A kézilabda strandon űzött válfaja rendre szóba kerül az olimpiai sportok bővítése kapcsán. Sajnos még nem volt bemutatósportág sem, de mi magyarok szívből remélhetjük, hogy egyszer bekerül az ötkarikás játékok programjába. Mikor a magyar sikersportágakról beszélünk, magabiztosan megemlíthetjük a strandkézilabdát is. A sportról és sikereiről a junior, ifjúsági és felnőtt Európa-bajnok, világbajnoki 4. helyezett, 4-szeres magyar bajnok, 2-szeres Bajnokok ligája-győztes strandkézilabdzó, az ELTE korábbi hallgatója, Friebesz Fanni mesélt.
A strandkézilabda, mint sportág viszonylag fiatalnak tekinthető. Kialakulását az 1990-es évek elejére teszik és Olaszországhoz kötik. Szájhagyomány útján terjed, hogy a teremkézilabdázók pihenőidejének aktív kitöltésére hozták létre. A lassú, nehézkes első évek kivételével, rövid időn belül óriási népszerűségre tett szert és ezáltal Európában is megkezdte hódításait. Hazánkban a ’90-es évek végén jelent meg.
A kétszer 10 perces mérkőzéseken láthatunk számtalan 360°-os forgással egybekötött dobást, illetve egyéb látványos elemeket. Rendkívül gyors, pörgős, legtöbbször gólgazdag mérkőzéseket tekinthetnek meg a kilátogatók. Ráadásul kis hazánk rendszeresen jól teljesít a világversenyeken. Erre nem is találhattam volna, jobb beszélgető partnert Fanninál.
Hány évesen ismerkedtél meg a terem- és a strandkézilabdával?
Szentendrén nagyon fontos szerepet tölt be a kézilabda és a strandkézilabda is. Ezáltal nagyjából egyszerre ismerkedtem meg a két sporttal, 13 éves koromban.
A festők városában, ahogy említetted szoros kapcsolat van a két sportág között. Sok ideje együtt játszotok, ez a kulcsa a sikereteknek?
Hát az biztos, hogy nagyon fontos kulcsa, hogy ez a mag 10 éve együtt mozog, és együtt edz minden évben. Olyanok vagyunk, mint egy kis család és ez nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben.
Nem tart olyan régóta a pályafutásod és már rengeteg kimagasló eredményt elértél. Már első szezonban sikeres voltál?
Az első versenyszezonom 2012-ben volt. Az ezt megelőző évben csak edzettem a csapattal, és tanultam a strandkézilabda alapjait. Ekkoriban Szentendrének volt egy felnőtt és egy junior csapata. Elsőként a juniorok közé kerültem be, fiatalabbként, mint az akkori korosztály. Viszonylag jó helyezéseket értünk el a magyar bajnoki kvalifikációs tornákon, de akkor még az országos döntőben nem számítottunk egyértelmű résztvevőnek. Az idő múlásával egyre többször kerültünk be a fináléba fiatal csapatunkkal, ahol első döntős szereplésünkön 6.-ok lettünk.
Hogyan történt a válogatottba kerülésed, illetve mi volt az első meghatározó élményed címeres mezben?
Teremcsapatban az edzőnk Gróz János volt, aki akkoriban a strandkézi válogatott szövetségi kapitánya is volt egyben, Rovnyai Mariannal kiegészülve. A felkészülési évemet követően, már részt vehettem egy-két edzőtáborban a nemzeti csapattal. A szórakozás, a pihenés és a kikapcsolódás ekkor még nagyobb szerepet töltött ki a nyaraimban, mint a komoly felkészülés. A többi fiatalhoz, kortársaimhoz hasonlóan. De a következő évben ez megváltozott és 2013-ban végigcsináltam a felkészülést a felnőttekkel és a juniorokkal is. Általában együtt edzettünk, így a két korosztály edzőtábora tekinthető egynek. Ebben az időben elsősorban a ’94-es korosztály jelentette a kezdő keretet, ezáltal én ritkán kerültem pályára. 2014 nyarán a fiatalabb csapat alaptagjaként Európa-bajnokságot nyertünk. Ez volt az első meghatározó élményem nemzeti színekben.
Leginkább szentendreiekből áll a válogatott, vagy az ország különböző pontjaiból szedik össze a nemzeti gárdát?
Eleinte valóban szentendreiek alkották a magot, más klubcsapatok játékosaival kiegészülve. Mostanra azonban sokan már más egyesületeknél kézilabdázunk. Azt mondanám, hogy elég vegyes a felhozatal, de szerencsére Szentendréről mindig érkeznek ügyes, tehetséges játékosok.
Hogy néz ki egy felkészülésetek?
A felkészülések általában a terembajnokság befejezését követően, egyből megkezdődnek. Tavaly is így történt az Eb-re való felkészülésünk kezdete. Csütörtöktől vasárnapig tartanak az edzőtáborok, amikor napi két edzésünk van, délelőtt és délután. Kettő között közös programokkal töltjük ki a fennmaradó időt. Hétfőtől szerdáig tart a pihenőidőszak, ami nem minden esetben volt teljes pihenés, mert gyakran részt vettünk felkészülési tornákon, amik belenyúlhattak ebbe az időszakba.
Szerinted mi a válogatott sikerének a titka?
Hál’ Istennek az utóbbi időben rendszeresen, jól teljesít a magyar strandkézilabda, mind válogatott szinten, mind klub szinten. Ismét sikerült ezüstérmet szereznünk a Lengyelországban megrendezett Európa-bajnokságon, a fiúk pedig bronzérmet zsebelhettek be. Sajnos az örömöt szomorúság váltotta fel, mivel a Strand Világjátékokra való utazás előtt megsérültem a teremben, így nagy szívfájdalmamra nem tudtam részt venni a lányokkal a világeseményen. De ügyesek voltak, tökéletesen helytálltak, és a megmérettetések végén a dobogó második fokára állhattak. Visszatérve a kérdésre, a kulcs szerintem a rutin és a tapasztalat. Sok játékos rengeteg mérkőzésen, tornán és felkészülésen van túl, melynek köszönhetően elsajátíthatták az említett készségeket. Talán a sikerhez még hozzátartozik az is, hogy zökkenőmentesen történik a fiatal, rutintalanabb játékosok beépítése a csapatba. Jelen pillanatban a játékoskeret fele utánpótláskorú válogatott sportoló, akik egytől egyik jól helyt állnak, és problémamentesen tudtak beilleszkedni.
Mely nemzeteket említenéd meg riválisokként?
Európai szemszögből nézve a dánok, a norvégok és a spanyolok kimagaslanak a mezőnyből, de a lengyelek is közel vannak az élmezőnyhöz, bár a legutóbbi Európa-bajnokságon nem annyira jött ki a lépés nekik. Hozzájuk hasonlítanám a görögöket is, akik egyre színvonalasabb játékot produkálnak évről évre. Összességében azt mondanám, hogy egész Európa fejlődik. A franciák is elkezdtek strandkézilabdázni, véleményem szerint nem kell sok idő, hogy felzárkózzanak Európa elitjéhez. Ha világviszonylatban gondolkodunk, akkor egyértelműen ki kell emelnem a brazilokat. Éghajlati viszonyok miatt számukra kedvező ez a sportág, mert egész évben tudják űzni. Úgy tudom, hogy ott teljesen szétválasztották a terem és a strandkézilabdát. Ebből adódóan vannak, akik egész évben csak strandon játszanak, előnyükre. Az argentinok is gyors ütemben fejlődnek, ahogy a kínaiak és a távol-keleti országok is. Tehát van bőven ellenfelünk.
És Amerika?
A franciákhoz tudnám őket hasonlítani, mert ők sem régen kezdték a sportágat. Azt gondolom, hogy pár éven belül ők is meghatározóak lesznek, amint megszerzik a korábban említett rutint és tapasztalatot.
Megnyertétek a legnevesebb klubtrófeát, hogyan élted meg?
Kétszer sikerült elhódítanunk, először a Kanári-szigeteken megrendezett bajnokságon, másodszor két évvel ezelőtt ősszel Szicíliában. A Bajnokok ligája megnyerése a klubcsapatok csúcspontja, leírhatatlan érzés már a részvétel is, de a győzelem egyszerűen felfoghatatlan élmény. Az összes esemény Szentendre színeiben örömöt okoz, függetlenül attól, hogy első, második vagy harmadik helyről van szó. Nem tudnám őket összehasonlítani, de nyilván a győzelem, a dobogó legfelső fokán állni magasan a legörömtelibb pillanat, szerintem mindenki számára. Remélem, még átélhetünk hasonló pillanatokat a jövőben és versenyezhetünk sokáig.
Ha összehasonlítod a Bajnokok ligája és az Európa-bajnokság győzelmet, melyiket élvezted jobban?
Nagyon nehéz összehasonlítani a kettőt. Teljesen más érzés címeres mezben az országot képviselve egy világeseményen részt venni és teljesen más a klubcsapatoddal, akiket a családodnak tekintesz, és évek óta közösen készültök a szezonokra. Mindkettő szenzációs érzés, de mégis különböznek egymástól.
Ha sorrendben kéne tenned az eredményeidet, akkor hogy nézne ki dobogó?
A szívemhez legközelebb álló eredmény az a 2015-ös junior Eb aranyérem. Az akkori generációból egy olyan jó hangulatú társaság kovácsolódott össze, akikkel életem végéig tudnék együtt játszani. Sok szép emlékkel gazdagodtam abból az időből. Sajnos ez a csapat már széthullott, a korosztályos korlátok miatt csak két évünk volt versenyezni, így nem tartott sokáig ez az öröm. A 2019-es Eb is mély nyomokat hagyott bennem. Két év kihagyás után kerültem újra a válogatottba és közösen másodikak lettünk. A hazai rendezésű vb nem úgy sikerült ahogy azt elterveztük, de óriási élmény volt hazai közönség előtt játszani. Minden sportkedvelőnek meg kéne tapasztalnia ezt az érzést. Elmondhatatlan. Ezek mellett felsorolhatnám az összes klubcsapatos eredményünket is, mert azok is rendkívül kedvesek számomra.
Már majdnem mindent megnyertél a sportágban, amit meglehet. Milyen céljaid vannak még ennyi siker után?
Nagy álmaim között szerepel, hogy dobogón álljak és részt vegyek egy világbajnokságon, mivel a részvétel korábban csak egyszer adatott meg nekem a budapesti rendezésű versenyen 2016-ban. A kihagyott Strand világjátékokat is szeretném pótolni. A legnagyobb álom az minden strandkézilabdázó számára, így nekem is, hogy olimpiai sportág legyen kedvelt játékunk, illetve, hogy kijussunk az ötkarikás játékokra.
Örülök, hogy megemlítetted az olimpiát, amúgy is kérdésem lett volna, hogy van esély rá?
Évek óta szó van róla. A 2016-os riói olimpia előtt bizakodásra adott okot, hogy a rendezőváros országában profi sportként van jelen a strandkézilabda, ebből kifolyólag nem is lett volna jobb helyszín a sport bemutatására. Sajnos ez nem sikerült. Ezt követően a mostani olimpiával is szóba hozták, mint bemutató sportág, de ez sem járt sok sikerrel. Most újra előkerült a téma, a 2024-es párizsi olimpián szintén bemutatósportágként jelen lehet, de nem szeretném elkiabálni. Azt gondolom, az idő amellett dolgozik, hogy bekerüljön az olimpiai sportok közé, mivel egyre többen ismerkednek meg a kézilabda strandváltozatával, és egyre magasabb színvonalon zajlanak a sportesemények.
Utolsó kérdésem, a karrieredtől kicsit elkanyarodik. Ha egy sportszerető, mozogni vágyó megkérdezi tőled, hogy mennyi idő kell a sport elsajátításához, te mit válaszolnál?
Az alap dolgokat, mint például a homokban kézilabdázás, futás, a homokból történő felugrás, a forgások viszonylag hamar elsajátíthatóak, viszont az említett tapasztalat és rutin, az évek kérdése. Nagyon komplex sportról van szó, rengeteg kis mozzanatból áll össze a strandkézilabda, amire figyelni kell. Ilyenek például mérkőzés szituációban, hogy mikor kell egypontost dobni, vagy mikor kell forogni. Számtalan kis összetevője van a sportnak, ami hosszú évek munkája után válik rutinszerűvé. De ahhoz, hogy barátokkal élvezhető, látványos játékot tudjunk játszani, ahhoz nem kell sok idő.
Felhasznált képek forrása: csezarefoto, pawi.pl, olimpyc.org
