Őszköszöntő versajánló

Október elejét írunk, miközben az idő hűen alkalmazkodik az őszi időjáráshoz. Kabátok, sapkák, sálak kerülnek elő lassan a szekrény rejtett zugaiból, hogy ne legyen esélye a megfázásnak hatalmába keríteni minket. Elég praktikus módszer, igaz? Egyértelműen. Én viszont ennél hatékonyabb ötlettel állok elő, amiről tapasztalattal a zsebeimben tudok beszélni: vegyünk elő egy meleg pokrócot, helyezzük magunkat kényelembe egy bögre gőzölgő kakaóval egy vastag könyv társaságában – legyen ez akár regény, akár egy verseskötet. Garantálni tudom, hogy ebben a helyzetben szóba sem jöhet a megfázás. A kérdés viszont felmerülhet: mit olvassak? Aggodalomra semmi ok! Erre is van receptem. Ebben a cikkben elhoztam pár gyönyörű őszi verset saját ízlésem alapján, de biztos vagyok benne, hogy minden kedves olvasó boldogan tud csemegézni belőle.

„Most
már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászonlapján, úgy úsznak át a házon.”
/Nemes Nagy Ágnes: Október (részlet)/

Rajongok a líráért. A költőknek, költőnőknek olyan kifinomult érzékük volt, illetve van ahhoz, hogy a gondolataikat, érzéseiket ilyen művészi formában közöljék a világgal. Mi pedig – termékenységüknek hála – mindig találunk a hangulatunkhoz, élethelyzetünkhöz megfelelő művet, amelyet akkor érzünk igazán a magunkénak, igazán varázslatosnak, mikor a szívünk is azt súgja: igen, pontosan ez játszódhatott le a vers szerzőjében is. Hiszen ők is ugyanolyan mindennapi emberek, akárcsak mi.

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S ott találkozott velem.”
/Ady Endre: Párisban járt az ősz (részlet)/

Ha megkérdeznénk tíz embert arról, hogy mi a véleménye Ady Endre munkásságáról, legalább nyolcan azt felelnék, hogy nem tudnak együttérezni egy olyan emberrel, aki nem vetette meg az alkoholt, a kábítószereket. Ha megkérdeznénk ugyanezt a tíz embert egy olyan hírességről, akit szintén mindenki ismer, és ez a személy sem veti meg ezeket a lehetőségeket, legalább nyolcan azt felelnék, hogy zseniális, művészi egyéniség.

Habár ezek a szerek befolyással bírnak az emberi cselekedetekre, az emberi megnyilvánulásra – akár szóban, akár írásban, Ady Endre a huszadik századi magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselője, amely többek között az olyan gyönyörű verseknek köszönhető, mint a Párisban járt az ősz című költeménye. Általános iskolás korom óta az egyik kedvencem.

„(…) Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombjai követi.”
/Petőfi Sándor: Ősz elején (részlet)/

Petőfi Sándor azok között az irodalmilag elismert személyek között van, aki még az óvodások körében is nagyon népszerű. Ám ha egy olyan írásban említik meg, ahol őszi verseket ajánlanak, inkább a Szeptember végén, vagy az Itt van az ősz, itt van újra című műveit említik meg, elvégre ezek azok, amiket akár a nagyszülőknek felemlegetnek, heves bólogatások közepette kezdik kántálni vagy egyiket, vagy másikat. Az Ősz elején az én egyik személyes kedvencem.

„Két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még,
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!”
/Weöres Sándor: Marasztalás/

Mielőtt belefogtam az ajánló megírásába, az interneten böngészgettem az őszi lírikus alkotások között azért, hogy olyan verseket is belefűzhessek a cikkembe, melyekről nem igazán teszünk említést. Weöres Sándor az egyik legnagyobb magyar költő, számomra pedig egy olyan hatalmas tekintéllyel bíró személy, aki minden esetben meg tud lepni engem. A Marasztalás című versével is éppoly hatást gyakorolt rám, amelynek köszönhetően a verses ranglistám első helyén landolt.

Rengeteg ember érez magában potenciált arra, hogy írásba foglalja a gondolatait, érzéseit. Mikor ezt valakinek megemlítik, megkérdezik: Mégis mit tudsz kezdeni a betűkkel? Nos, én szívesen megválaszolom, ugyanis elég sok mindent. Például egy szót. Egy mondatot. Egy fejezetet, de akár egy könyvet is, legyen az akár regény, akár versek összessége. Kapásból több olyan helyzetet fel tudnék sorolni, amelyben jelentőséggel bírhat az, ha kiírjuk magunkból mindazt, ami bennünk zajlik.

Számtalanszor szembetalálom magam egy igazán nevetséges gondolattal: Mégis mire jó a könyv? Mire jó a vers? Erre senki sem tud olyan magyarázatot adni, amivel meg tudnánk változtatni egy ember berögzült véleményét. Ehhez át kell élnie az olvasmány nyújtotta élményt, a felismerést egy vers olvasása közben, hogy a szerző is ugyanolyan emberi, lélekkel rendelkező személy, mint mi is vagyunk.

A könyv gyógyír a borús napokon. Lelkitárs egy nehéz helyzetben. Egy másik dimenzió, egy úti cél, ahová még repülőjegyet sem kell venni. Egy biztos pont, ami segít kizárni a külvilágot. Egy ok, ami miatt meg akarom ismerni más országok kultúráját. Egy érték, egy illat, egy egzotikus, behatárolhatatlan íz.

Egy varázslat, melynek mindenki életében jelen kellene lennie.

 

Kiemelt kép: Pixabay