Az idei év finoman fogalmazva is rendhagyó helyzetek elé állítja az embert, amivel sokszor kifejezetten kínszenvedés megbirkózni. A bezártság, a szociális interakciók közel teljes hiánya és a saját és szeretteink egészségéért való aggodalom majdhogynem a mindennapjaink részévé vált. Ezekkel és még számos, fel nem sorolt akadállyal kellett szembenéznie az ELTE BTK HÖK Magyar Intézetek Képviseletének és a Doktoranduszok Országos Szövetsége Nyelvtudományi Osztályának, mikor az idei évi Alkalmazott Bölcsészet Konferencia szervezésébe vágtak.
Az eredményt látva azt kell, hogy mondjam: minden fáradtságot megért.
Az idei ABsolute természetesen a rendeletek teljes betartása mellett, a személyes érintkezés hiányával, online formában zajlott. A konferencián való részvételt megkönnyítette egy előzetes regisztráció. Bár ezt én igénybe is vettem, a szervezők nagyvonalúságát jelezte, hogy végül opcionálissá tették. Amennyiben valaki figyelmét elkerülte volna ez a lehetőség, vagy egyszerűen csak nem akart élni vele, enélkül is nyugodtan részt vehetett a rendezvényen.
A konferencia maga öt szekcióra és egy kerekasztal-beszélgetésre volt lebontva, amiket a szekcióelnökök (Bodó Csanád, Byrappa Ramachandra, Bányai Viktória, Mátay Mónika és Hermann Veronika) felügyeltek és moderáltak. Egy-egy turnus végeztével interaktív kávészünet keretei között volt lehetőségünk feltenni a kérdéseinket az előadók számára, melyekre, saját tapasztalatomból kiindulva, minden esetben teljességgel kielégítő válaszokat kaptunk.
Ezt követően, a tudósítás folytonosságának érdekében átfogóan fogok beszámolni egyes szekciók menetéről és azok témájáról, illetve kiemelek egy-két számomra izgalmas előadást.
Az ABsolute kilenc órakor kezdődött egy nagyjából húsz perces megnyitóval, ezalatt felvázolták a konferencia menetét és jutott ideje bejelentkezni az érdeklődőknek. Az I. szekció a Folyamatok és reakciók nevet viselte, ahol Havasi Zsuzsanna, Finta Klára, Ware Anna Júlia és Horváth Kinga adták elő a saját kutatásukat. Őszintén mondhatom, hogy a prezentálók az első pillanattól bevonzották a hallgatókat, mind a témaválasztásukkal, mind az előadásmódjukkal.
Ebben a szekcióban számomra a legérdekesebbek Finta Klára Nyelvi folyamatok és munkamemória-működés sclerosis multiplexben és Ware Anna Júlia A nyelv a lélek tükre. Hogyan segíthet az orvosbölcsészet a mentális zavarral élőknek? című előadásai voltak. Számomra megdöbbentő volt hallani, hogy milyen szinten befolyásolja egy olyan agresszív és tragikus betegség az ember mindennapjait, mozgás- és beszédkészségét, mentálhigiéniáját, mint a sclerosis multiplex. Ezt Finta Klára nagyon alapos kutatómunka keretei között részletesen fel is vázolta számunkra. Másrészt pedig, mint oly sokakat, engem is nagyon érdekel a pszichológia, ezért különösen izgalmasnak találtam, hogy hogyan segíthetik mentális zavarok nyelvezetének kutatásai egy-egy betegség diagnózisának felállítását.
Az interaktív kávészünet után az ABsolute az általam talán leginkább várt két turnussal folytatódott. A II., Tőlünk keletre és a III., Feszültség nevű szekciókban Turai Eszter, Ájben Katalin, Biró Dávid, Percze Máté, Balogh Ákos, Leichter Lilla, Erdős András, Karácsonyi Krisztina és Bobák Szilvia mutatták be a saját munkájukat. Az előbbiben többek között megismerkedhettünk Victor Segalen munkásságával és a kereszténységgel való kapcsolatával, az orosz kisebbség egyre romló helyzetével Kazahsztánban, a török külpolitika hatalmi játékaival, vagy éppen az Európai Unióhoz hasonló gazdasági és politikai egyesüléssel, az Arab Államok Ligájával. Az itt következő kávészünetben én sem tudtam tartani a csendes megfigyelő szerepét, és az Arab Liga Indiával való kapcsolatára kérdeztem rá. Erre egy kifejezetten informatív választ kaptam, de a cikk gördülékenységének érdekében csak annyit mondanék: változó.
A Feszültség során a huszadik század közismert szörnyűségeinek egy kevésbé ismert szelete tárult virtuálisan elénk. Betekintést nyertünk az Auschwitzban szolgáló SS-katonák mindennapjaiba, és megrökönyödhettünk az egészen nyilvánvaló tényen: ők is emberek voltak. Szembesültünk a sajnos jelenleg is élő antiszemitizmussal, és részletes képet kaptunk a huszadik század kispolgári politikai csatározásairól is, mikor a vörös és fehér szín új, terhelt jelentést kezdett hordozni, és az aduász-érv fekete autók képében érkezett. Mindemellett megismerkedtünk a méltatlanul alulreprezentált romani kisebbség oktatási helyzetével, és fejest ugrottunk az idei évi konteók viharos tengerébe is.
A gyorsan elröppenő szünet és kérdésáradat után két izgalmas szekció állt még közöttünk és a szintén nagy reményekkel kecsegtető kerekasztal-beszélgetés előtt. A IV., Címkék és emlékezet és az V., Generációk című szekciók során előadott Berta András, Tolnai Gyula, Tornai Csongor Gáspár, Ráday Zsófia, Kémenes Boró, Szirák Anna, Kiss György, Dióssy Anna Laura és Biró István. A Címkék és emlékezet során megismerkedhettünk a történettudomány alkalmazási lehetőségeivel például a műemlék-rekonstrukciók terén, méghozzá nem is akármilyen háromdimenziós vizuális ábrákkal, amik szinte videojáték-szerűen hatottak (pozitív értelemben). A hely és hadtörténet hasznával, hogy egy-egy történelmi személy életútja (adott esetben katona) hogyan segítheti bizonyos mikroközösségek működését. Részletes képet kaptunk arról, hogy milyen tényezők fontosak a gyermekeknek történő névadásban. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki Ráday Zsófia prezentációja közben rákeresett a saját keresztnevére. (A Martinus magyar alakja, Marshoz hasonló, harcos/hadakozó: köszönöm, Wikipédia.) Végezetül pedig betekintést nyertünk a szexmunkások mindennapjaiba egy nagyon részletes nyelvészeti kutatáson keresztül. A kutatás során elvégzett egyik interjúból tudtam meg azt is, hogy a szexmunka/szexmunkás az egyetlen elfogadott, nem sértő fogalom erre a szakmára és annak művelőire.
A beszélgetés előtti utolsó szekció, a Generációk nagyon szerteágazó témákat ölelt föl. Például elkalauzoltak minket az antinosztalgikus lányregények nem is olyan szűk csoportjába az Anne, E-vel a végén! című sorozat górcsövén keresztül; de terítékre került egy ismételten szomorú téma is: a testi fogyatékkal élők megítélésének különbségei a 19-21. században. Mindezek után végigpörgettük Samuel Beckett Végjáték című művét, és egy izgalmas záróelőadásban megismerkedtünk a gamer generáció sztereotípiától mentes, sok szempontból művészi és oktatási értékeket képviselő oldalával. Ez kifejezetten elgondolkodtató volt.
Mindkét szekciót egy valamivel hosszabb szünet követte, ami alatt számos kérdés hangzott el az előadók felé. Az önmagamnak kreált csendes megfigyelő szerepe itt ismételten lehullani látszott rólam az izgalmasabbnál izgalmasabb bemutatók hatására, azonban a technikai problémáim korrigálták a mentális gyengeségeimet, így néma izgalommal vártam a kerekasztal-beszélgetést.
Ez, az idei ABsolute befejező programjaként, a Megért(et)hető bölcsészet címet kapta. A beszélgetés résztvevői Keresztes Balázs, Maróti Zsolt Viktor és Szabó Gergely voltak. Mind a három előadó a saját projektjére vetítette le a bölcsészet megértésének vagy inkább megértetésének akadályait. Keresztes Balázs a Négy Fal Között olvasókört vezeti, Maróti Zsolt az Újkor.hu portál szerzője, Szabó Gergely pedig a Gluténmentes nyelvészet blog szerkesztője. Mindhárman egyetértettek abban, hogy Magyarországon (a foci mellett) mindenki „ért” a történelemhez és a nyelvészethez is. Ennek következményeképpen egyrészt folyamatosan korrektúrázniuk kell bizonyos kommenteket, hogy ne merítse ki a gyűlöletbeszéd fogalmát. Másrészt rámutattak: nagyon nehéz ezt a sablonos tudást fejleszteni, ha a másik fél a saját igazában való elvakult hite miatt erre egyáltalán nem fogékony. Minden bizonnyal a bölcsészeti tudományágak jelentős részének a meg-nem-értettsége a tudás hiányából építkező különböző összeesküvés-elméletekből fakad. Hiszen miért is foglalkozna az ember tüzetesebben a nyelvészettel, ha a háttérhatalom csak ezt a hamis finnugor-elméletet tanítja, és a vak magyarok nem ismerik föl, hogy a Péliföldszentkereszt (ez egy létező településnév) melletti kőrisfába karcolt hieroglifák bizonyítják a Szíriusz-elméletet? Vagy miért érdekelné a történelem, ha elhallgatják előlünk, hogy Kr.e. 5000 évvel a magyarok már a mai Kína területén hódítgattak, és egyszerre kereskedtek az elmaradott Japánnal és egyiptomiakkal? A Mindentma.blog is megírta ezeket, így hát igaz…
Összegzésképpen, szinte szó szerint elröppent ez a kicsit több mint tizenegy óra. A prezentációk informatívak és szórakoztatók voltak. Természetesen nekem is akadtak kedvenceim (ezeket a korrektség jegyében nem fogom kiemelni), azonban ez is csak azt bizonyította, hogy mindenki megtalálja az ABsolute-on belül a neki szóló előadást. Mindenkit arra biztatok, hogy ha csak teheti, vegyen részt ezeken a lehetőségeken, akár nézőként, akár előadóként, mivel mind a két oldalon nagyon sokat lehet tanulni.
Az biztos, hogy én a következő alkalmon is ott leszek, reményeim szerint már normális keretek között.
Kiemelt kép: IV. ABsolute – Alkalmazott Bölcsészet Konferencia
A szövegen belüli képek az előző, III. ABsolute – Alkalmazott Bölcsészet Konferencián készültek, és a szemléltetést szolgálják: a szokásos körülmények között így nézne ki a rendezvény.
