Merre tovább? Jövőkép és gyakorlat a digitális oktatásban címmel rendezett online konferenciát 2020. október 13-án az Európa 2000 Gimnázium a Microsoft Teams felületén. A döntéshozókat (is) megszólítani kívánó esemény a koronavírus-járvány miatti digitális átállástól és ennek újbóli lehetőségétől függetlenül is igen aktuális kérdéseket boncolgatott, szervesen kitérve a munkaerő-piaci összefüggésekre is.
A konferencián a szervező gimnázium igazgatója, Papp András és Anthony Salcito, a Microsoft oktatásért felelős alelnöke mondtak inspiratív köszöntőt. Anthony Salcito kiemelte, hogy az oktatás digitális transzformációja révén a pedagógusok munkája láthatóbbá válik, így átértékelődik-felértékelődik a tanárok szerepe. Anthony Salcito szerint az iskolai tantárgyak jellegének abba az irányba kellene elmozdulnia, hogy tanulásuk hatékonyan segítse a diákok majdani, munka világában történő helytállását. E gondolattal nehéz nem egyetérteni, ugyanakkor a pedagógusok gondterhelt sóhajjal kénytelenek nyugtázni, hogy a kerettanterv által előírt kötelező kimeneti ismeretek mennyisége és az ezek megtanítására rendelkezésre álló óraszámok alapján Magyarországon továbbra is viszonylag utópisztikus, hogy rendszeresen jusson idő a kompetenciafejlesztésre is.
A konferencia első előadását Papp András, az Európa 2000 Gimnázium igazgatója, Microsoft Expert tanár tartotta. Kezdésként bemutatta az általa vezetett iskolát. Az Európa 2000 Gimnázium öndefiníciója szerint 21. századi készségeket (is) fejlesztő 21. századi szellemiségű intézmény: Papp András mottója, hogy az iskola úgy működjön, mint amit „saját gyerekeinek is kívánna”. Papp András ismertette, hogy szerinte milyen tényezők lehetnek szükségesek a digitális átálláshoz egy intézményben:
- elköteleződés a vezető részéről a digitális oktatás mellett,
- az Erőt birtokló jedicsapat 🙂 – a digitális oktatás iránt kiemelten elkötelezett, e téren kimagaslóan képzett tanárok,
- technikai felszereltség,
- egy adott keretrendszer (ez az Európa 2000 Gimnáziumban a Microsoft Teams).
Ezek segítségével nagyobb eséllyel jutnak a tanulók a puszta tananyagon túlmutató tanulási élményhez, növekedhet motivációjuk, hatékonyságuk, aktivitásuk, kiélhetik kreativitásukat, nagyobb tér nyílik a pedagógusok számára a differenciálásra, és a munkaerőpiacon szükséges kompetenciák kiemeltebb fejlesztésére is több figyelem fordítható. A tanár szerepe is átértékelődhet a tanulási folyamatban: tudástár helyett inkább a tudáskonstruálás facilitátorává válik a pedagógus. A fentiek azért is fontosak, mert az iskoláknak szem előtt kell tartania, hogy a jövő digitális tehetségeit képzik, akik között lehetnek leendő mesterségesintelligencia-programozók, webfejlesztők, sőt, akár még „új Elon Muskok” is. A konferencián a hallgatóknak lehetőségük volt kérdéseket feltenni, hozzászólásokat írni az online térben minden előadás után. Papp András egy ilyen felvetésre reagálva mondta el, hogy a digitális transzformációhoz nem elég egy adott szervezet vezetőségének elköteleződése, hanem a munkatársak szemléletváltására is szükség van. Nemkülönben elengedhetetlen lenne ez a paradigmaváltás a kormányzat részéről ahhoz, hogy a „digitális olló” ne nyíljon még nagyobbra a jól és semennyire kevésbé jól felszerelt iskolák között. Az Európa 2000 Gimnázium tanulóinak szülei megengedhetik maguknak, hogy laptopot vásároljanak gyermekeiknek, számos helyen azonban nem elképzelhető a digitális átállás kormányzati támogatás nélkül.
A konferencián előadást tartott Chris Mattheisen, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója is, aki szintén hangsúlyozta a szemléletváltás fontosságát, miszerint a digitális tudásra mindenképp értékként, hasznosítható tudásként kell tekinteni, a pandémiás helyzettől függetlenül. Az előadó kiemelte, hogy a Microsoft az Office 365 csomagot ingyen rendelkezésére bocsátja a közoktatásnak és felsőoktatásnak. Chris Mattheisen méltatta a Microsoft Teams és a OneNote által nyújtott lehetőségeket: ennek aktív és rendszeres használatával a tanulók a munka világában is alkalmazható gyakorlatias tudásra tehetnek szert. Chris Mattheisen az érdeklődők figyelmébe ajánlotta a Microsoft Educator Centert, amely tematikus képzésblokkokat nyújt a digitális oktatás alapjainak elsajátításához. Az előadás után felmerült a hallgatóságban az a dilemma, hogy a tanulási folyamathoz nem kapcsolódó tanórai internetezés problémájával mit lehet kezdeni: az ilyen esetek kivédésére alkalmas lehet a tartalmak kontrollálása szoftverek segítségével.
A digitális oktatás kérdéskörére fenntartói szemmel tekintett rá Ábrám Tibor, aki a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatójaként helyi, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokaként regionális, a Református Pedagógiai Intézet és Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet igazgatótanácsának elnökeként pedig országos szinten is rálát a digitális transzformáció problémakörére. Ábrám Tibor iskolaigazgatóként Lukács evangéliumának szellemiségében irányítja intézményét a digitális oktatás felé vezető rögös úton: „aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” (Lukács 22:26). Tapasztalatai szerint apró lépésekben, ám csak rendszerszintű változtatásokat eszközölve lehet haladni a digitális transzformációt illetően, szem előtt tartva, hogy a legkiválóbbak hol tartanak e téren, nagy kihívást jelentő elvárásokat támasztva a munkatársak felé. Ebben a folyamatban fontos támogatni a tanulni vágyó tanárokat, az innovátorokat, akik hosszabb távon szervesebb reformok elterjedését segíthetik egy szervezeten belül. Ábrám Tibor szerint jobb egy befejezett közepes reform, mint egy zseniális, de abbahagyott újítás: fontos tehát a lassú, szerves építkezés, ami középtávon a versenyszférában hasznosítható értékes kompetenciákhoz segítheti a tanulókat. A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban öt éve zajlik a digitális átállás, aminek eredményeként Magyarországon elsőként szerezték meg a Microsoft Schowcase School (Microsoft mintaiskola) címet.
A következő előadó, Kiss Károly, az Európa 2000 Gimnázium mestertanára, Microsoft Expert tanár, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete Digitális szekciójának vezetője azzal indította referátumát, hogy bemutatta a digitális oktatáshoz köthető potenciális félelmeket. Nyugat-Európában azonban egyre fontosabbak ezen aggályok ellenére a digitális oktatással is fejleszthető ún. Education 2.0 kulcskompetenciák (pl. csapatszellem, empátia, kritikai gondolkodás), amelyek kialakítására, gondozására az Európa 2000 Gimnázium is nagy hangsúlyt fektet. Kiss Károly bevezette a „digitálistehetség” fogalmát is. A digitális tehetség különírt jelzős szerkezetként olyan tanulót takar, akinek vannak digitális ismeretei, azonban inkább a hagyományos területeken alkot kiemelkedőt. Ezzel szemben a digitálistehetség – jelentésváltozáson átesett egybeírt főnévként – olyan diákot jelent, aki személyes sikerét a digitális térben éli meg, innovatív és kreatív a problémák digitális ábrázolásában és megoldásában is. Kiss Károly az előadásában bemutatott egy, a fentieknek megfelelő konkrét digitális gyakorlatot is saját történelemtanári praxisából: a diákok a Teamsben történelmi lexikákból csoportokban logikai láncot készítettek képekkel illusztrálva, majd prezentálták gondolatmenetüket. Kiss Károly előadása után érkeztek provokatív(nak szánt) kérdések a hallgatóság köréből: akadt, aki arra volt kíváncsi, hogy nem több idő-e digitális tananyagokat, feladatokat létrehozniuk a tanároknak, mint offline tanításra épülő órákra, számonkérésekre felkészülniük. Kiss Károly véleménye szerint eleinte ez valóban több idő, utána viszont könnyebbé válik a kollégák közötti tudásmegosztás, és a teszt típusú dolgozatok javításának gépesítése is nagy előny lehet középtávon. Felmerült az a dilemma is, hogy nem kevesebb-e az ismeretanyag, amit digitális módszerekkel sajátítanak el a diákok: Kiss szerint előfordulhat, hogy ez valóban így van, viszont a digitális feladatmegoldással elsajátított ismeretek hosszabb távra és strukturáltabban rögzülhetnek a diákok tudásrendszerében.
Varga Gábor, a Microsoft Magyarország stratégiai technológiai tanácsadója Adatfélelem vagy adatvédelem? címmel tartott előadást. Az előadó rávilágított, hogy a digitalizációnak számos várt hozadéka mellett komoly kockázatai is vannak. Varga Gábor elmondta, hogy az adatvédelmi kockázatok kezelése érdekében megfelelő választás lehet a Microsoft Office 365 felhő alapú szolgáltatás, amely nem épít személyes profilt a felhasználóiról – ez üzleti, jogi és technikai érvekkel is alátámasztható a kétkedők számára. Varga Gábor szerint a mesterséges intelligenciára vonatkozó általános etikai alapelvek gyakorlatba történő átültetése sürgető kérdés, és szerencsére említhetők is konkrét előrelépések e téren: az ún. homomorf titkosítás menete szerint az adatok feldolgozását végző szervezetnek nem kell feltétlenül megismernie az adatokban lévő információkat; erre már létezik is matematikai megoldás. A „differential privacy” titkosítási módozat pedig lehetővé teszi, hogy úgy lehessen adatokat eljuttatni egyik szervezetből a másikba, hogy a személyes információkhoz közben ne férjen hozzá az adatokat megkapó szervezet. Varga Gábor felvillantotta, hogy már a deepfake videók ellen is létezik megoldás. Ezek az irányvonalak az előadó szerint biztatóak arra nézvést, hogy a társadalom nagyobb bizalmat építsen ki a technológia irányába, és – úgy, mint a maga idejében az automobilitás elterjedése – a mesterséges intelligencia térhódítása is kitermelje a saját kockázatkezelési eszközeit.
A következő előadó, Rideg Márton a Microsoft Magyarország technológiai szakértőjeként és a Sulikon képviselőjeként ismertette, milyen intézményfenntartói kihívásokkal kell szembenéznie a digitális platformok kiépítése során (pl. küzdelem a diákok órai figyelméért és a módszeres otthoni tanulásért; a meglévő digitális oktatási eszközök szigetrendszerként működnek; nehézkes a digitális oktatási platformok informatikai támogatása). Rideg Márton szerint fontos lépés a digitális transzformáció során dönteni a kialakítási környezet milyenségét illetően: elképzelhető közös, fenntartói környezet és intézményenként eltérő környezet is. Az Office 365 oktatási változata egy alkalmas és nem mellesleg ingyenes digitális oktatási platform lehet. Rideg Márton arra is kitért, hogy egy közös platform kialakításához még nem feltétlenül szükséges minden tanuló számára elérhető laptop és gyors iskolai wifi – a választott platform rendszeres iskolai használatához azonban már természetesen ezek is elengedhetetlenek.
Az utolsó előadást Veres Mónika, a Dell regionális értékesítési vezetője tartotta. Előadásának kiindulópontja az volt, hogy – bár a COVID-19-járvány felgyorsította némiképp a folyamatot – a mobil eszközök elterjedése az oktatásban még mindig csak 0–5%-osra tehető nemzetközi átlagszinten. Veres Mónika szerint a digitális oktatáshoz köthető fejlesztési terület lehet például az iskolaépületek fejlesztése vagy a digitális készségeket is fejlesztő e-sportok beépítése az oktatásba. A jövőt tekintve érdekes – pályaelhagyáson gondolkodó tanárok számára is biztató 🙂 – előrejelzés, hogy a 2030-ban várható munkakörök 85%-a még nem létezik. Az ember és a technológia még inkább össze fog fonódni. A prognózisok szerint 10 év múlva az alábbiak lesznek az öt legfontosabb készség egy munkahelyen:
- a modern technológia ismerete,
- kreatív gondolkodás,
- logika,
- érzelmi intelligencia,
- objektív ítélőképesség.
Veres Mónikához érkezett egy olyan kérdés, hogy hogyan képzeli el az aktív digitáliseszköz-használatot alsó tagozatos tanulók esetében: szerinte ez a munkaforma talán leginkább kiscsoportos tanulással, aktívan mozogva-kommunikálva lehetne hatékony.
A konferencia végén három podcast közül választhattak az érdeklődők. Szerkesztőségünk a Jövő munkahelyei, kit várnak a HR-esek, és az iskola mit tehet? című beszélgetést hallgatta meg. A podcast moderátora Serfőző Dalma, a PR-Agent Communications Kft. munkatársa volt. A beszélgetésen Horváth Ádám, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. központvezetője és a konferencián elő is adó Rideg Márton vettek részt. A podcast során felmerült, hogy a koronavírus-járvány következtében történő online átállás valójában nem elterjesztette a digitális oktatást, hanem csak felhívta a figyelmet ennek problémáira. A járvány és ennek iskolai következményei témakörébe ágyazható be az a gondolat is, hogy a legalább részleges sikerű digitális átállás következtében számos iskolában jelentősen meggyengült a „nálunk lehetetlen lenne a digitális transzformáció” típusú érvelés. Horváth Ádám szerint az is fontos, hogy az online terekkel ne a fizikai értelemben vett tanterem elvesztését pótoljuk, hanem a virtualitás előnyeit használjuk ki. Ehhez persze az is szükséges lenne, hogy a középiskolai kimeneti követelmények megváltozzanak (érdekesség, hogy Angliában például az egyik érettségi kimeneti követelmény, hogy a diákoknak applikációt kell fejleszteniük…). Horváth Ádám úgy látja, érdemes átgondolni a digitális oktatás céljait (ezek a célok lehetőleg ne olyan jellegűek legyenek, hogy a papírt szkenneltessük be/fényképeztessük le, és nevezzük el mindezt digitális oktatásnak), és kiépíteni az iskolákban egyfajta állandó virtuális környezetet. Rideg Márton megvilágította azt a nézőpontot is, hogy a „régi vágású” tanárokat sem feltétlenül kell elítélnünk, a nagy horderejű változások ugyanis csak nagyon lassan és nehezen épülnek ki. A jó gyakorlatok terjesztése, és nem pedig féltett kincsként való őrizgetése azonban mindenképp szükséges lenne. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a digitális változások nem jönni fognak a munkaerőpiacra, hanem már elérkeztek, és célszerű lenne, ha az iskola az ilyen típusú digitális vállalati életre is felkészítené a diákokat, hogy ne a munkaerőpiacon kelljen szembesülniük a boldoguláshoz szükséges készségeik hiányával. A vállalati szférában azonban – sok minden más mellett – nemcsak a digitális ismeretek fontosak, hanem például az együttműködési készség és a folyamatok átlátása is: így a projektszemlélet szerves beépítése a közoktatásba szintén szolgálhatja, hogy „ne az iskolának, hanem az életnek (is) tanuljanak a diákok”.
Ehhez mi már csak annyit tudunk hozzátenni, hogy: „akinek füle van a hallásra, az hallja meg” (Márk 4:8).
