A seychelles-szigeteki irodalom egyetlen nemzetközi hírnöke Pallai Károly Sándor, aki franciául színdarabot ír, ihletet leginkább a spanyolból kap, de mindenképp Magyarországon szeretne tanítani és kutatni.
Hogyan lettél bölcsész és aztán költő?
A gimnáziumi tanárom, Tóth Péter, egy szívvel-lélekkel oktató ember volt, neki köszönhetően szerettem bele az irodalomba. Aztán jött a nyelvek szeretete, amit a Miskolci Jezsuita Gimnázium külföldi ösztöndíjakkal támogatott, így tölthettem hónapokat Kanadában. Az irodalom iránti lelkesedésem összefonódott az idegen nyelvekkel és ezért lettem bölcsész. Írni tizenévesen kezdtem, először még csak magamnak. Később a francia és angol olvasmányok hatására idegen nyelven is elkezdtem verseket írni, és számos helyre küldtem írásaimat a világban, hogy kipróbáljam magam ezen a téren is. Azóta az írás központi része lett életemnek.
Hogyan kerültél kapcsolatba a seychelles-i irodalommal?
A Francia Tanszéken lehetőségem volt a karibi irodalommal foglalkozni, másod-harmadévesként kezdtem el publikálni a témában. Aztán olyan tudományterület után néztem, amit lehetőleg még kevésbé ismernek és kutatnak. Így találtam rá a Csendes- és Indiai-óceán frankofón térségeire. Felfedeztem, hogy a seychelles-i irodalomról még soha senki nem írt elemzést, ezért elkezdtem kutatni, hogy én lehessek az első, aki ennek szakértője lesz.
Gondolod, hogy a kutatásaid és cikkeid hatására a közönség megnyílik egy ilyen távoli kultúra felé?
Úgy gondolom, mindenképp. Bár vágyálom lenne azt hinnem, hogy a nagyközönséghez szólok. Kutatásaim elsősorban a tudományos közönséget célozzák meg. A terület abszolút ismeretlen volt még a szakmabelieknek is, így a cikkeim és a konferencia-előadásaim révén egyre több visszajelzést kapok az indiai-óceáni kis sziget kultúráját illetően. Felkelti az érdeklődést, hogy ezt kutatom, kreol nyelven írok verseket és szerkesztek is. Ilyenkor általában megnyílik az a kapu, amin keresztül el lehet jutni az emberekhez.
A nemzetközi szakma mennyire érdeklődik a munkád iránt?
Rengeteg íróval, költővel sikerült megismerkednem világszerte, akikkel rendszeresen folytatok eszmecserét és nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Az ELTE egyébként rendkívüli eseménynek volt nemrég a színhelye. Most áprilisban meghívásomra idelátogatott a világhírű óceániai írónő, Flora Devatine (a Tahiti Akadémia alapító tagja, neves író) és jelentős könyvadományt is hozott. Ez azért fontos, mert tervem egy, az óceánok irodalmának és kultúrájának szentelt egyedülálló dokumentációs és kutatóközpont létrehozása Magyarországon. Ilyen módon országunk be tudna kapcsolódni e területen a világ tudományos élvonalába. Az írónő biztosított támogatásáról és kiemelte, hogy a világban mindössze néhány hely van, ahol ezzel komoly, kutatói szinten foglalkoznak (Los Angeles, Párizs, London és néhány csendes-óceáni egyetem), és az ELTE-t már ezek között tartja számon.
Hogyan tanultad meg a kreol nyelvet?
Nem mondanám, hogy igazán elsajátítottam, olvasni és írni jól tudok, de beszélni nem volt lehetőségem még soha. Szerencsére rengeteg anyagot kapok ottani ismerősöktől. Mindent egybevetve elég eredményes a tanulásom és ezt ők is így érzik, mivel a múlt héten a seychelles-i kulturális miniszter egy kitüntető oklevelet adományozott nekem.
Mit kell tudni a kiadóról, amit az indiai-óceáni irodalom számára alapítottál?
Hiába van egyre több kiadó, én úgy láttam, hogy nekik nincs igazán lehetőségük a publikálásra. Ezért ez a nonprofit kiadó az Indiai-óceánra, főként a Seychelles-szigetekre lett szabva. Én végzem a szerkesztői és lektorálási feladatokat egy-két hozzáértő által segítve, hogy ez a korpusz egyáltalán hozzáférhető legyen a tudományos élet és az érdeklődők számára. Ez a munka kulcsfontosságú a térség számára.
Mit szólsz a La Femme kezdeményezéséhez?
Rendkívül jónak tartom, főleg hogy olyan területek kapnak nyilvánosságot a média révén, amik egyébként nem. Itt gondolok például a bölcsészetre vagy a művészetekre. Egyrészt ezek az utak is példaként szerepelnek, miszerint ezeket is lehet választani. Másrészt ez egy elismerés mindannyiunknak, ugyanis viszonylag kevés a visszajelzés.
Milyen a kapcsolatod Zétényi Lilivel, a mentoroddal?
Többször találkoztunk már és én elmondtam, hogy legfőképp kapcsolatokra és ösztöndíjakra lenne szükségem, ő pedig olyan ismeretségi körrel rendelkezik, ami tud ebben segíteni. A programnak köszönhetően pedig alakul egyre több médiamegjelenés is, ami szintén nagyon jó. A mentorom nagyon megért minden törekvésemben és maximálisan igyekszik segíteni.
Van egyébként olyan személyiség, aki nagyban segíti a munkádat és nagy hatással van rád?
Először Tóth Réka tanárnő jut az eszembe, aki a témavezetőm és legfőbb támogatóm mindenben. Irodalom terén Reinaldo Arenas, a 20. századi kubai költészet egyik legjelentősebb alakja volt legnagyobb hatással rám, akit először olvastam spanyolul. Forradalmi, energiával és tűzzel teli. Említeném még Samuel Beckett-et, Liu Xiaobo-t, Tahar Ben Jelloun-t és Frankétienne-t . Ezenkívül főleg az általam kutatott tudományterület kortárs írói, akik leginkább meghatározzák az ízlésemet és motiválnak is.
Habár már nemzetközi sikereket is értél el, itthon most ismerik meg a nevedet. Milyen érzés az 50 tehetséges fiatal közt lenni?
Nagyon fontos, hogy legyenek mérföldkövek az életemben, amikor körül tudok nézni, hogy mit értem el eddig és hogyan tovább. Lényeges a megerősítés, miszerint annak, amit az ember kigondolt – az aktuális trendek vagy nehézségek ellenére is – van értelme. Fantasztikus, hogy a nemzetközi sikerek után végre itthon is elismernek.
Hogyan képzeled a jövődet?
Szeretnék mindenképp itthon dolgozni. Tanulás-kutatás céljából szívesen mennék külföldre, de aztán szeretném hazahozni a tanultakat és itt kamatoztatni a tudást. Az oktatásban és a kutatásban tudom elképzelni a jövőt. Remélem, hogy a pozitív visszajelzések után lesz erre lehetőségem.
