A XIII. században a belső-ázsiai területek szinte teljes egészében a Nagymongol Birodalom fennhatósága alatt álltak. Vajon milyen kérdéseket tehetünk fel 700 év távlatából e belső és külső viszonyaiban is fejlett népcsoport kutatása során? Milyen totemeket tiszteltek? Rendelkezünk-e írott forrásokkal? Mindezek mellett pedig milyen új feltárási módszerek állnak rendelkezésre a XXI. századi kutatók számára?
A 2019. szeptember 27-én ismét megrendezésre kerülő Kutatók Éjszakája programsorozat keretein belül a magyar tudományos élet élvonala mutatta be legújabb kutatásait a nagyközönségnek.
Több mint 50 helyszínen, az ország 2000 pontján kedveskedtek változatos programokkal a tudományos élet iránt érdeklődőknek. Az előadások színes palettájáról nem hiányozhatott az ELTE Bölcsészettudományi Karának Középkori Történeti Tanszéke. A Főépület 13-as termében a Nagymongol Birodalomhoz kapcsolódó történeti és régészeti leletek elevenedtek meg az érdeklődők előtt. Mindeközben a Trefort-kert egy másik szegletében kicsik és nagyok próbálhatták ki a fémkeresés és a csigacsontos dobókockajáték nyújtotta örömöket.
Az előadássorozat A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései kutatócsoport, valamint a Mongol- és Belső-Ázsiai Tanszék szervezésében valósult meg. Dr. Nagy Balázs, a Középkori Történeti Tanszék tanszékvezető egyetemi docense bevezetőjében ismertette a kutatócsoport tagjait, valamint tevékenységének egyes részleteit.
A Nemzeti Kutatási- és Fejlesztési Hivatal támogatásával megvalósult négy éves kutatási projekt keretében, az interdiszciplinaritás jegyében több tudományterület képviselői dolgoznak együtt. A kutatócsoportban többek között régészek, történészek,- hadtörténészek, orientalisták, filológusok munkálkodnak együtt. Mindemellett minden hónapban újabb és újabb előadások keretében kerül sor az új eredmények bemutatására.
Az első mozaik a mongol hatalmi elit belső köreinek egyik kulcsfontosságú momentumába engedett betekintést, mindezt a Mongol- és Belső-Ázsiai Tanszék vezetője, Dr. Birtalan Ágnes bemutatásában.
Forrás: hu.wikipedia.org
Az első előadás A mongolok titkos története című munka elemzésére épült. A XIII. században készült forrás eredeti kéziratát nem ismerjük. Az 1365 utáni Ming-dinasztia időszakának egyik tolmácsiskolája őrizte meg. Magyar fordításban Ligeti Lajos professzor révén jelent meg 1962-ben.
A Nagymongol Birodalom földrajzi és etnográfiai ismertetését követően, a hatalmi elit egyik érdekes mozzanata került terítékre: Temüdzsin-Dzsingisz és Teb Tenggeri fősámán vetélkedése. A kán és a (feltételezhető) szakrális vezető ellentétéből nemcsak az egyes mitológiai elemek, de a mongol elit belső viszonyainak alakulásába is betekintést nyerhettünk.
Dr. Birtalan Ágnes előadása
Az uralkodói elit környezetének egyes momentumait megismerve, a köznép, az egyszerű mongol alattvalók életmódjának egy sajátos aspektusát a soron következő előadó. Füredi Zoltán, antropológus, dokumentumfilmes, orientalista, a Mongol- és Belső-Ázsiai Tanszék doktorandusza a XIII. századi játékszerek világába kalauzolta el a látogatókat.
Füredi Zoltán előadása
A bokacsontok, mint a korai időszak dobókockái nemcsak a mindennapi élet, de a jóslás, a vallás területén is jelentős szerepet játszottak. Az elsősorban kecskék bokacsontjait használó mongol harcosok is kedvelt szórakozásra leltek a csigacsontokban. Ezen sokoldalú kis csontdarabok ún. lövészete hívta életre a napjainkban is űzött ázsiai sportágat, a csontlövészetet. Az elsősorban keleti gyökerű játék hagyományát a mai sagaj klubok őrzik. A résztvevők nemzetközi versenyeken mérhetik össze tudásukat.
Forrás: sagajklub.blog.hu
Az előadások második felében A tatárjárás és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései kutatócsoport szakmai munkájának eddigi eredményeit ismerhették meg a látogatók. Az első évben felkutatott történeti, néprajzi és régészeti leletek újfajta perspektívába helyezik a XIII. századi Magyar Királyság legnagyobb traumájának emlékét. Az interdiszciplinaritás jegyében járt el Dr. Vadas András, az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszékének adjunktusa. Az évszázadok folyamán végbement klímaváltozásokat és azoknak a népességszám változására gyakorolt hatásait vázolta fel előadásában. A jelenkorból elindulva, az 1846-os burgonyavészen keresztül juthattunk el azoknak az éghajlati elemeknek a taglalásához, amelyek a mongol hadak 1242 telén történt gyors távozásához vezethettek.
Dr. Vadas András előadása
A soron következő– egyben utolsó – előadásban a tatárjárás, azonbelül is az 1241 áprilisában lezajlott Muhi környéki csatavesztés körülményeinek, illetve régészeti és történeti emlékeinek rekonstruálásának újabb eredményeit ismerhettük meg.
Laszlovszky József, a Közép-Európai Egyetem professzora a Muhi síkság legújabb vitás kérdéseit taglalta. Sajátos látószögből vizsgálta a csatavesztés körülményeit, amelyben nemcsak az írott, de a tárgyi források is jelentős szerepet kaptak. A XIII. század – szinte – legnagyobb magyar katonai vereségéről bőségesen rendelkezünk korabeli forrásokkal. Valószínűsíthető, hogy ezek egymástól független környezetben keletkeztek. Laszlovszky József ezen írott anyagot számbavéve igyekszik rekonstruálni a csata körülményeit. Mindezt kiegészítve a fémkereső csapatok, a Lidar – infravörös szkennelés, valamint a Sajó menti búvárrégészek által tett felfedezésekkel.
Fémkeresés a Trefort-Kertben
A Konferencián készült képek forrása az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszék Facebook-oldala.
Az egyes előadások bemutatói online is elérhetők.
