A napfogyatkozás az idők kezdetétől foglalkoztatja már az emberiséget, égi háborúk, isteni döntések, katasztrófák jöttét jelentette világszerte. Különleges mivoltából fakadóan az évezredek során számos feljegyzés is született róluk, ami jó pár történelmi összefüggésre mutathat rá.
A jelenség nem mást takar, mint hogy a Hold pontosan a Föld és a Nap között helyezkedik el, elliptikus pályán való mozgás során, újholdkor – de nem minden újholdkor. A Hold és a Nap átmérőjének és távolságának fordított arányának köszönhetően képes a Hold kitakarni a Napot. S mivel a két égitest ilyen fajta találkozása ismétlődő ciklusokban történik, a régi megfigyelésekre, feljegyzésekre alapozva, események pontos idejét, vagy több esemény analógiáját is megfejthetik a tudósok.
Az egyesült királyságbeli Cambridge-i Egyetem kutatói is pont így jártak el, méghozzá az Ószövetség – Józsué könyvének és ősi egyiptomi szövegek összevetésével. Ez lehet az egyik legrégebben dokumentált napfogyatkozás a történelemben, mellyel akár II. Ramszesz fáraó uralkodási idejét is pontosítani lehet. A napfogyatkozás dátuma, amit az egyetem munkatársai is megfejtettek az időszámításunk előtti 1207. október 30-ára esik.
A bibliai szöveg az elmúlt századokban mindig bizonytalanságban hagyta a szakértőket. A leírás szerint, miután Józsué Izrael népét Káaánba vezette, s az ellenségeivel való harc előtt így imádkozott: „Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein.” A kutatásban résztvevő Colin Humphreys kifejtette „ha ez a szövegrész egy valódi megfigyelést ír le, akkor egy jelentős csillagászati eseményre került sor, habár a szavak jelentését némileg trükkösebb megfejteni.”
„A modern angol fordítások, melyek az 1611-es Jakab király Bibliáján alapulnak, úgy értelmezik ezt a szöveget, hogy a Nap és Hold megállt mozgásában” – tette hozzá. „Ám visszatérve az eredeti héber szövegekhez egy olyan értelmezést is megállapíthatunk, hogy a Nap és a Hold a mindenkori tevékenységükben álltak meg: tehát nem ragyogtak. Ezt a változatot babilóniai szövegekben hasonlatos, napfogyatkozásra is használt szó is csak alátámasztja.”
Az egyiptomi forrás, melyet a kutatók használtak Merenptah fáraó sztéléje. Ő II. Ramszesz fia volt, és a gránittömböt uralkodásának ötödik évében faragták, mely sok győzelme mellett megemlít egy Kánaán ellen vezetett hadjáratot is, amit egyes szakértők már Izraelként értelmeznek. Korábban is e két szöveg alapján próbálták beazonosítani egy teljes napfogyatkozás időpontját, amikor Hold teljesen takarja a Napot, ám ez nem sikerült. Amit korábban nem vettek számításra, hogy lehetséges egy gyűrűs napfogyatkozás megtörténte is, ahol a Hold nem takarja be teljesen a napkorongot. Az ősi időkben a kettőt nem különböztették még meg.
Merenptah fáraó sztéléje
A kutatók kifejlesztettek egy új napfogyatkozási rendszert, amely figyelembe veszi a Föld forgásának időbeli változásait. Számításaiknak köszönhetően meghatározták, hogy csak gyűrűs napfogyatkozást Kánaán területéről csupán csak a i.e. 1500 és 1050 között lehetett látni, és hogy ez az időszámításunk előtti 1207 Október 30-án, délután történhetett meg. Ha mindezt elfogadják, akkor nem csak az egyik legrégebbi napfogyatkozás idejét ismertük meg, de akár II. Ramszesz és fia, Merenptah uralkodását is. Az új számításoknak köszönhetően Merneptah uralma i.e. 1210-ben vagy 1209-ben kezdődhetett, és ahogy az egyiptomi szövegekből ismerjük, hogy ő és az apja mennyi időn át uralkodtak, akkor ebből az következik, hogy II. Ramszesz i.e. 1276–1210-ig ült a trónon, plusz-mínusz egy év különbséggel. Így lesz egy bibliai csoda, mely elvezet egy napfogyatkozáshoz, végül az egyiptomi fáraók időbeli kulcsa.
Források: www.cam.ac.uk, www.sciencealert.com
Képek: hips.htvapps.com, pinterest.co.uk
