Az ELTE professor emeritusa, a Nemzetközi Hipnózis Társaság első női elnöke, a hipnózis szakértője. Beszélgetés Bányai Évával, aki megdöntötte a pavlovi hipnóziselméletet.
Hogyan lett a hipnózis a szakterülete?
Elsős általános iskolás koromban, 7 évesen kezdtem érdeklődni a hipnózis iránt. Az 1949/50-es tanévben a békeharc jegyében nagy vasgyűjtési kampány indult. Akkor még nem koedukált osztályok voltak, és mindenki teljes megdöbbenésére az iskola vasgyűjtő versenyét a mi osztályunk, csupa kislány nyerte meg. Szülői értekezlet után édesanyám nagy nevetve mesélte, hogy a tanító néni rájött, hogyan nyertünk: “Bányai Éva tanítás után megindult a nyolcadikos fiúk felé, valamit mondott nekik, majd határozott léptekkel elindult. A fiúk, mintha csak hipnotizálta volna őket, követték”. Akkor hallottam először ezt a szót, megkérdeztem, mit jelent. A szüleim elmagyarázták: egy ember annyira magára tudja vonni egy másik ember figyelmét, hogy az megteszi, amit kér tőle. Pedig én csak azt mondtam nekik, hogy tudom, hol van sok vas. A második világháborúban ugyanis a Svábhegyről lőtték az oroszok a várat. A szüleim akkor az iskolaszanatóriumban dolgoztak, ott vészeltük át az ostromot. Emiatt tudtam, hogy a szanatórium kertje tele van ütegekkel, lövegekkel.
Később elkezdett érdekelni, mit csinálhattam, ami miatt a fiúk követtek, és nem a saját osztályuknak adták be a vasat, amit ők cipeltek. Mindent, amit el lehetett olvasni – nem volt túl sok – elolvastam a témáról. Akkoriban a hipnózis indexen volt, nem lehetett foglalkozni vele. Az sem volt szokványos dolog, hogy valaki pszichológiát tanuljon. 1949-től szünetelt is a képzés, és csak 1957-ben indult újra. Én 1961-ben érettségiztem, és mindenki óva intett ettől, mert amit egyszer betiltanak, azt később is betilthatják.
Jól láttam, hogy magyar nyelvet és irodalmat is tanult?
Igen, van egy magyar nyelv és irodalom szakos diplomám, amolyan hobbidiploma. Ez egy gesztus volt édesanyám felé. A szüleim nagyon ellenezték, hogy pszichológiára menjek. Édesapám még kiabált is velem. A fizikatanárom fölhívta, hogy hogyan engedheti, hogy ez a tehetség ilyen marhaságra menjen. Fizikából országos versenyt nyertem, ami lányként nagy szó volt. Édesapám mondta, hogy a pszichológia puha tudomány, komolytalan. Édesanyám egészen másként állt hozzá. Leült velem, nagyon kedvesen és türelmesen azt kérte, gondoljam át, hiszen mi történik, ha megint betiltják a pszichológiát. Azt kérdezte, nem kellene-e a biztonság kedvéért valami mást is csinálni. Végül a magyart választottam. Nagyon örülök neki egyébként, mert amit fizikából tudtam, azt nagyon jól fel tudtam használni eletrofizikai kísérleteknél, a magyar pedig az adatok elemzésében jelent nagy segítséget.
Sokan még mindig szkeptikusan állnak a hipnózishoz.
Tudom, Magyarországon sokan azt gondolják, hogy ez valami okkult dolog. Egyszerűen a tudományos tények cáfolják. Régen a témáról csak mendemondák terjedtek, de 1957-ben megalakult a Stanford Egyetemen Ernest Hilgard professzor hipnóziskutató laboratóriuma. Elhatározta, hogy tudományosan tanulmányozza a hipnózist. Első lépésként kontrollált hipnózisindukciós eljárást dolgozott ki, ami a hipnózis iránti fogékonyságot mérő skálákat jelenti. Ellenőrzött laboratóriumi környezetben hoztak létre azonos jelenségeket, így külön lehetett választani a hipnózis lényegéhez tartozó jelenségeket a mellékes műtermékektől, melyeket csak a körülmények generáltak.
Ma már a tudományban senki nem vonja kétségbe, hogy a hipnózis egy megváltozott, módosult tudatállapot. Biológiai változásokkal jár: megváltozik az élmények szerveződése, a magatartásszervezés, valamint a két ember kapcsolata. Ez egy olyan módosult tudatállapot, ami egy másik ember hatására jön létre. Terápiás célokra is használják, hatékony a fájdalomcsillapítás területén. Komoly fájdalmakat lehet csillapítani erősebben, mint aszpirinnel, sőt, mint morfiummal. Ennek ismerjük a mechanizmusát, ezek mind komoly tudományos tények.
Hogyan kezdett az aktív-éber hipnózissal foglalkozni?
Pavlov elmélete szerint a hipnózis részleges alvás. Fiatal pszichológusként Ádám György professzor úr engedélyével elkezdtük kutatni a hipnózis elektrofizikai hátterét, és mi nem találtuk jelét az alvásnak. Itthon nem fogadták kitörő lelkesedéssel, hogy a pavlovi hipnóziselméletet akarom megdönteni. Egy speciális akadémiai pályadíjat nyertem a kisdoktori disszertációmmal. Leírtam, hogy a hipotézisem szerint az alvásszerűség csak egy műtermék. Általában csöndes, félhomályos helyiségben, monoton duruzsolással hozzák létre a hipnózist, mindig szerepel indirekt utalás az alvásra, ellazulásra, sőt direkt utalás is. Ilyeneket tartalmaznak a hagyományos relaxációs hipnózisindukciók, mint: „most húszig számolok, és minden egyes számmal egyre mélyebb és mélyebb álomba merül”. Úgy véltem, módosult tudatállapot váltható ki akkor is, ha a szokásos aktivációs szintet nem lefelé, hanem felfelé módosítjuk. A törzsi szertartásokban, rituálékban, sámánisztikus transzokban, vuduszertartásokban erős motoros aktivitás közben váltanak ki módosult tudatállapotot.
Nagy örömömre díjat nyertem. A díjkiosztón én voltam a legfiatalabb, és elég feltűnő jelenség lehettem, ahogy miniszoknyában, magassarkúban, pirospozsgás arccal átvettem a díjamat. Akkoriban indultak az akadémiák közötti cserekapcsolatok, és én mindig beírtam, hogy Stanfordra akarok menni tanulmányútra, emiatt a hátam mögött kinevettek. A díjátadó után nem sokkal megkerestek az Akadémiáról, hogy el akarok-e menni Stanfordba. Kiderült, hogy meghalt az a 75 éves akadémikus, aki a csereegyezményes úttal utazott volna. Utólag mesélték, hogy a díjátadóról emlékeztek rám és arra, hogy minden évben pályáztam. A szerencsémnek és a makacsságomnak köszönhetem, hogy végül kijutottam. A Standord Egyetemen töltött 8 hónap alatt dolgoztam ki az eljárást, egy bicikli tekerése során érték el az alanyok a módosult tudatállapotot.
Melyik módszer jobb?
Van, aki az egyiket, van, aki a másikat szereti. Nem jobb egyik sem a másiknál, csupán más. Az élettani háttér azonos: megjelenik a jobbagyféltekei működési túlsúly, a fokozottabb tétaaktivitás, a figyelem fókuszáltabbá válik, megnő a szuggessziók iránti érzékenység. Az alany számára beszűkül a figyelem, a tervezőfunkciók megváltoznak, feladja a tervezés irányítását, átadja a kontrolt, és nem ellenőrizgeti a valóságot, hanem azonnal elfogadja. Az eltérések viszont felülmúlták az elvárásaimat. Az aktív-éber hipnózisnál az alanyok mind „csúcs” élményről számoltak be, és átlagosan 30%-kal megnőtt a tekerési sebességük. Aktívabbnak érezték magukat, és sokkal pozitívabb emocionális élményt éltek. Az én bevonódása is más. A hagyományos eljárással szemben nem tehetetlennek érezték magukat, hanem azt, hogy mindenre képesek, még arra is, ami kértünk tőlük.
Hamar bebizonyosodott, hogy terápiás módszerként nagyon jól alkalmazható az aktív-éber hipnózis, például a depressziósok terápiájában Ők nem élnek meg annyira pozitív állapotot, de a normálishoz hasonlót tapasztalnak. Az én erőteljesebb bevonódása miatt hasznos azoknak is, akiknél az én ereje alacsony: a szenvedélybetegeknél, alkoholistáknál, drogfüggőknél. Örömmel mondom, hogy több helyen alkalmazzák terápiás céllal az általam kidolgozott eljárást a világon.
Van kockázati tényezője a hipnózisnak?
Minden hatékony dolognak van kockázati tényezője. Sokan azt szokták erre válaszolni, hogy semmi olyasmit nem hajt végre az alany hipnózisban, amit éberen nem tenne. Ez így nem igaz. Ellen lehet állni a szuggesszióknak, de nem mindig. Mivel megváltozik az információ feldolgozása, nem lehet észrevenni a csapdákat, amiket éberen észrevennénk. Rá lehet venni valakit nagyon mély hipnózisban, hogy kisétáljon az ablakon a hatodikon, de ehhez etikátlan sarlatánnak kell lennie az illetőnek. A szakmailag képzett emberek hipnózistársaságokat alkotnak, akik ellenőrzik a tagjaikat. Sajnos itthon nincs hipnózistörvény, ami engem rettentően dühít. Nagyon káros például a szakképzetlen hipnotizőr által végzett tömeghipnózis, ami egy időben divatos volt. Ezekre boldog-boldogtalan elmegy, és senki nem ellenőrzi, van-e olyan a tömegben, akinél nem szabad hipnózist alkalmazni. Van, aki nem tud kijönni a hipnózisból, hallucinál utána. Ezek ellen tiltakoztunk, de nem lehet a hatalommal megértetni, hogy ez mennyire veszélyes. Ahogy egy injekcióval is meg lehet ölni valakit, úgy hipnózissal is lehet bajt előidézni, ha valaki szakszerűtlen. Ez nem játék, komoly pszicho-biológiai változások mennek végbe a szervezetben. Fontos lenne, hogy a hipnózisképzés és felhasználás is ellenőrzött legyen.
Folytatja a kutatást az aktív-éber hipnózissal kapcsolatban?
Most minden időmet és energiámat leköti az a kutatást, amit a rákbetegekkel folytatunk. Mindig új és új kérdések izgatnak, és az aktív-éber, ha visszanézek a pályámra, a fiatalkor eufóriás lelkesedésének felel meg. Ami most izgat, az egy új dolog, aminek személyes indíttatása van. 11 évvel ezelőtt egy nagyon rossz prognózisú, potenciálisan halálos mellrákon estem át. Az orvosok nem biztattak azzal, hogy túlélem. Mindazt, amit a hipnózisról tudtam, felhasználtam a saját gyógyulásom érdekében, természetesen a kemoterápiát és sugárterápiát is igénybe véve. Tény, hogy a hasonló prognózisú betegtársaim azóta többnyire meghaltak, én viszont élek. Megfogadtam, hogy ha és amikor meggyógyulok, azokkal az eszközökkel, amiket felhasználtam, másoknak is segíteni fogok. Amióta szembenéztem a halállal, kutya kötelességemnek érzem, hogy segítsek másokon. Az a vágyam, hogy az onkológiai ellátásban azt a fajta lelki támogatást, ami hatékony, bevezettessem. Ehhez kemény bizonyítékok kellenek, amihez egy klinikai kutatást végzünk. Olyan dolgokat mérünk, amiket a világon máshol sehol. Felmérjük a betegek hangulatát, lelki állapotát, fittségi érzetét a kezelés előtt és után is. A lelki állapot és a gyógyulás közötti összefüggést vizsgáljuk. Mialatt kapják az infúziós kezelést, fülhallgatón hallgatnak hipnotikus szuggessziókat vagy zenét. Nagyon boldog vagyok, mert úgy tűnik, beválik a hipotézisem.
Fotók: Szép Ágnes
