Kacskovics Imre, az ELTE TTK Immunológiai Tanszékének oktatója és kutatója tavaly novemberben elnyerte az Akadémiai Szabadalmi Nívódíjat az ellenanyag-termelés hatékonyságának fokozására vonatkozó technológia létrehozásáért. Tudományos munkájáról, a díjról és az egyetemről beszélgettünk.
Röviden elmesélné, miről szól a kutatás, mellyel elnyerte az Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjat?
A nívódíjat egy tudományos felismerésért és annak sikeres szellemi tulajdonvédelméért kaptam. A szóban forgó kutatás lényege egyszerűen fogalmazva az, hogy olyan genetikailag módosított állatokat sikerült létrehoznunk, amelyek az eddig ismerteknél sokkal hatékonyabban állítják elő azokat az ellenanyagokat, amelyeket a modern tudomány és terápia igen széles körben használ. Az ellenanyagok szervezetünk védekező rendszerének egyik alappillérét jelentik. Hogy egy aktuális példát említsek: az influenza elleni védőoltás hatására szervezetünkben olyan molekulák termelődnek, amelyek az influenza vírushoz kötődnek és azt semlegesítik, azaz ha a valódi vírus kerül a szervezetünkbe, megakadályozzák annak fertőzőképességét.
Egy más irányú kísérlet során jöttünk rá arra, hogy ha az immunrendszer egyik molekulája nagyobb mértékben fejeződik ki, akkor az immunválasz sokkal hatékonyabbá válik, jelentősen több ellenanyagot termelő sejt, és ellenanyag termelődik. Az ellenanyagokat a kutatásban, a diagnosztikában és a terápiában is igen széles körben alkalmazzák, előállításukhoz elsősorban egereket vagy nyulakat használnak. Egy izgalmas példa az ellenanyagok terápiás alkalmazására a tumorspecifikus kezelés. Ennek során tumorsejt-specifikus ellenanyagokat fejlesztenek ki, majd azokat a daganatos beteg vérébe fecskendezik, amely addig kering a beteg szervezetében, amíg egy tumoros sejthez nem kapcsolódik és azt elpusztítja. Ez sokkal specifikusabb, mondhatni kifinomultabb eljárás, mint a kemoterápiás szerek, amelyek minden gyorsan osztódó sejtet elpusztítanak és ezért súlyos mellékhatásokat okoznak.
Az ellenanyagok terápiás alkalmazásának piaca óriási, világszerte körülbelül évente 50 milliárd dollárra tehető, ez annyi, mint Magyarország évi GDP-jének a harmada. A mi genetikai módosításunk hatékonyabbá teszi ezeknek a gyógyszereknek az előállítását.
Hogyan élte meg, hogy megkapta ezt az elismerést?
Izgalmas volt. Nagyon megtisztelőnek tartottam, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia és a Szabadalmi Hivatal döntött; illetve a szakértők a tudományos felismerés mellett az iparjogvédelmi tevékenységünket is elismerték. Hangsúlyozni szeretném, hogy bár a díjat én kaptam, de az munkatársaimat, a kutatócsoportot és cég vezetőit is megilleti. A szabadalommal kapcsolatos erőfeszítés egy igen izgalmas és tanulságos történet. Azt az ötletet, eljárást, anyagot lehet szabadalmaztatni, aminek létrehozása, kifejlesztése másnak még nem jutott eszébe, és iparilag alkalmazható. Ha valamelyik cég megkapja az eljárására a szabadalmat, akkor ezzel egyfelől a saját gazdasági tevékenységét alapozza meg, de egyben meggátolja azt is, hogy ezt az eljárást mások használják a szabadalom bejelentésétől számított 20 évig. A szabadalmi hivatalok dolga, hogy a szabadalom valóban csak az újítást fedje le, és ne akadályozza más, az adott találmánytól független eljárás alkalmazását. A felfedező és a hasznosító vállalkozás célja, hogy minél szélesebb jogkört kapjon a szabadalom és a találmányt hasznosító cég hasznosíthassa a leghatékonyabban az eljárást. Ebből adódik, hogy cégünk és annak jogi képviselője a szabadalmi hivatalokkal folyamatos egyeztetésben áll, mindaddig, amíg a szabadalmat be nem jegyzik. A díj azt is jelzi, hogy szakértők érdemesnek, értékesnek tartják a munkánkat, megéri folytatni. Ez tagadhatatlanul nagyon jól esik.
Az önéletrajzában láttam, több külföldi országban (USA, Svédország) is járt kutatóként, ösztöndíjasként. Ön szerint mennyire fontos, hogy a fiatalok éljenek a hasonló lehetőségekkel?
Kötelezőnek tartom; a lehetőségek adottak, élni kell velük. Felbecsülhetetlen az a tudás és tapasztalat, amit ilyen módon megszerezhetnek a fiatalok. Sokszor találkozom olyan vélekedéssel, hogy a nálunk fejlettebb országokban sokkal jobb és könnyebb az élet, egyszerűbb az érvényesülés. Ennél az élet és a szakmai fejlődés is sokkal árnyaltabb és ezért is tartom fontosnak, hogy a fiatalok tapasztalják meg, hogyan tudnak helyt állni más országokban is. Jó, ha a diákok saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogy milyen intenzív tanulást várnak el a külföldi egyetemeken, milyen az emberek munkához való hozzáállása, milyen feltételek között dolgoznak. Sokan meglepődnek azon, hogy ott is nagyon keményen meg kell dolgozni a sikerekért. Ezek az ismeretek, az ott megszerzett szakértelem és a valódi nyelvtudás segítheti hozzá a diákokat az itthoni sikerek eléréséhez is.
Nagyon jó értékelést kapott a tanítványaitól. Mi lehet az oka, hogy ilyen népszerű a hallgatók körében?
Erről őket kellene megkérdezni. Nem tudom, hogy mi lehet ennek a konkrét oka. Talán az, hogy szeretek oktatni és a hallgatókat mindig egyenrangú félként kezelem, tehát minden alkalomra külön felkészülök, s ezt tőlük is ezt várom. Ebben a félévben immunológiát tanítok, és a teremhiány miatt általában csak esti időpontra tudom az előadásokat meghirdetni. Nagyon jó volt látni, hogy ennek ellenére viszonylag sokan megjelentek óráimon az előző években. Tudom, hogy az immunológia nehéz tantárgy, sokkal összetettebb annál, mint amire a középiskolai tananyag alapján számítanak a diákok, ezért igyekszem minden kérdést több oldalról is megvilágítani, gyakorlati példákkal bemutatni.
Oktatónak vagy kutatónak tartja magát inkább?
Jó kérdés. Az Állatorvostudományi Egyetemről jöttem át az ELTE-re, pontosan azért, hogy a kutatásnak kedvezőbb környezetben dolgozhassak. Itt kevesebb órám van, így jobban tudok a kutatásra koncentrálni. A kutatóegyetem híve vagyok, ahol a kutatási területükön újat alkotni képes kutató-oktatók adnak át értékes tudást és nem utolsó sorban a tárgy iránti lelkesedést a hallgatóknak. Ehhez a képhez természetesen érdeklődő és igényes, új ötletekkel teli hallgatók tartoznak, akik elvárják a jó tanítást és maguk is komolyan tanulnak.
Szerencsésnek tartom magam azért, hogy az elmúlt években létrehozott gazdasági társaságok működtetése révén valódi betekintést nyertem az üzleti életbe is, mondhatni a saját bőrömön tapasztaltam meg annak működését. Egy teljesen új világ tárult fel előttem, amely legalább olyan érdekes és kihívásokkal teli, mint a tudomány világa.
Mit üzen a hallgatóknak, mire van szükségük, hogy elérjék a céljaikat az életben?
Az egyetemi életben mindenképpen tanulásra. A folyamatosan fejlesztett és értékes tudáson kívül még három dologra lesz szükségük ahhoz, hogy a munkájukban sikeresek legyenek: motiváltságra, szorgalomra és nyelvtudásra (és a biztonságot nyújtó, kiegyensúlyozott magánéleti háttérre). Az általános tapasztalatom szerint a hallgatók egy része attól kezdve, hogy bekerült az egyetemre már nem tanul igazán szorgalmasan. Sokan megelégszenek a rosszabb jegyekkel, a minimális energia befektetéssel, csak elbukdácsolnak a diplomáig. Sokan azzal magyarázzák ezt a hozzáállást, hogy a fiatalok manapság nem látják biztatónak a jövőt, nem biztosak abban, hogy a tanulás révén lehetnek sikeresek. Magam úgy látom, hogy nem elég motiváltak a siker eléréséhez. A gyerekeimnek én mindig azt mondom, hogy abban, amit választanak, legyenek kiválóak, mert minden szakmában sokan vannak azok, akik jók, de sokkal kevesebben azok, akik kiemelkedőek. Ehhez pedig az kell, hogy a választott terület legyen számukra annyira érdekes és fontos, hogy megérje azt a rengeteg munkát, amit az évek során rááldoznak majd.
Fotók: Szép Ági
