Habitus és tudomány – Interjú Baán Izsák bakonybéli perjellel

Veszprém megyében, Zirc városától néhány kilométerre fekszik Bakonybél. A már az őskorban is lakott völgyben Szent István hozott létre szerzetesi közösséget 1018-ban. Ugyanezen a helyen alapított remeteközösséget a Gizella magyar királyné rokonaként számontartott Günther bajor remete. A kunyhókban és barlangokban élő szerzetesek mindennapjait a munka és az imádság tette ki. 1023-ban ehhez a közösséghez csatlakozott a Velencéből érkező Szent Gellért is. Hétéves monostori remeteségének állított emléket egy, a falutól nem messze eső kápolna.

Az alapítók Szent Mauríciuszt választották védőszentül. A római katonaszent több ezer társával együtt a 3. század végén szenvedett vértanúhalált, mert nem volt hajlandó ártatlan keresztényeket üldözni. István és Gizella a későbbiekben bőséges adományokkal gazdagították a monostort, amelyek jelentős része a történelmi Magyarország északnyugati határain feküdt. További gyarapodásról van tudomásunk Szent László idején. A lovagkirálynak köszönhetően fennmaradt birtokösszesítő levél a monostor történetére nézve a legfontosabb középkori forrásunk. A 12. századtól hiteles helyként is működő monostor fokozatosan elvesztette birtokait. A végső döfést azonban a török kor háborúi jelentették, a szerzetesek végül 1534-ben hagyták el a – mindeközben – többször is kifosztott monostort. A bakonybéli közösség újkori története Göncz Celesztin pannonhalmi szerzetes apáttá választásával kezdődött. Az 1720-as években zajló betelepítések révén megszületett az újkori Bakonybél község. A monostor barokk épületegyüttese 1754-re készült el. A bencés rend 1786-os magyarországi feloszlatásával II. József gátat szabott a közösség újkori fejlődésének. Mindezt csak 1802-ben, a bencés szerzetesekre bízott oktatói munkával törte meg I. Ferenc császár. A reformkorban kezdődött meg a monostor szellemi központtá fejlődése. Guzmics Izidor (1832–1837) apát tevékenysége alatt az apátság épületében működött a rendi tanárképző főiskola. A szerzetesek folyóiratot szerkesztettek, iskola épült a falunak, a monostor közelében pedig – komoly kertépítészeti átalakításokkal – angolpark létesült.

Mindezt követően a szabadságharc és az azt követő megtorlások időszakának kiemelkedő apátja volt Sárkány Miklós (1845–1891). Mint a monostor gazdasági fejlődésének legfőbb szorgalmazója – többek között – ő létesítette a bakonybéli kőedénygyárat. A 20. század első felében a bakonybéli monostor leginkább tanító tevékenységet folytató bencések, valamint az idős szerzetesek elhelyezésének központja lett. A II. világháborút követően, a szerzetesrendek újbóli feloszlatásával a szerzeteseknek 1950-ben immár második alkalommal kellett elhagyniuk otthonukat, ahova csak 1998 után költözhettek vissza. Az immáron felújított épületben a modern kor igényeinek megfelelően gyakorolhatják Krisztushoz méltó életüket a bakonybéli bencések.

Az évtizedek folyamán számos kutató igyekezett a közösség középkori történetének, illetve alapítói életének feltárására. Közülük is kiemelkedik a 2019. szeptember 1-től a monostor perjeleként tevékenykedő Baán Izsák atya.

Egyetemi tanulmányait a Pápai Szent Anzelm Egyetemen végezte Rómában, ahol 2007-ben teológiai licenciátusi, majd 2010-ban doktori fokozatot szerzett. 2008-tól a Sapientia Szerzetesi Főiskola Szent Gellért Szakkolégiumában tanított, majd 2009–2014 között mint tanársegéd működött. 2012-től a Szent Anzelm Egyetem meghívott előadója, 2014-től pedig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gratuitas Szerzetesi Intézetének tudományos segédmunkatársa. A Magyar Patrisztikai Társaság, valamint a Colloquium Discipulorum Ökumenikus Konferencia szervezőbizottságának tagja. 2005-től a Lectio Divina könyvsorozat szerkesztője, 2013-tól pedig az E-szerzetes internetes folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Fő kutatási területe a korai szerzetesség történeti és irodalmi kezdetei (Egyiptom, Szíria, Palesztina), emellett az ökumenizmus, a monasztikus teológia és spiritualitás kiemelkedő kutatója.

A Remete Szent Güntherről folytatott legfontosabb kutatásai kerülnek bemutatásra az ELTE Bölcsészettudományi Karának Középkori Történeti Tanszéke, valamint a Magyar Hagiográfia Társaság által szervezett rendezvényen. A november 25-én tartandó előadás alkalmából készítettünk interjút Baán Izsákkal. Első körben egyetemi éveiről, majd az ezt követő bakonybéli tevékenységéről, ehhez kapcsolódóan Remete Szent Güntherről folytatott legújabb kutatási eredményeiről kérdeztük az előadót.

Milyen tanulmányokat folytatott Rómában? Hogy épültek fel ezek az egyetemi évek?

Mielőtt a bencés rendbe léptem, már akkor is éltem két évet Rómában még egyetemista koromban. Majd bencésként visszaküldtek négy évre a Szent Anzelm Egyetemre Rómába, amely gyakorlatilag egy bencés egyetem. Ott fejeztem be teológiai alaptanulmányaimat. A doktori dolgozatomat pedig a korai szerzetesség témájából, pontosabban a 4. századi egyiptomi szerzetesség bibliaértelmezéséről/-használatáról írtam. A bencés egyetemhez kapcsolódóan létezik egy ún. Monasztikus Intézet, amelyben a szerzetesség, a korai monasztikus irodalom és teológia a fő szakosodási területek. Én is ebben az intézetben tanultam. Az egyházi képzés alapesetben a filozófiával kezdődik, majd a teológiával folytatódik és az alapozó teológiai ismeretek elsajátítása után lehet licenciátust szerezni. Ez világi értelemben a mesterképzésnek felel meg, majd ezt követheti a PhD, a doktori fokozat, ahogy az én esetemben is történt.

A kereszténység központjában lenni biztosan nagy élmény volt, pontosan mit jelentett ez Önnek?

Az egyház egyetemes. Egészen más ezt az embernek a saját bőrén megtapasztalni. Abban a négy évben, amit Rómában töltöttem, egy 120 férőhelyes bencés kollégiumban laktam, ahova a világ minden részéről érkeztek bencések. Illetve nemcsak bencések, hanem – mivel a bencés rendnek van egyfajta ökumenikus küldetéstudata – általában a vatikáni ösztöndíjjal Rómában tartózkodó keleti keresztények is ebben a kollégiumban laktak. Tehát a bencéseken, cisztercieken kívül együtt élhettem több évig libanoni maronitákkal, iraki vagy asszír keresztényekkel, egyiptomi koptokkal, kínai szeminaristákkal. Egyszóval hihetetlenül tágas látásmódot biztosított azzal kapcsolatban, hogyan élik meg a kereszténységet távoli vidékeken.

Emellett el lehetett menni sajátos keleti liturgiákra, a négy év alatt többféle szír liturgián, iraki testvérek asszír liturgiáján is részt vettem. Illetve – saját berkeinken belül – négy év alatt Rómában megéltem egy pápaválasztást is. Hétvégi szabadidős programként végigjárni az ókeresztény bazilikákat, katakombákat, vagy akár többször is visszamenni egy-egy helyre, ez egy olyan dolog, amelyért nagyon hálás vagyok, hogy osztályrészem lehetett benne.

Tanulmányait követően miért pont Bakonybélt választotta?

A bencés rend struktúrája, illetve hagyománya szerint egy hely mellett kell elköteleződni. A bencés klasszikus fogadalmakat a ferencesek idején kialakult hármas fogadalom – tisztaság, engedelmesség, szegénység – előzi meg. A bencések az engedelmesség és a szerzetesi életalakítás mellett stabilitást fogadnak. Ezt pedig a közösség melletti, illetve régen „stabilitas loci”, vagyis a hely melletti stabilitásként is értelmezték. Én 1997-ben érettségiztem, jártam pár évet egyetemre, majd 2001-ben jelentkeztem a bakonybéli monostorba, ami nem sokkal előtte indult újra. Így már bakonybéli bencésként kerültem Rómába, tehát egyértelmű volt, hogy utána is ugyanoda fogok visszakerülni. Eredendően pedig azért választottam Bakonybélt, mert nagy lehetőséget, kihívást láttam abban az életformában, amit itt megismertem. Így a bencés életvitelen belül is az egyszerűségre törekvés, az intenzív imádságos élet, a világtól kicsit nagyobb távolságban, természeti környezetben a fizikai munka, illetve az atyák hagyománya, szellemisége nagyon megfogott.

Előadásának tárgya, Remete Szent Günther tisztelete mit jelent az Önök életében?

Számunkra Günther a forrás. Bakonybélben van egy Szent-kút nevű forrás, amely a hagyomány szerint az a hely, ahol maga Günther is megtelepedett. Úgy gondoljuk, hogy Günther a spiritualitásával megjelölte a helyet, amely a kereszténység előtti időkben is minden bizonnyal szent hely volt. Így bencésként számunkra az ideál erősen kötődik Szent Güntherhez. Tisztelete sajnos elhomályosult, az 1800-as években Gellért alakja teljesen felülírta és sajnos kiveszett a népi vallási tudatból. Az 1998-ban visszatelepült bencés közösség kezdte el újra Günthert visszavezetni a köztudatba.

Szerzetesként mennyi ideje jut tudományos kutatásra? Mennyire nehéz összeegyeztetni a szerzetesi és tudományos életet?

Mindig kevesebb, mint szeretném. Őszintén szólva sajnos nem sok. Jó ideje a növendékekért vagyok felelős, illetve egy pár évig gazdasági vezető is voltam, tehát a sürgős dolgok néha a fontos dolgok elé kerülnek. Ha tehetem és nincs más sürgős tennivaló a monostorban, próbálok ezzel foglalkozni. Korábban magiszterként, most pedig elöljáróként szerzetestársaimat tanítom, illetve saját küldetésemnek tartom a korai szerzetesség szövegeinek lefordítását, hogy ezeket megismertessem a magyar egyházban is.

Még annyit tennék hozzá, hogy természetesen nem hagytam fel a tudományos munkával. Szoktam komolyabb tanulmányokat, munkákat írni. Mindazonáltal célszerűbbnek találom azokat az információkat, tudományos eredményeket, amelyeket ókori vagy középkori szövegekben találok, fogyasztható lelki táplálékká alakítani. Így az elmúlt pár évben sok olyan cikket vállaltam el, amely a tudományos és népszerűsítő kategória között nem minősül szigorúan tudományosnak, de egy jó színvonalú munka, aminek elolvasásával nem feltétlenül szakmai tudással, hanem az életben is használható dologgal gyarapodik a mindennapi ember.

Ha jól értesültem, 2019. szeptember 1-től tölti be perjeli hivatalát. Mit jelent ez pontosan, a monostorokon belüli hierarchia hogyan épül fel?

A nagyobb monostorok élén az apát áll, ezek az apátságok, mint a zirci vagy a pannonhalmi. A kisebb szerzetesközösségek pedig – amelyek nem apátságok – a perjelségek, amelyek élén a perjel áll. Más hierarchia nincs a monostorokon belül. A perjelnek van egy helyettese, ez az alperjel, a különböző munkaterületek pedig be vannak osztva a testvérek között.

Perjelként milyen feladatai vannak?

Három nagy területe van a perjeli feladatkörnek. Az első a testvérek személyes kísérése, lelki, szellemi előmenetele, őrzése. Úgymond a közös vízió gondozása. Ezt a „közösség atyjának” szokás nevezni. A második terület az intézményvezetői feladatkör. Bakonybélben nincsenek külső intézményeink, de van néhány alkalmazott, akinek a munkáltatója gyakorlatilag én volnék. A monostor mint egyházi intézmény képviselője lennék a hatóságok felé is. A harmadik pedig a kapcsolattartás, kapcsolati felelősség más szerzetesi közösségekkel, világi vagy állami szervezetekkel.

Utolsó kérdés: A bakonybéli monostor nagyon aktív Facebookon, de a Youtube-on is feltűntek. Az adventi időszak közeledtével felmerül a kérdés: lesz-e idén is playlistje a monostornak?

Régóta gondolkodtunk, mit jelent egy szerzetesközösség számára viszonyulni a virtuális térhez, a közösségi médiához. A millenniumhoz kapcsolódóan egy szakember segítségével eldöntöttük, hogy közösségként szeretnénk jelen lenni, hírt adni az életünkről, még számunkra vállalható formában. Ennek eredményeként indult egy Facebook-kampány tavaly – azóta már többet is végigcsináltunk. A tavalyi és az idei nagyböjti kampányban minden testvér adhatott meg zeneszámokat, így egy elég színes képet kaphattunk, hisz életkorban, ízlésben sokfélék vagyunk, tehát a klasszikus zenéktől a magyar alternatív rockon át a viking dead metalig mindenféle szám bekerült.

Idén biztos lesz adventi kampány, fogunk intenzívebben posztolni a karácsonyi előkészületek alatt. A playlist is felmerült, de még nem tudjuk, hogy lesz-e idő összeállítani. Legrosszabb esetben a tavalyi fog újra felkerülni.

A bakonybéli monostorra vonatkozó információkat itt lehet elérni.

A 2019. november 25-én (hétfőn) tartandó előadás eseménye pedig itt található.