszer szerint a bölcsészképzésekre felvehető diákok száma vélhetően az átlagnál erősebben fog visszaesni. Én azonban abban reménykedem, hogy a megvonások a magyar felsőoktatási intézmények karait nem fűnyírószerűen fogják érinteni, hanem figyelembe veszik majd az oktatási és tudományos minőséget is.
A Széll Kálmán-terv szerint horribilis összegeket vonnak meg az elkövetkezendő években a felsőoktatási intézményektől. Ez miben érinti a BTK és hallgatói mindennapjait?
A költségvetés-csökkentés elsősorban humánpolitikai értelemben már idén is komoly válságot idézett elő, és bár még nem ismerjük a konkrét számokat, ez valószínűleg mélyülni fog. A fő kérdés az, hogy a Kar a válságból győztesen kerül-e ki – hiszen a krízisek által megerősödni is lehet – vagy sikertelenek leszünk. Az biztos, hogy sok, eddig alapvetőnek vélt dolgot kell átgondolnunk a közeljövőben.
Oktatási területen várhatóak komolyabb változások, mint például új képzés indítása, vagy meglévő szak megszüntetése?
Utóbbit semmiképpen sem tervezzük, hiszen szakjaink nagy része történelmi örökség, emellett a képzési portfóliónk nem csak gazdag, de koherens rendszert is alkot. Most folyik egy átvilágítás, amely a szakok rentábilisságát vizsgálja, ám ennek eredménye legfeljebb néhány apróbb változtatás lesz. Jelenlegi képzéseink, különösen az interdiszciplináris mesterszakok rendkívül népszerűek – van, ahova több mint ötszörös a túljelentkezés –, így érthető, hogy nem szeretnénk változtatni.
A Bölcsészettudományi kar sokszor élcelődés, vagy támadás tárgya amiatt, hogy nem ad értékes diplomát, vagy épp viszonylag nagy a bölcsész-munkanélküliek aránya. Ön kíván ez úton reagálni valamit az ehhez hasonló véleményekre?
Az a tudás, amelyet mi nyújtunk a hallgatóknak, piacképes. Ennél is lényegesebb azonban, hogy a bölcsészvégzettség rendkívül jól konvertálható más területekre is. A jövő a kreatív iparágaké, ott pedig a humán végzettségű diplomásoknak komoly lehetőségeik vannak; sőt esetenként, például a szemléletmód miatt előnyben lehetnek a mérnökökkel szemben is. A munkanélküliség kérdését nagyon nehéz alátámasztani adatokkal, már csak a pályaelhagyók miatt is, mivel ha egy bölcsészdiplomásból például humánerőforrás-menedzser lesz – és ilyenből sok van –, az már nem jelenik meg sok statisztikában, hiszen a HR nem bölcsészterület.
A dékáni tisztséggel járó feladatok mellett mennyi ideje van oktatásra és tudományos munkára?
Teendőim mellett ragaszkodom ahhoz, hogy tartsak órákat, hiszen nem szeretnék elszakadni a hallgatóktól. A tudományos jellegű munkákra emiatt sokszor csak esténként van időm, és a családommal is olyankor szoktam foglalkozni.
Végezetül, szó van arról, hogy a BTK kampuszán elhelyeznek több defibrillátort is. Milyen feladataik vannak ezzel kapcsolatban?
Egy készülékünk már most is van, amelyet két évvel ezelőtt vettünk. Szerencsére hallgatónk miatt még nem kellett használni, de egy ünnepség során egy idős természettudós kolléga kapott infarktust, és olyan is volt, hogy a szomszéd gimnáziumban egy diák lett rosszul. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy az a bizonyos, fentebb említett defibrillátor ott van a kőportán, hiszen borzasztó lenne, ha amiatt következne be egy tragédia, mert valaki nem tudja, hogy lenne lehetőség segíteni.
Mivel ahhoz, hogy ne következzen be maradandó károsodás, négy percen belül kell megérkeznie a segítségnek, így az az egy, amink jelenleg van, kevés, tehát mindenképp szeretnénk beszerezni még egyet.
Dicsuk Dániel
ELTEOnline
