Raul Wallenberg születésének századik évfordulója apropóján egy, a svéd diplomata életútját feldolgozó kiállítást tekinthetünk meg a Lágymányosi Campus északi épületében.
Száz évvel ezelőtt született a huszadik század egyik legismertebb humanistája, Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki semleges ország budapesti követségi titkáraként magyar zsidók ezreinek életét mentette meg. E jeles évforduló apropóján szervezte meg a kormányzat a Raoul Wallenberg évet, mely során számos kiállítást és rendezvényt dedikáltak a svéd diplomatának. Szintén ehhez kapcsolódóan szervezett kiállítást az ELTE Társadalomtudományi Kara, valamint a Raoul Wallenberg Egyesület a Lágymányosi Campus Északi Tömbjében.
Az április 16-án tartott megnyitóünnepségen Tausz Katalin dékán, és Kovács Anna Sára kari HÖK-elnök mellett részt vett és beszédet tartott Sipos András, a Wallenberg Egyesület vezetőségi tagja, valamint Karin Olofsdotter asszony, a Svéd Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete is. Ezt követően Sebes József, a Wallenberg Alapítvány kuratóriumi elnöke vezette végig az érdeklődőket a tárlaton.
A svéd diplomata életét és magyarországi tevékenységét feldolgozó, elsősorban történelmi tényeket és fényképeket bemutató kiállítást május 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Habár épp amiatt, hogy szinte kizárólag életrajzi elemekkel foglalkozik, elsőre elég száraznak tűnhet, de mindenképp érdemes végignézni, hisz a Wallenberg-életút nem csak a huszadik század egyik nemes és önfeláldozó története, de mondanivalója ma éppúgy aktuális, mint a vérzivataros 1944-45-ös esztendőkben.
A tanulmányait építészhallgatóként folytató, ám azt be nem fejező, nyelveket viszont kiválóan beszélő svéd diplomata élete ugyanis nem csak történelmi tények halmazaként fontos. Amellett, hogy pusztán az is példaértékű, hogy a folyamatosan veszélyeztetett, a nyilas hatalomátvételt követően pedig tényleges életveszélyben lévő zsidók ezreit mentette meg különböző dokumentumok kibocsátásával, missziójával általánosan is felhívta a figyelmet az emberi élet fontosságára, valamint az emberi egyenlőség kérdésére.
Manapság, amikor újfent élesednek hazánkban a különböző társadalmi és gazdasági feszültségek, különösen fontos, hogy emlékezzünk Raoul Wallenbergre és a hozzá hasonló, más semleges országok zászlói alatt tevékenykedő hősökre. A diszkrimináció, a rasszizmus, az antiszemitizmus, és a gyűlöletkeltés ugyanis legfeljebb csak egyeseknek hozhat a bűnbakkeresést, s a figyelemelterelést szolgáló hasznot, ám emberként biztosak lehetünk benne, hogy semmiképpen sem jelenthet valós megoldást.
A paradox módon egy magát antifasisztának mondó rezsim hírhedt börtönében elhunyt Wallenberg tehát nem csak azért hős, mert reményt nyújtott a reményteleneknek, de példát mutatott az elnyomó rendszerek nem-elnyomottjainak számára is. Wallenberg nem kötődött Magyarországhoz, nem volt zsidó származású, és nem is volt kötelező Budapestre utaznia – mégis tette azt, ami az ő vesztét, ám ezrek megmenekülését hozta. Mi hogyan cselekednénk?
Fotók: Radványi Zsolt
