A szerelem, a szexualitás nagyon fontos része az életünknek. Ezekhez hogyan is viszonyulunk? Az oktatásban milyen formában jelennek meg? A modern technológia vívmányainak milyen befolyása van életünk ezen területire?
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Kisgyermek-nevelési Kutatóközpont és Módszertani Laboratóriumának “Légy KéP”-ben Innovatív pedagógiai műhelyének legutóbbi témája a ” 21. századi szexmátrix- intimitás az internet korában” volt. Szakértőként meghívták Hevesi Kriszta szexuálpszichológust és ELTE PPK oktatóját, valamint Szilágyi Vilmos szexuálpszichológust, akik vitaindítóként kifejtették gondolataikat a szexualitás jelentőségéről és a társadalom ahhoz való hozzáállásáról.
A mentális egészség két alappillére, hogy egy ember tudjon dolgozni és képes legyen szeretni. A szeretethez hozzátartozik a szexualitás is, amire Freud is egész életét építette. Hevesi Kriszta arról az ambivalenciáról beszélt a szexualitást illetően, ami a média és a társadalom között jelenleg van. Főműsor időben többször láthatunk szexuális cselekményt, videoklipekben, reklámokban gyakran szembesülünk szexuális tartalmú jelenetekkel, míg a magyar családokban, iskolákban szinte tabu témaként kezelik.
Mind a két előadó hangsúlyozta a szexuális nevelés fontosságát, ami jelenleg csak az AIDS, terhesség és egyéb szexuális úton terjedő betegségekről szól. A felvilágosító órákon nem hangzanak el a pozitívumok, nem hangsúlyozzák, hogy a szeretet egyik legfontosabb és legszebb minősége az intimitás, ezért a szakértők szerint manapság inkább szexnegatív nevelésről beszélhetünk. A médiában minden a szexről szól, de a való életben nem kapnak erről megfelelő információkat a fiatalok, amiről külön tantárgy keretein belül kellene foglalkozni. Magyarországon alig ismert, kidolgozott elméletei és gyakorlatai vannak a szexuális nevelésnek, ami nem azonos az erotikus viselkedéssel. A jó párválasztáshoz lelki érettség kell, megfelelő önismeret és a szükségletek, elvárások tudatosítása. A fiatalok korai szexuális nevelése hozzájárulna a párválasztási érettség kialakulásához. Szilágyi Vilmos véleménye szerint ezeket meg kell tanulni és keresni kell a leendő párt, tenni kell érte, mert anélkül csak naiv elvárás marad a társtalálás.
Hevesi Kriszta szerint tévhit, hogy a mostani generáció rosszabb, mint az előzőek voltak. Inkább arról van szó, hogy a mostani fiatalok rosszabb eszközökkel rendelkeznek. Ilyen eszközök a modern kor fejlett technikai vívmányai; az okos telefonok. Ezek jelenléte sokszor hátráltathatja a kapcsolatok fejlődését, elősegítheti a párok eltávolodását, mert sokan, még ha mellettük is van a másik, mégis a figyelmüket a virtuális világ köti le és elmaradhatnak a személyes beszélgetések. A pornó filmek is válhatnak olyan eszközökké, amik problémát jelenthetnek egy kapcsolatban. A vitaindító beszélgetés alatt elhangzott, hogy a pornót lehet terápiás eszközként, szorongáscsökkentőként használni, de nagyon sok rossz negatív hatása is van, mert torz képet ad a szexualitásról. Irreális elvárásokat támaszt a valós partnerrel szemben, hiányzik belőle az érzelem, emeli az ingerküszöböt és egocentrikusságra nevel. Függőséget okozhat, ami kutatások szerint is egyre égetőbb problémává vált, hogy lassan “pornógenerációról” beszélhetünk.
Az előadás végén izgalmas vita alakult ki a nyitott házasság gondolata körül, amit Szilágyi Vilmos vetett fel. Kifejtette, hogy nem lenne fontos a kizárólagosság egy házasságban, meg kellene őrizni az egyéni szabadságot és ha mindent megbeszélnek a felek, akkor ez nem számít megcsalásnak, hanem a másik szükségleteinek a tiszteletben tartása történik. Ez a fajta szemléletmód a válások csökkenését is eredményezné. A szerelem hosszabb időn keresztül nem fenntartható állapot és előbb-utóbb a kapcsolatból vagy nagyon mély barátság lesz, vagy elhidegülés és ugyanez történik majd egy új partner esetében is. Ez az álláspont megosztotta a közönséget és érdekes beszélgetés kerekedett ki a vélemények ütköztetéséből.
