A nyár a fesztiválok ideje, és hazánk bőven kedveskedik annyi lehetőséggel, melyből mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Ha a Bánkitó Fesztiválra esett idén a választásod, az valószínűleg azért volt –magamból kiindulva-, mert sokkal többet kínál, mint egy átlag zenei rendezvénysorozat, és nem mellesleg elérhető áron van. Az esemény sajátossága, hogy üres szlogenek és szponzorlista helyett egy égető társadalmi problémát választ „jelmondatául”, melyet körbejár mind a civil-kulturális, a színházi és képzőművészeti standjainál is. Idén a korrupcióval foglalkozott, üzenve, hogy NEM OKÉ. Lássuk, mennyire is jött ez át egy átlag fesztiválozónak.
Napsütés, susogó lombozat, csicsergő madarak, csoportokba verődött izzadt fiatalság, sátorállítással küzdve – tiszta idill. Aki már valaha sátrazásra adta a fejét egy fesztiválon, jól tudja, hogy tökéletes hely, mint olyan, nincs. Vagy a hatig tartó buli fogja zavarni a pihenést, vagy a forróság fog kiűzni az ágyból. Szélsőséges esetben akár egy, a cölöpök labirintusában megtévedt szerencsétlen esése is felverhet nyugalmunkból (megtörtént eset alapján). Végső soron azonban senki nem a szépítő alvásért vesz részt ezeken a rendezvényeken, tehát következzen az, amiért megérte ott lenni – a programok!
A teljesség igénye nélkül kezdeném először az egyik legmeghatározóbb fellépővel (a facebook hirdetésben is többször feltűnő) Szabó Benedek és a Galaxisokkal. A dalszövegek versszerűségéhez méltón a hangulat is emelkedett volt. Ez nem az a koncert, ahová tombolni járnak az emberek. Ez az a koncert, ahol minden számnál eszedbe jut a saját életed, az átlagos gondjaid és gondolataid. Csak állsz és hallgatod, állsz és hallgatod. Arra az egy órára megáll minden, ami paradox, hiszen a hétköznapiságot éled meg – de azt nagyon.
Továbbhaladva a zenei kínálaton, feltétlenül említésre méltó az A-Wa: három arab zsidó nővérből álló zenekar, akik a jemeni népzenét ízesítik hipp-hoppos elemekkel: igazán ínyenceknek való élmény. Talán az egyik legnagyobb bulit csinálták a fesztiválon, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az ő koncertjük alatt még az is el tudta engedni magát, aki amúgy ilyen szituációkban félni szokott attól, hogy összetapossa a tömeg. Különleges zenei hangzást nyújtottak, hiszen ezt a világot nem sok szervezet hozta el nekünk eddig. Itt szeretném a Bánkitó javára írni azt is, hogy fontos elvének tartja az elnyomott kisebbségek melletti kiállást (2007-es témája a cigányság volt), és programjainak szerves része a zsidó kultúra (újraértelmezett) bemutatása.
Aki eddig arra a következtetésre jutott, hogy neki túl „lájtos” ez a fesztivál, hiányolván a veretős, zúzós együtteseket, annak megnyugtatásul bemutatom a Slaves (UK) underground zenekart. Ha azzal a vággyal érkeztél, hogy te itt szeretnéd kiadni magadból a világ gondját-baját, akkor is jó helyen jársz (bizonyíték a pár szám után kialakult széles pogókör). Ami sajátságos Laurie Vincent és Isaac Holman duójában, hogy nagyon karizmatikusan irányították a koncertet, így mindig maradt idő két tombolás között, egy kis pihenésre is. Értékes üzeneteket közvetítettek, mintegy bevezetésként a számokhoz, amit átvehetett az, aki jól tud angolul és nincs túl illuminált állapotban sem. Melyik hasonló punk együttes mondhatja el ezt magáról?
Még ennél a stílusnál maradva (vagy legalábbis a közelében), az Auróra színpadán a Verőköltő és a (HALÁL; ORGAZMUS) a totális szétesést biztosította kedves kis közönségének.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes kipróbálni a programok valamelyikét (lévén, hogy az összesen megjelenni szinte lehetetlenség, és nem csak az időütközések miatt). Napi rendszerességgel lehetett nekifutni a korrupciós társasjátéknak; ahol, ha szereztünk egy ’be corrupt everyday’ feliratú matricát, bebocsátást nyertünk a VIP sátorba – a fesztivál nagy attrakciója, ami a puszta jelenlétével (agyoncsicsázott, csillogó, nullhuszonnégyes működésű füstgéppel ellátott sátorka) is sugározta az iróniát és üzenetét: NEM OKÉ. A színház nyújtotta programok tartalmaztak előadásokat, felolvasásokat, beszélgetést, de improvizációs játékokat is a kalandvágyóknak. A JAK stand irodalmi tudásért cserébe ingyen könyvekkel kedveskedett – mikor látja az ember Kosztolányi Dezsőt fürdőruhában, ha nem a Bánkitón? Ugye-ugye, már bánod is, kedves Olvasó, hogy idén kihagytad.
Zárásként még azt a konklúziót vonom le (és valószínűleg minden más résztvevő is), hogy nem fog többé a kis fesztiváljelző abba a tévhitbe ringatni, hogy közel vannak egymáshoz a helyszínek. Mert nincsenek: húsz perces sétákra kell számítani (állapottól függően ez lehet fél óra is, ugye a fáradtság sok mindenre képes). Vigaszul azonban a tó hűvös partja mindig tárt karokkal vár minden megpihenni vágyót.
Mindezek fényében azt hiszem, biztonsággal kijelenthetem, hogy eleget tett címkéinek a Bánkitó fesztivál: progresszív, kortárs, folyamatosan megújuló. Ugye jövőre te sem szeretnél puszta szemlélő lenni?
Források: bankitofesztival.hu, youareallslaves.com
Kép: artportal.hu
