Az elmúlt években hazánkban is jelentősen megnőtt az érdeklődés a környezetvédelem és fenntartható fejlődés iránt. Sorra nyílnak Budapesten a csomagolásmentes boltok, és egyre többen utasítják vissza a nejlonszatyrot a zöldségesnél. De mit tesz az, aki a hétköznapi praktikáknál mélyebben szeretne elmerülni a fenntarthatóság témakörében, és akár szakmai szinten is foglalkozna a környezetvédelemmel? Nos, például elmegy Oslóba mesterképzésre.
Az Oslói Egyetem Fejlődés, környezet és kulturális változás mesterképzése a 21. század legégetőbb problémáival foglalkozó kutatókat gyűjti egybe, akik a fenntartható fejlődést, környezetvédelmet és társadalmi, kulturális változásokat vizsgálják. Hogyan kerül egy magyar bölcsész erre a képzésre, és mivel foglalkoznak itt? Milyen egy norvég népfőiskola és a norvég társadalom magyar szemmel? Winkler Georgina skandinavisztika alapszak után döntött úgy, hogy norvég nyelvtudását és a környezetvédelem iránti érdeklődését ötvözve szerencsét próbál a norvég fővárosban. Tapasztalatairól kérdeztük.
Oslóban vagyunk, az Oslói Egyetem egyik épületében. Nem a legnépesebb, Blindern kampuszhoz tartozik, a Centre for Development and the Environment (Fejlődés és a Környezet Központ) az egyetem különálló intézete, amit 1990-ben alapítottak. Voltaképpen mi ez a központ, milyen tanulmányokat végezhetnek az ide jelentkező hallgatók?
A Centre for Development and the Environment egy kutatóközpont, a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem áll a kutatások középpontjában. Itt összesen csak egy mesterképzés van, ami a Development, Environment and Cultural Change (Fejlődés, környezet és kulturális változás) nevet viseli, erre járok most én is. Ez a részleg közvetlenül az egyetemi vezetés alá tartozik, nem pedig az Oslói Egyetem valamelyik karához.
Valóban nagyon sok, főképp társadalomtudományi témakörrel foglalkozik, és a természet- és bölcsészettudományi vonal is megtalálható. Ebből a szempontból rendkívül interdiszciplináris és nemzetközi helynek számít.
Winkler Georgina
Milyen kutatások zajlanak a központban?
Jelenleg nyolc kutatócsoport működik a központban. A kultúra, etikusság és fenntarthatóság viszonyától elkezdve, a hatalmi és politikai kérdéseken át, egészen a szegénységcsökkentés és a Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030 témaköréig (ENSZ Agenda 2030) különféle problémakörökben zajlanak kutatások. Földrajzilag is nagyon sokféle területeken kutatnak. Több kutatás középpontjában Dél-Amerika, Afrika, illetve Ázsia, főképpen a fejlődő országok állnak, de vannak európaiak is, értelemszerűen Norvégiában is.
A témakörök a kutatócsoportok sokszínűségéből adódóan is nagyon különbözőek. Van, aki a kormányzásra és a globális folyamatokra helyezi a hangsúlyt, van, aki pedig a bottom-up (alulról jövő) kezdeményezésekre, illetve a vidéki átalakulásokra. Most például van egy projekt, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet elérni alacsony energiafogyasztású társadalmat, anélkül, hogy kizárnánk, vagy még lejjebb tolnánk a társadalom bizonyos rétegeit.
Milyen tudományterületekről érkeznek ide emberek?
Politikatudomány, nemzetközi tanulmányok, de vannak jogászok is. Bölcsész háttér viszont nem annyira jellemző (rajtam kívül egy volt nyelvész hallgató van itt).
Neked skandinavisztika alapszakos bölcsész végzettséged van, ez alapján nem tűnik egyértelműnek, hogy az ELTE BTK után ide vetődjön az ember. Már az alapképzés során – vagy előtte – is érdekelt ez a terület?
Nagyon régóta érdekel a környezetvédelem, de ennyire tudatosan, ennyire erősen nem volt jelen az életemben. Talán az alapszak során alakult ki, amikor egyre többet olvastam a klímakatasztrófáról és egyéb környezeti témákról. De úgy gondoltam, hogy bölcsész alapképzéssel csak úgy tudnék ilyen irányban továbbtanulni, ha egy újabb alapképzést kezdenék el. Aztán az előző tanévben a Nansenskolen népfőiskolán tanultam, ahol volt egy környezetvédelmi témájú kurzusom, és mivel annyira jól éreztem magam Norvégiában az alatt az év alatt, elkezdtem keresgélni, hogy milyen továbbtanulási lehetőségek vannak. Akkor találtam ezt a szakot, ahová bölcsész alapképzéssel is lehet jelentkezni.
Oslo fejlődő belvárosa
Tehát az alapképzés befejezte után egy évet töltöttél szintén Norvégiában egy népfőiskolai ösztöndíjjal. Hogy jött ez a lehetőség, és mi is ez a népfőiskolai rendszer?
A Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszék együttműködésben áll a lillehammeri Nansenskolennel (The Nansen Humanistic Academy), az ő képzésükre hirdettek meg ösztöndíjas helyeket. Csak a skandinavisztika, ezen belül norvég szakos vagy minoros hallgatók pályázhattak, és a 2018/2019-es volt a második tanév, amikor erre lehetőség volt. Nagyon jó tapasztalatokat hallottam az iskoláról az első évben ösztöndíjas hallgatótól, úgyhogy úgy gondoltam, megpróbálom, mivel klassz lenne egy évet Norvégiában tölteni nyelvtanulás szempontjából is. Tavaly ketten voltunk kint magyarok az összesen nyolcvan diák között. Ebből körülbelül ötvenen voltak azon a szakirányon, amin mi is.
A népfőiskolák Norvégiában általában egyévesek, és egyfajta gap yearként szolgálnak a középiskolából kikerülő diákoknak, amit azért mégis hasznosan töltenek, és nagyon sok élményt szereznek. Emberi kapcsolatok szempontjából is jelentős ez az egy év, hiszen új barátságok születnek, és arra is van idő, hogy az ember végiggondolja, mihez is akar kezdeni ezután. Többféle népfőiskola is van Norvégiában, van, ahol sokat utaznak, és például Afrikába mennek valamilyen humanitárius munkát végezni, de van mezőgazdasági népfőiskola is, ahol a gazdálkodást tanulják meg. A Nansen kicsit kilóg a sorból, nincsenek annyira utazások, inkább elméleti, akadémiai a közeg, ahogy a neve is mutatja.
(Norvégiában 83 népfőiskola van, 741 szakiránnyal, és a felhozatal tényleg nagyon változó: szociális munka, pszichológiai és pedagógiai programok, ökológiai gazdálkodás, norvég nyelvkurzus, szakképzés [pl. autószerelő-programok], jelnyelv, szabadidős tevékenységek színesítik a palettát. – N.V.)
A Nansenskolen egy humán területekkel foglalkozó intézmény. Milyen szakirányok vannak, és te miket hallgattál?
Három szakirány van. Amire én jártam, az a Politika, irodalom, filozófia, a másik kettő pedig kisebb létszámú. Az egyik a Képzőművészet, a másik pedig a Kreatív írás. Mi csak a Politika, irodalom, filozófia programra mehettünk bölcsészként, ezen belül pedig voltak kötelező óráink, mint a Filozófiatörténet, a Béke- és biztonságpolitika és a Művészettörténet. Ezen felül pedig legalább három szabadon választható tárgyat kellett felvenni. Én a már említett környezetvédelmi tárgyat, az Az ember és a bolygót választottam, valamint egy Ibsen utolsó drámáival foglalkozó órát és a Béke, párbeszéd és szolidaritás című kurzust. Mindegyik nagyon szuper volt.
Mennyire motivált a népfőiskolán töltött egy év a mesterszakos felvételidben?
Nagyon. Egyrészt azért, mert tényleg lehetőséget kaptam arra, hogy jobban megismerjem önmagam, végiggondoljam, hogy mi érdekel. Másrészt volt Az ember és a bolygó óránk, ami abszolút a környezetvédelemről szólt, ez is nagyon inspirált. Sőt, az egész közeg nagyon inspiráló volt, kicsit jobban megjött a kedvem ahhoz, hogy tanuljak, továbbmenjek ezen az akadémiai irányvonalon. Előtte annyira nem volt kedvem továbbtanulni, így viszont nagy lelkesedéssel jelentkeztem mesterre. Maga a norvég közeg is megtetszett, motivált abban, hogy ide jelentkezzek.
Nagyon felszabadult, szellemileg friss közegnek tűnik a Nansenskolen.
Sok hasonló gondolkodású ember vett körül, ugyanakkor pont az volt a lényeg, hogy ütköztessük a nézőpontokat, mindenki szabadon elmondhassa a véleményét, és hogy önálló gondolataink legyenek. A tanárok is nagyon közel álltak hozzánk, ugyanúgy lehetett velük beszélgetni, mint a diákokkal, részt vettek egy csomó programban.
Volt látványos különbség az itthoni és az ottani oktatási környezet között?
Nagyon sokban különbözik a két környezet, de nem is lehetne összehasonlítani a magyarral, mert eleve a norvég népfőiskola is nagyon más, mint egy norvég középiskola vagy egyetem. Szóval az nem általános, hogy ilyen az oktatás, csak ezen a népfőiskolán ilyen volt. Az viszont elmondható, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkára, arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt legyünk. Sok program volt hétvégenként, és voltak esti előadások, amikre nem volt kötelező eljárni, de mindig többen voltunk. Igen, ez kifejezetten más volt, hogy nagyon érdeklődő volt mindenki. A tanárokon is az látszott, hogy nagyon szeretik, amit csinálnak. Nem rájuk volt kényszerítve valami, hanem például azért volt Tolkien-óra, mert az egyik tanárnő imádta Tolkient, és ezt az órát akarta tartani. Igazából az Ibsen is azért volt, mert ott volt ez az Ibsen-kutató tanárunk. Nagyon nagy szabadságot kapnak a tanárok, és ez látszik is, hiszen olyan nagy lendülettel csinálják az egészet. De a többiek is rendkívül érdeklődőek voltak: például papírújságok jártak az iskolába, és a szünetekben ott ültek a 19 éves diákok, és olvasták az újságokat.
Nehéz volt meghozni a döntést, hogy még legalább két évet külföldön tölts?
Kicsit, de annyira mégsem. Főleg anyagi szempontból volt nehéz, mert nem olcsó itt élni, és nem volt túl sok megtakarításom. Úgy voltam vele, hogy ha kijövök, akkor munkát kell találni gyorsan, és ha nem kapok, akkor nem tudok itt maradni. Norvégiában ingyenes a felsőoktatás, de azért egy kisebb féléves díjat ki kell fizetni. Ezen felül pedig csomó tankönyvet kell beszerezni, amik elég drágák. De inkább a mindennapi kiadások, amik magasak, az egyetem honlapja szerint 11500 korona (kb. 380000 Ft) kell havonta. Én azért ennél sokkal kevesebbet költök, de ez nyilván csak úgy sikerül, ha magamnak főzök, a legolcsóbb helyen vásárolok, és nem veszek meg semmit, ami nem feltétlenül szükséges. Szóval, ha nem kaptam volna munkát, nem igazán tudtam volna kint maradni.
Persze nehéz döntés volt, ha azt vesszük, hogy teljesen egyedül jöttem ki, a családom és mindenkim Magyarországon van, de ez egyfajta szabadságot is ad. Magamnak építem fel az életemet, magamra vagyok utalva, sokkal jobban, mint tavaly. Tavaly a tanárok ott voltak körülöttünk, együtt voltunk mindig a diákokkal, most pedig magamnak intézek mindent.
Miben más a jelenlegi képzésed, mint a bölcsészképzés? Milyennek látod fél év távlatából a Fejlődés, környezet és kulturális változás szakot?
Tartalmát tekintve főleg szociológiai fókuszú a képzés, de nagyon interdiszciplináris, pont ez a lényege. Alapjában véve nem igazán hasonlít a bölcsészképzésre, mert nem az, viszont mi is sok szakirodalmat olvasunk, és sokat kell írnunk is. Az első kurzusunk például arról szólt, hogy mik a problémák a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, és a végén az volt a feladat, hogy egy Fenntartható jövő című prezentációt kellett tartanunk kisebb csoportokban. Huszonöten vagyunk, így a hagyományos frontális oktatástól eltérően csoportokban dolgozhatunk, a tanárok pedig nagyon aktívan bevonnak minket. Igyekszünk minél több szempontból tekinteni a problémákra, hiszen mindenkinek megvan a különböző kulturális, tudományos háttere, így különféle szemszögekből tudjuk megközelíteni a problémákat. Nem feltétlenül van egy helyes irány, amit bemutatnak nekünk, hanem inkább partnerként kezelnek és mindenkinek a véleménye számít.
Mik a leglényegesebb dolgok, amiket a környezetvédelemről és a fenntarthatósgáról megfogalmaznál?
Ha valamit, akkor azt megtanultam ez alatt a fél év alatt, hogy a fenntartható fejlődés borzasztóan összetett probléma. Ezért nem akarom leegyszerűsíteni a dolgokat. Maximum azt mondhatnám klisészerűen, hogy a politikai vezetőknek természetesen kiemelt felelősségük van, de fölülről és alulról jövő átalakulásokra egyaránt szükség van ahhoz, hogy tényleg jelentős és átfogó változást tudjunk elérni.
Képek: A szerző
