Valójában csillaganyagból lehetünk

Magyar, olasz és német tudósok kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy több millió évvel a Nap létrejötte előtt szupernóva-robbanások mentek végbe a világegyetemben. A felfedezés nagy előrelépés a Föld történetének tekintetében is: újabb információkkal rendelkezünk arról a por- és gázfelhőről, amiből a Föld több négy és fél milliárd évvel ezelőtt kialakult. A nagy tömegű csillagok belsejében jönnek létre még ma is a nehezebb kémiai elemek, amelyek aztán a csillagok életének végén, a szupernóva-robbanás során szétszóródnak a környező csillagközi anyagban, felhőkben – ez történhetett a mi esetünkben is.

Éppúgy, ahogy a dinoszauruszok megkövesedett csontjaiban rejlő radioaktív elemek sokat elárulnak az egykori élőlényekről, úgy a Naprendszer keletkezése előtt létezett csillagok nyomai is felfedezhetőek a bolygórendszerünkben hátrahagyott radioaktív nyomokból. Az olasz, magyar és német nemzetiségű tagokból álló kutatócsoportot Maria Lugaro vezette, s két radioaktív atommag vizsgálatával két „csillagdinoszauruszt” fedezett fel.

Az atommagok különlegessége, hogy nehezek, viszont ehhez képest viszonylag kevés neutront tartalmaznak. Az ilyen fajta atommagok csak olyan különleges magreakciók sorozataként jöhetnek létre, amelyek protonokkal dúsítják az atommagot, ezek pedig csak bizonyos szupernóva-robbanások során mennek végbe. A kutatások szerint a Naprendszer megszületése előtt utoljára legalább 15 millió évvel korábban robbant fel a közelben olyan szupernóva, amely egy fehér törpecsillag összeomlásának az eredménye. A legutolsó óriáscsillag pusztulása pedig legalább 7 millió évvel előzte meg a Nap létrejöttét. Mindeddig nem bukkantak a tudósok ennél közelebbi időpontban felrobbant csillag nyomára, így ebből az következik, hogy az a gáz- és porfelhő, amelyből a Nap kialakult, viszonylag hosszan lehetett nyugalomban, ami csak akkor lehetséges, ha igen nagy volt a tömege.

Mindezek alapján könnyen elképzelhető, hogy a Nap egy óriás csillagbölcsőben keletkezett, ezernyi másik testvérével együtt, amelyek azóta szétszóródtak a Tejútrendszerben: így jöhetett létre a Föld is, aminek kialakulása több mint négy és fél milliárd évvel ezelőttre tehető.

A nagy tömegű csillagok fontos szerepet játszanak az anyag fejlődésében. Belsejükben jönnek létre még ma is a nehezebb kémiai elemek, amelyek aztán a csillagok életének végén, a szupernóva-robbanás során szétszóródnak a környező csillagközi anyagban, felhőkben. Ha egy ilyen felhőből születik egy új csillag – mint ahogyan a Nap is –, akkor annak anyagában, illetve a bolygóiban már ott lesznek a nehezebb kémiai elemek. A vérünkben lévő vas, a csontjainkban lévő kalcium, az oxigén, amit belélegzünk, mind ősi csillagok belsejében keletkezet, ahonnan szupernóva-robbanás során szabadult ki: vagyis kis túlzással, de elmondhatjuk, hogy mi is csillaganyagból vagyunk.

Forrás: origo.hu

Kép forrása: scienceblogs.com