Hajós András, az Est házigazdája azt mondta a második fellépő után, hogy az hagyján, hogy minden fellépőnek jobb hangja van, mint neki, de az is biztos, hogy rosszul választottak azok, akik inkább az X-Faktor elé ültek le szombat este. Egyet kell, hogy értsünk vele: az Alumni esten jártunk.
“A születés egy nehéz folyamat” – utalt rá Hajós András, az I. Alumni est házigazdája mellett Fábri György, az Egyetem közkapcsolati és kommunikációs ügyekért felelős rektorhelyettese is megnyitó beszédében, látva a vártnál több üres széksort az Egyetem téri épület dísztermében, az Aula Magnában. Mindez nem szegte kedvét sem Hajósnak, sem a fellépőknek – és a közönségnek sem. A néhány kitérőt követően az ELTE szociológia szakán diplomát szerzett Hajós ezúttal is számos történettel bizonyította, hogy számára igazi Alma Mater volt az ELTE. Igaz, ez esetében éppen azt jelentette, hogy rájött, nem neki való ajogi pálya, és számára a szociológia szak is inkább az értelmiségi öntudatra ébredés szempontjából volt fontos, mintsem a tudományok világában való elmélyülés miatt. És természetesen a zenei pálya miatt is, amelyben a “Hello, Turiszt!” örökbecsű soránál (“the veri fémösz Eötvös Loránd szájensz juniverziti) is fontos szerepe volt ELTE-s tanulmányainak: első zenekarát,melynek egyik hangszeres dobozát még ma is nagy becsben őrzik az Emil Rulez próbatermében, Szociális Halászoknak hívták.Bár ez a formáció nem lett különösebben sikeres, az Emil Rulez annál inkább. A szinte a semmiből érkező zenekar hirtelen népszerűsége az est első fellépőjének pályájára is komoly hatással volt. Török Viktor, akit legtöbben talán a BTK gólyatáborainak és gólyabáljainak kiváló hangulatáért számos alkalommal felelős Groove zenekarból ismerhetnek, anno Hajós koncertjeinek – és számok közötti felkonferálásainak – hatására döntötte el, hogy ő aztán biztosan sosem fog ilyet csinálni. Nem azért, mert ne tartotta volna jónak, amit Hajós csinál, épp ellenkezőleg: rájött, hogy ő sosem lesz ebben a műfajban olyan profi, mint András.Ellenben énekelni nagyon tud, és ezt ezúttal Féldecibel nevű akusztikus formációjával is bemutatta. Az olyan klasszikusok, mint Sting, az R.E.M., Bob Dylan vagy Michael Jackson legismertebb dalait kellemesen bluesos hangulatban feldolgozó háromtagú banda pillanatok alatt megadta az est alaphangját.Viktor jellegzetes hangszíne mellett Rónai Zsolt és Posta Viktor gitárjátékára építő zenekar egy jóféle pálinkából kimért feles hatékonyságával varázsolt oldott hangulatot a patinás terembe. Hogy mást ne mondjunk, Hajóst olyannyira magával ragadta az élmény, hogy azon melegében, már a színpadon elkérte Török Viktor telefonszámát.
Viktorékat követően a Várallyay Katus vezette Jazzation acapella énekegyüttes lépett a színpadra. Az ELTE-hez ezer szállal kötődő – a tagok közül hárman is Egyetemünkön végeztek – együttes félig-meddig már a karácsony jegyében összeállított műsorral lépett fel. Ennek oka persze nem kifejezetten a hirtelen késő ősziesre fordult idő volt, hanem sokkal inkább hamarosan megjelenő új, karácsonyi dalokból összeállított lemezük. Azért hoztak igazi örökzöldeket is, a siker pedig nem maradt el: a tökéletes harmóniák mellett a hangszerek hangját, sőt, a gramofonok jellegzetes hangzását is mindenféle segédeszköz nélkül,pusztán énekhanggal elővarázsoló Jazzationt percekig követelte vissza a színpadra a közönség. Ezúttal erre az est feszes programja erre nem adott lehetőséget.
A szünet után jött az igazi finálé. A záró produkció felkonferálása után a színpad közepére varázsolt zongorán az operatörténet egyik legismertebb dallama, Figaro belépője csendült fel, majd a színfalak mögül rövidesen megérkezett maga Figaro, azaz Szegedi Csaba. A tavaly Junior Prima díjjal kitüntetett fiatal művész az Operaház talán legtehetségesebb, legígéretesebb baritonja, aki olyan klasszikusokban kapott már szerepet, mint az Anyegin, a Don Giovanni, a Bohémélet vagy a Varázsfuvola.Ezúttal – állandó zongorakísérője, Szekeres László mellett – egy szintén fiatal, de még kevésbé ismert, ellenben hasonlóan tehetséges drámai szoprán, Becsák Franciska színesítette Csaba műsorát. A trió ELTE-s kapcsolatát elsősorban Franciska jelentette, aki az énekesi karrierje előtt a Tanító és Óvóképző Karon szerzett diplomát, de Szekeres Laci is sok szállal kötődik Egyetemünkhöz, és számos alkalommal üdvözölhettük már már fellépőként különböző ELTE-s rendezvényeken. Csabával közös műsoruk láttán-hallatán végképp senkiben nem maradhatott kétség, hogy ezen az estén egészen különleges, és egyúttal vitán felül színvonalas műsorban lehetett része az alumnusoknak.
Jó volt látni, hogy minden résztvevő – beleértve a fellépőket, a vendégeket és a házigazdát is – azzal az érzéssel távozott az Egyetem térről, hogy biztosan itt lesznek következő alkalommal, és addig is jó hírét viszik a rendezvénynek, biztatva minden volt ELTE-s családtagjukat, barátjukat, ismerősüket, hogy semmiképp ne hagyják ki a következő, II. Alumni Estet. Ami azt illeti, egy hagyományteremtő esten ennél többet kívánni sem lehet.
Emellett pedig nem feledkeztünk el az Alumni Est azon céljáról sem, hogy támogassuk az ELTE Alumni Alapítvány Kuratóriuma által szervezett ösztöndíjpályázat anyagi forrását. Aki elnyeri a pályázatot, ösztöndíj formájában megkapja 2 éves, ELTE-s mesterszakos képzésének teljes költségét. Mindenkinek köszönjük a támogatói jegy vásárlását!
