Klein Dávid hegymászó már elérte a 7000 métert, a napokban fogja kiépíteni a 7800 méteren lévő 2-es Táborát.
Mint arról korábban írtunk Docler Everest Expedíció március 28-án délelőtt indult a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről. Két átszállás (Isztambul, Delhi) után Klein Dávid (hegymászó) és Török Edina (alaptábor-vezető) március 29-én épségben megérkeztek Kathmanduba, Nepál fővárosába, ahol egy kisebb túrától eltekintve több mint tíz napot voltak. Az előzetes tervekkel ellentétben nem sikerült április 3-án átlépniük a kínai határt, sajnos csak április 10-re kaptak engedélyt, így az expedíció már az elején, rajtuk kívül álló okokból egyhetes csúszásba került, ami, mint a naplókból kiderül, még most is hatással van a kétfős csapatra. A következő napokban Zhangmun (2300 m), majd Nyalamon (3750 m) keresztül 13-án terepjáróval eljutottak Tingribe (4300 m), aminek a környékén már tettek egy akklimatizációs túrát 4500 méterre. Az expedíció első fő állomása viszont az Alaptábor (Base Camp 5100 m) volt április 15-én.
„Első nap úgy érezzük magunkat, mint a Holdon. Fejünk néha tompán lüktet (ilyenkor dolgozik bennünk a fejfájás csillapító), máskor meg elviselhetetlenül (ilyenkor újabb tabit keresünk az elsősegély dobozban). Az éjszaka rémes: nem jön álom a szemünkre, fejfájás, émelygés – ahogy az 5100 méteren illik. A megközelítés időszaka ezennel lezárult, a Docler Everest Expedíció elérte az alaptábort.” – Klein Dávid
Az expedíció tagjainak – nem meglepő módon – hegyi betegsége van, ami a magassággal együtt járó oxigénhiány következménye. A hegyi betegség tünetei: a fejfájás, szédelgés, étvágytalanság, hányinger, kimerültség. A szervezet idővel alkalmazkodik, növeli a légzést, gyorsul a pulzus, emelkedik a vörösvérsejt termelés. Az alkalmazkodás azonban ilyen magasságon időt vesz igénybe – ezért az alaptáborban hosszabb időt töltenek.
Az ezt követő napokban akklimatizálódtak, és összepakolták a 120 kg felszerelést, amit a megbeszéltekhez képest késve érkezett jakok, teherhordó állatok vittek fel az Előretolt Alaptáborba (ABC 6400 m), Dávid 24-én ért fel utánuk. Rögtön innen, visszavonulás nélkül, Dávid két nap múlva fel is ment az Északi-nyeregbe, ami az első igazi hegymászófeladat az expedíció során, és sikeresen kiépítette az 1-es Tábort (C1 7000 m).
„Nem a virtus késztet erre: sok időt vesztettünk a Tibetbe való belépéssel és a jakokra várva. Egy órát küzdök a csonttá fagyott hóval, majd egy újabb felet a sátor felállításával és alapos lenyűgözésével. Nagyon erős szelekre számítok, így a bambuszon kívül még alumínium hó-szögekkel is rögzítem a sátrat, valamint hozzá kötözöm a táboron végigfutó központi biztosító kötélhez. Miután megvagyok, rávetem magam a kötelekre, és megindulok lefelé.” – Klein Dávid a C1-ről
Április 29-én az Alaptábor alatt lévő Ronbuk-kolostorban egy láma vezetésével lezajlott az expedíció elengedhetetlen szertartása, az ún. puja. „Felvisz minket a kolostor fölé, ahol a szélben csattogó imazászlók erdején keresztül szépen látszik a Hegy, majd kedves, nevetgélős puját rittyent, (…) Az egésznek nagyon békés, vidám, szinte huncut hangulata van. Boldog vagyok. Alaposan teleszórjuk egymást – és szimbolikusan a Hegyet – campa liszttel, a láma a nyakunkba kötözi az Edina hímző készletéből kölcsönvett piros fonalat, megáldja az imazászlóinkat (amik közül egyet ki is feszítünk a kolostor felett), majd biztosít minket a hegy jóakaratáról.” – Klein Dávid a puja szertartásról
Dávidék most az Előretolt Alaptáborban vannak, már elkezdődött a felépítés egy újabb köre, melynek célja a 7800 méteres 2-es Tábor kiépítése. Ezen felül még Dávidra vár a 3-as Tábor (C3 8300 m) kiépítése, valamint a csúcstámadás, ami az időjárástól függően május 18-23. között várható. Az időjárás elég szélsőséges, de Dávidot ez nem riasztja vissza, az ésszerűség határain belül nagyon elszánt, és remek formában van.
