A pikkelykéket bizonyára mindenki ismeri, pár milliméteresek, többnyire szürkés árnyalatúak és egészen laposak, nagyjából háromszáz millió él a Földön. Éjjelente a fürdőszobában szeretnek rohangálni. A Ctenolepisma calva nevű faj eddig csak a trópusokon volt elterjedt, de most Európában is megjelent. A faj elterjedését Sven Erlacher kutató és biológus csapata vizsgálja.
Kisebb szenzáció, hogy Európában is előfordult a faj és az sem mellékes, hogy egy város közepén. Rögtön két helyen is találtak a városban: az elsőt egy lakásban a Schlosschemnitz városrészben, a másodikat pedig magában a Természettudományi Múzeum épületében. Eddig hat pikkelykefajt ismertek Németországban, közülük a leggyakoribbak az ezüstös pikkelykék. Ezeknek ismert neve az ezüsthal, és az újonnan megtalált fajt ehhez hasonlóan “szellemhalacskának” (‘Geisterfischchen’) nevezték el. A szellemhalacskák fehéres színűek, maxiumum 8 milliméteresre nőnek meg és nagyon érzékenyek, a legkisebb érintkezésre is könnyen eltörhetnek.
Először 1910-ben adatolták őket Ceylonban, a mai Sri Lankán, majd a ’70-es évek elején a havannai háztartásokban ez volt a leggyakoribb fajta. A Chemnitzben talált példányokat a Lisszaboni Egyetemről érkező biológussal közösen azonosították, akinek évtizedek óta az állatfaj a kutatási területe. A kutatók semmiképp nem tartják véletlennek a megjelenésüket, ugyanakkor még elég keveset tudnak a szellemhalacskákról. Arra bíztatják tehát a városlakókat, hogy ha találkoznak velük, fotózzák le őket a mobiltelefonjukkal és küldjék el nekik a képeket.
Forrás: naturkundemuseum-chemnitz
Kép: naturkundemuseum-chemnitz
