Sok helyen hallani a homeopátiáról manapság, mindenhol mást. Egyre több vélemény születik és ebből méretes viták is kerekednek szép számmal, ahogy ez a tudomány bármely lépésénél jellemző volt már eddig is a történelem során. Laikusként, de néha még az orvostudományban dolgozó embereknek is könnyű eltévedni a megosztó vélemények sűrű erdejében. Most végül is mit gondoljunk erről az egészről? Féljünk tőle és kételkedjünk, vagy hiba lenne kizárni ezt az alternatív gyógyászati módot? Nagyon nehéz állást foglalni, ezért mi nem is fogjuk ezt megpróbálni. Ám van érdekeltsége, így szakmai szemmel tekintettünk a témára, hiszen ha ennyien foglalkoznak vele, jelentéktelen nem lehet.
Napjainkban igen megosztja az embereket a homeopátiáról alkotott vélemény. Valahogy a a legtöbb ember még mindig azt látja, amit szeretne, s kevésbé igyekszik lépéseket tenni a realizálás felé. Az ezzel foglalkozók – főképp a szakemberek – körében ezért sok a gondolatütközés és az ebből fakadó konfliktus, bár mindig is egy vitatott dolog volt ez a gyógyászati mód. Végül is mit gondoljon egy laikus? Örüljünk neki vagy mi is felháborodjunk? Hogyan igazodjunk ki ezen az egészen?
Volt már egyszerűbb feladatunk, ez biztos. Annak érdekében, hogy bármit is felfogjunk és képet alkothassunk a homeopátiaként elnevezett módszerről, legjobb keletkezését és történetét megismernünk.
Kezdetek – egy új gyógymód születése
Hajdanán a 18. században vagyunk a német fiziológusok körében, s egy nap reggeli teánkat kortyolgatván újságunkat lapozva Christian Friedrich Samuel Hahnemann szavaiba ütközünk: “simila similibus curantur”. Orvos-kémikusként ekkor a humanitás megtalálása motivációt jelentett az érző embernek az olyan kegyetlen kezelések mellett, mint például az érvágás vagy a köpölyözés. Ti elnéztétek volna? Ő nem, így hasznosabbnak találta, ha a szervezet öngyógyító képességét használja ki. Erre alkotta meg a hoimosz (=hasonló) és pathos (=szenvedés) görög szavakból ötvözött homeopátiát 1796-ban, amely mondása és főképp tapasztalatai – a malahriás betegek által adott reakciók – szerint a “hasonló hasonlót gyógyít” elven működik, vagyis ami a betegséget okozza egészségesnél, az ugyanannál a betegnél, akit az betegített meg, gyógyíthat is. Hm, furfangos logika!
Ám a logika nem minden: szerencsére tapasztalatok is igazolták később a módszer működőképességét Hahnemann betegeinél. Kiderült, kevesebb hatóanyaggal dolgozva a hatás mégis erősebb, vagyis ez egy fordított arány, a hatás paradox. Amikor pedig lovaskocsin szállították egyik helyről a másikra a gyógyító szereket, hatásuk szintén nőtt. Vicces a természet! Vagy talán varázsLÓ vezette a szekeret?! Jó kérdés, mindenesetre így létrejött a potenciálás fogalma is, amely rázatást jelent. Ez a mai napig a homeopátiás szerek előállításának egyik alapvető lépése. A másik pedig a hígítás, amely szintén növeli a szerek hatékonyságát. Ekkor még nagyjából 200 szert ismert Hahnemann és kortársai.
1. Samuel Hahnemann (1755-1843) “zsebpatikája” 1835-43-ból, Deutsches Apothekenmuseum, Heidelberg (forrás: Wikipedia)
2. Samuel Hahnemann publikációja, a Reine Arzneimittellehre 1811-ből (forrás: https://archive.org/)
3. 19. századi homeopátiás szerekkel teli ládika, Science Museum, London (forrás: Nursing Clio)
4. bélyeg a 1955-ből Hahnemann arcképével (forrás: Wikipedia)
5. újabb ládika a régi időkből (forrás: Nursing Clio)
6. kritizáló és kétkedő cikk a szerek összetételére vonatkozóan (forrás: scepticblog)
Támadások és kritikák
Maga a homeopátia eszméje gyorsan elterjedt, ám ahogy azt megszokhattunk, a tudományban (és talán mindenhol máshol is) ami igazán sikeres vagy jelentős, az elsőre sosem nyer kitörő, száz százalékos elismerést, és lesznek komoly kritikusok. Itt is vannak: őket hívjuk szkeptikusoknak, akik mindig jelen vannak. Ám ezért hálásak lehetünk csak, hiszen a kritika, akár épít vagy rombol, mindig fejleszti a téma tárgyát. Itt fő problémájuk, hogy a placebohatással megegyezőnek tekintik a cukorbogyók által elért eredményeket, hiszen a homeopátia is állítja, nincs anyag a szerben.
Nehéz állást foglalni a téren, valójában csak egy kellően képzett szakember képes véleményt formálni, s így foglalhatja el helyét a viták kereszttüzében. Így röviden egy magyar szaktekintély, az Országos Gyógyszerészeti Intézet volt főigazgatójának, Paál Tamásnak szavait idézve “Placebohatás? Jó! De mi is a placebohatás? Vannak renitens betegek, akik akkor is meggyógyulnak, ha az orvosuk már lemondott róluk, tehát az, amikor ha valaki nem is kap semmit, mégis meggyógyul. Ha a hétköznapi életben valaki meggyógyul anélkül, hogy bármit csináltunk volna vele, akkor mi az a rettenetes nagy baj, amitől félünk?”. Másképp egy betegtől nem szabad elvenni a gyógyulásba vetett hitét.
Manapság ide jutottunk
1. homeopátia, mint természetközeli alternatív gyógymód – a növények gyógyítanak (forrás: Enchanted Healing Arts)
2. bélyeg, amely a homeopátia születésének 200 éves évfordulójára készült (forrás: Írás Bélyegen)
3. mai homeopátiás szerek a patika polcán (forrás: CCHM)
4. francia homeopátiás készítmények, amelyeket növények kettős latin nevével és gyógyszeralapanyagok latin nevével illetnek (forrás: Science-Based Pharmacy)
Napjainkban még mindig heves viták kereszttüzében áll ez a téma, szintén itt tartunk még. Többek között például ebben a Facebook csoportban is sok szembenálló véleményt és vitát olvashatunk a szakemberektől, akik igazán foglalkoznak ezzel a témával. Az alternatív gyógyászati módszer pedig a jövőben tényleg csak akkor lenne igazán működőképes és hatékony, ha a gyógyszerészek, orvosok, fiziológusok körében lenne egy egységes szemlélet. Hazánkban egyelőre nagyjából 50-50% a megoszlás a két éles határral elválasztható csoport (homeopaták és szkeptikusok) között, s a véleményüket fiatal és idős, egyik és a másik táborhoz tartozó emberek is megosztják. Németországban és Franciaországban viszont felírják és fejlesztik ezeket a készítményeket, mivel van rájuk igény a páciensek irányából, illetve ezen nyugati országokban a szakemberek többsége elfogadja és alkalmazza is a homeopátiát. Már több mind 4000 szer áll rendelkezésünkre.
Kevés tudományos tanulmány született arra, hogy a homeopátia hatásos, s a modern tudományban olyan cikk is született, amely ennek ellenkezőjét állítja, bár pontos hatásmechanizmusát eddig nem sikerült feltárni és megismerni. A kvantummechanika adhat erre választ a jövőben, hiszen hipotézisként már fennáll, hogy a választ talán a víz rendezettségében (kristályok rendeződése, másodlagos és harmadlagos kötőerők) kell keresni. Hogy Ti mit gondoltok ezek után a homeopátiáról és melyik táborhoz álltok be, csak rajtatok múlik, mi nem tudunk segíteni ebben. A jövő természetesen véleményetek szerint fog alakulni, ami reméljük, számotokra is a legjobb lesz!
“Akit homeopátiával eredményesen kezelni lehet, annak nem kell más gyógyszert adni” – mondta Paál Tamás professzor úr, akitől megtudtuk azt is, az Európa Tanács szerint “tessék a beteget egyértelműen felvilágosítani és utána úgy dönt, ahogy akar”. A beszélgetést ITT nézhetitek meg.
Források: Wikipedia, Homéopath International, Szkeptikus Klub, Nursing Clio, scepticblog, Alison Broadley – homeopathic healing, Your Natural Horse, CCHM, Írás Bélyegen
