Azt hiszem, az Ajtósi Napok kicsit olyan a kollégisták számára, mint a karácsony: három napig tart és vannak olyan jók a programok, hogy azt ajándékként lehet felfogni. Közösségi élmény, koncertek, vetélkedők – a recept adott egy jó bulira.
Olyan eseményről lehetetlen elfogulatlanul tudósítani, ami a cikkíró szíve csücske, úgyhogy meg sem próbálom. Április 28-30 között az Ajtósi Dürer sori kollégium újra megtelt élettel. Ez a három nap arról szólt, amiről a kollégiumi napoknak szólniuk kell: a szintek lakói csapatokba verődve mérték össze rátermettségüket, a koncerteken amatőr bandák muzsikájára tomboltunk, a bulikon pedig önfeledten engedhettünk el minden feszültséget.
Az első nap idén is bemelegítésként szolgált a következő napok csapatversenyei előtt: teaház, akusztikus koncert és kocsmasportok segítették az ellazulást. A második nap fő attrakciója természetesen a kalandtúra, ahol a csapatok a Városligetbe kitelepült állomásokon oldottak meg játékos feladatokat. Aznap volt a toronyfutás is, ami a kollégium kilenc szintjének kihasználását jelenti olyan módon, hogy a vállalkozó delikvensek a lépcsőn felszaladva szintenként más és más italt fogyasztanak el, és persze a leggyorsabb nyer. Az első két nap eseményeiről csak mások elmondásai alapján tudok nyilatkozni. Az mindenesetre elég beszédes, hogy a keddi buli után a közös kollégiumi csoportban olyan bejegyzés jelent meg, mely szerint az egyik lakó a liftben talált cserepes virágot ideiglenesen örökbe fogadta.
A zárónapra már én is eljutottam. Tudtam, hogy a DB idén is kitett magáért, egyszerűen nem lehet rossz a buli. A belső vetélkedőből önként maradtam ki, meghagytam a lehetőséget a nálam bevállalósabbaknak.
Azt imádom az Ajtósi Napokban, hogy mindig úgy indulok a koncertekre, hogy fogalmam sincs az előadóról. Nem ismerem a bandát, se azt, hogy milyen zenét játszanak, mégis mindig remekül szórakozom. Tavaly így hallottam először a Mary Popkids zenekart, akiket azt hiszem, nem kell bemutatni. A Derültségből zenekart csak messziről, háttérzenének hallgattam, de egészen kellemes muzsikát játszottak. Őket a Lions of suburbia követte, engem teljesen meggyőztek. Rég ugráltam ilyen jót, lendületes ska-t játszottak, a közönség pedig igen lelkes volt.
A koncertek után Earpollution buli következett, ami számomra kicsit tényleg szó szerint fülszennyezésként hatott. Kissé nehéz volt a hirtelen stílusváltások között megtalálni az odaillő táncmozdulatokat. Ahogy elnéztem, rajtam kívül nem sokakat zavart a dolog, úgyhogy egy rossz szavam nem lehet. Szokás szerint hajnalig tartott a mulatság.
Amit szintén értékelek, hogy ilyenkor nem csak a DB mozgósítja magát, hanem a kollégiumi büfé is kiveszi a részét a maga módján a mulatságból. Idén is külön menüvel készültek erre a három napra, amit kedvezményes áron fogyaszthattak a kollégium lakói.
A magam részéről sikeresnek tartom az idei Ajtósi Napokat, sok lakó és külsős vendég bulizott nálunk, jó volt a hangulat, jó volt a szervezés, egy percig sem unatkoztam. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Bár jövőre már nem leszek kollégista, biztosan ellátogatok a kolinapokra, ezt az élményt egyszerűen nem érdemes kihagyni.
Ha kíváncsiak vagytok, hogyan bulizott az Ajtósi népe, nézzétek meg a rendezvényen készült galériánkat is.
Fotó: Müller András
