November 25-én Bibó István születésnapjának 100. évfordulójára emlékezett a Perjátszó Kör.
100 éve született Bibó István, a magyar közelmúlt politikai társadalmának emblematikus alakja. Ebből az alkalomból az ELTE rektora és az MTA védnökségével az ELTE ÁJK Állam-és Jogelméleti Tanszék az MTA Magyar Tudomány Ünnepe 2011 rendezvénysorozat részeként kétnapos konferenciát rendezett. Ennek keretében Bibó társadalomelméleti, történetszociológiai, politikaelméleti, társadalomlélektani, jogbölcseleti munkásságának mutatták be november 25-én és 26-án. A konferencia részeként az életműről szóló kiállítás nyitottak meg a kar aulájában, valamint a Perjátszó Kör (PK) ez alkalomból vitte színre Bibó, az államminiszter 1956-os tevékenységét, és a forradalom bukását követő politikai meghurcolását.
A Bibó akta egyszerre volt a témához méltó, korhű, megható és katartikus. Így például Kende Péter akadémikus, Bibó István egykori személyes jóbarátja teljesen hiteles és pontos Bibó-képről szólt. De azt is megtudtuk Gyarmati Györgytől, az Állambiztonsági Levéltár főigazgatójától, hogy “az egész PK-nak le a kalappal”, mert ő még a forgatókönyv előzetes ismeretében sem gondolta volna, hogy abból ilyen fergeteges előadás kerekedhet ki. A sikert mutatja Zsidai Ágnesnek, a rendezvény főszervezőjének megható köszönetnyilvánítása, és az a tény is, hogy a darabot december 8-án Fábri György kérésére, egy stúdióban rögzítik majd. Az ELTE kommunikációs rektorhelyettese ugyanis nagyon fontosnak érzi a darabot és magas színvonalúnak az előadást, amit meg kell őrizni méltó színvonalon az utókornak – tudtuk meg a PK mentorától, Kisteleki Károlytól. Hozzátette: „Nekem is nagyon tetszett az előadás, főleg a kihallgatási rész, amit különlegessé tett a kihallgató lámpa fénye.”
Valóban, az előadás egyik különleges atmoszférájú jelenete volt, mikor egymást váltva hallgatták ki Bibó Istvánt. Mégis, az előadás kiemelkedő szereplője, az idős Bibót játszó Szolnoki János volt, a PK tagja, bíró. Talán korából és tapasztalataiból adódóan sokszor nem lehetett megállapítani, hogy vajon a megírt szöveget mondja, vagy saját emlékeit, érzéseit eleveníti fel a szerepben. Hitelessége mindenestre megkérdőjelezhetetlen. Szerepével kapcsolatban így fogalmazott: „Napi munkámban folyamatosan elítéltekkel, illetve fogságban lévő emberekkel kerülök kapcsolatba. Elgondoltam, milyen lehet tudni azt, hogy ártatlanul, egy politikai bosszú eredményeként kell éveket, hosszú éveket távol töltenem a szeretteimtől… Ezt az érzést próbáltam megjeleníteni. Nagyon rettenetes lehetett… Aztán azt is szerettem volna visszaadni, hogy milyen erkölcsi elégtételt jelenthetett volna, ha még életében szabadon beszélhetett volna a történtekről… Meg is kellene kérdeznem legközelebb az ifjabb Bibótól, hogy ő hogy élte meg édesapja hosszú távollétét. Ő azt mondta nekem, hogy hiteles volt a produkció. Ez szerintem mindent elmond három szóban.”
Az ifjabb Bibót játszó Kiss Gergő is saját módszert alkalmazott a minél élethűbb alakításhoz. Ő a háttérismeretek bővítésével, hanganyagok és képek felhasználásával készült. Göncz Árpád szerepében Berecz Sándor pedig „egy ’56-os lélekhangulatot” próbált magában kialakítani, melynek eredményességéről így nyilatkozott: „úgy érzem, nem járhattam távol a valóságtól”.
Vittay Melinda, a darab szerzőpárosának egyik tagja is elégedett volt a végeredménnyel: „Az első percekben nagyon izgultam, hiszen az Erasmus-félévem miatt sajnos nem tudtam részt venni a próbafolyamatban, a darab az utolsó percig meglepetés volt. A csapatban és Károlyban azonban most sem kellett csalódnom, nagyon ötletesen oldották meg például a gyakori helyszínváltozást, a jelmezeket (külön kiemelve India ügyvivőjét), valóban megelevenedett a szöveg; nagyon büszke voltam mindenkire.”
A sikerhez a jó forgatókönyv elengedhetetlen volt. Ennek hitelességéhez és színvonalasságához az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is hozzájárult, valamint a szerzőpáros másik tagjának, Szabó Saroltának alapos kutatómunkája az interjúkat és naplórészleteket tartalmazó könyvek tekintetében.
Nem kérdés tehát, a lelkesedés, a baráti és szakmai összefogás ezúttal is egy emlékezetes darabot és különleges atmoszférájú előadást teremtett. Ahogy Takács Fruzsina, a PK egyik újonnan csatlakozott tagja fogalmazott: „Úgy érzem, nem túlzás azt állítani, hogy a Perjátszó Kör ismét remekül teljesített, a közönség véleménye magáért beszél és minden eddigi várakozást felülmúlt.” Aki pedig lemaradt a bemutatóról, az december 8-án még bepótolhatja az élményt, a FUGA Budapesti Építészeti Központban (1052, Budapest, Petőfi Sándor utca 5.), ahol a felvétel 18 órakor kezdődik.
A témáról cikkeink még: http://elteonline.hu/kultúra/10-18-ezerkilencszazotvenhat és http://elteonline.hu/kultura/11-20-bibo-akta.
