Az ELTE TTK Etológia Tanszéke legfrissebb kutatásában az ember és a farkas közti kapcsolatot vizsgálta, melyből kiderült, hogy a farkas is képes kapcsolatot kialakítani az emberrel.
A kutatók saját otthonukban, ingergazdag környezetben, kézben nevelték fel a farkaskölyköket. Ennek során kiderült az a meglepő tény, hogy a kutyához hasonlóan a farkas is képes személyes kapcsolatot kialakítani a nevelőjével.
A tanulmány első szerzője, Ujfalussy Dorottya elmondta, hogy az állatok részesei voltak a kutatók minden napi tevékenységének, velük is aludtak.
Gécsi Márta, az Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa szerint a farkasok 16 hetes korban nem mutatnak a klasszikus értelemben vett kötődést az őket nevelő ember felé, vagyis idegen helyen a nevelő jelenléte nem nyújt számunkra biztonságot. A kutatók azonban úgy érezték, hogy a kép ezzel még nem teljes. Hogy tovább árnyalják azt, idősebb korban is megvizsgálták a farkasokat, egy számukra kevésbé stresszes helyzetben, amelynek során különböző mértékben ismerős emberek látogatták meg őket saját területükön. Azt vizsgálták, hogy a farkasok az egyes látogatókat hogyan üdvözlik, például mennyi időt töltenek a közelükben vagy mennyire keresik velük a fizikai kontaktust.
A kutatás során kiderült, hogy a kézből nevelt farkasoknál még felnőtt korukban is kimutatható a nevelőjükhöz való ragaszkodás, az állatok keresték közelségüket. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a kutya–ember és farkas–ember közötti viszony különbségei nem abból eredeztethetők, hogy a farkas képtelen emberekkel szoros kapcsolatot kialakítani és azt fenntartani, hanem inkább abból, hogy a kutyák egész életük során az emberrel függő viszonyban maradnak, míg a farkasok 16 hetes korban már sokkal önállóbbak, az egyedüllét számunkra nem jár akkora szorongással.
Tanulmányuk a rangos Royal Society Open Science szakfolyóiratban látott napvilágot. Az eredmények fontosak a farkasokat fogságban tartó intézmények számára az állatok jóléte és a dolgozók biztonsága szempontjából is.
Forrás: ELTE
Kép: hir.ma