Kiefer Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és az ELTE bölcsészkarának professor emeritusa vehette át 2018. május 7-én az MTA életműdíját.
Az Akadémiai Aranyéremmel csak a Magyar Tudományos Akadémia tagjait tüntetik ki „kiemelkedő tudományos, tudományos közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként”, és évente csupán egy tagot ‒ az MTA meghatározása szerint. Kiefer Ferenc kiérdemelte az elismerést: ahogy Pléh Csaba akadémikus is mondta a díjazottat bemutató videóban, Kiefer „hat nyelven dolgozik, hat nyelvről ír”, ami igen ritka a nyelvészetben. A tudományos körökben sztenderdnek számító angol, francia és német nyelvű publikációk mellett megemlíthetjük a dán és a svéd nyelvről írt (alaktani) tanulmányait is. Nyelvészeti tevékenysége tehát nem csupán a magyar nyelvre korlátozódik, alaktani (legfőképpen morfológiai) és jelentéstani kutatásai szerteágazóak. A generatív nyelvelmélet, a szemantika vagy a pragmatika felől ugyanúgy érdekli a nyelv, mint a halmazelmélet irányából ‒ ahogy azt publikációinak listája is mutatja.
A videóból bepillantást nyerhetünk néhány téma megtalálásának mikéntjére is: „Mivel Chomsky [akinek nevéhez a generatív grammatika elmélete kapcsolódik – Sz. F.] előadásait is hallgattam az MIT-n [Massachussets Institute of Technology, amelynek Chomsky is professzora – Sz. F.], rájöttem, hogy amit Chomsky mond, az nagyon jó, de baj van az olyan nyelvekkel, mint a magyar. Mert az angolnak nincs szabad szórendje, a magyaré viszont eléggé szabad. Elkezdtem tehát a magyar szórenddel foglalkozni” – meséli Kiefer.
A nyelvész sokoldalúságát illusztrálja, hogy előbb matematika–fizika szakos tanári, aztán német nyelv és irodalom, majd francia nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. Öt évig dolgozott a közoktatásban általános iskolai, illetve középiskolai tanárként. A francia tanári szak végzésének évében PhD fokozatot szerzett német nyelvészetből (1965), azonban már korábban, 1962-től az MTA Számítástechnikai Központjának a munkatársa lett, egészen 1973-ig. 1971-ben a nyelvtudományok kandidátusa, majd hat évvel később doktora lett. Mindeközben az MTA-ban 1973 és 1984 között a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa volt, 1984-től ’91-ig az intézet igazgatóhelyettese, végül 2001-ig igazgatója lett. 1987-ben választották az MTA levelező tagjává, 1995 óta pedig rendes tag.
Az ELTE-n 1982-től 2001-ig másodállásban egyetemi tanárként dolgozott, 2002-ben lett professor emeritus. Hat külföldi egyetemen tartott órát vendégprofesszorként, köztük a két leghosszabb periódus a Bécsi, illetve Stockholmi Egyetemhez kötődik, de Párizsban és Stuttgartban is tanított.
Tudományos tevékenységéért számos elismerésben részesült, például 2008-ban Széchenyi díjat vehetett át, valamint a Szegedi Tudományegyetem, az Université de Paris és a Stockholmi Egyetem is a díszdoktorává avatta.
Az Akadémia Aranyérmét Lovász László, az MTA elnöke adta át az Akadémia 189. közgyűlésén.
Kiefernek a videóban is elmondott és az egész munkásságával képviselt üzenete a fiatal nyelvészeknek (és úgy gondolom, bárkinek) az, hogy ne álljanak meg, hogy mindig kutassanak tovább, és keressék az adható válaszokat – a világról pedig nyitottan gondolkodjanak, tájékozódjanak.
A kiemelt kép forrása: mta.hu / Szigeti Tamás
