2012. szeptember 28-án, pénteken este az ELTE Társadalomtudományi Kara is tárt kapukkal fogadta a látogatókat a Lágymányosi Campuson.
Tíz különböző programon vehettek részt az idelátogatók, akik között voltak nagyszülők, szülők, gyerekek is. A programsorozat 18:00-kor, Siklaki István előadásával és a Bass László vezette Szociopoly-val, a mélyszegénységben élő családok életét mikroszimuláló társasjátékkal kezdődött. A játék során a résztvevők „eljátékgépezték“ a családi vagyont, „feketén“ dolgoztak fizetség nélkül és ezek között a körülmények között már nem is csoda, ha a többgyerekes családanyának elapadt a teje, ezért tápszert kellett vásárolnia, ami természetesen további költséget jelentett a „család“ számára. Az egyik érdeklődő kérdésére válaszolva a játékvezető elmondta, hogy a játékosok többnyire éppen úgy kockáztatnak, mint ahogyan az élet hús-vér szereplői: a mindent vagy semmit-elv vezérli őket.
Takács István Károly a „növényrekordereket“, a növényvilág nagy túlélőit ismertette a látogatókkal, majd Molnár István bemutatta, hogyan lehet egy internetes tréningmódszert és Mindfulness-t (Tudatos Éberség) oktatni az interneten. Fokasz Mikosz görög zenei és táncbetétekkel, valamint az elmúlt évek politikai megmozdulásait bemutató videók által segített a görögökről bennünk elő, az utóbbi időben az európai sajtó által erősített negatív kép lerombolásában.
Dunay Pál az egyszerre versengő és együttműködő Közép-Ázsiáról mesélt a jelenlévőknek, majd Bakó Boglárka izgalmas előadása következett: a maga idejében nagy port kavart Gadjo dilo című 1997-es filmben a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiáinkat láthattuk viszont. A tanárnő elmondta, hogy a rendező, bár sztereotipizál, éppen arra épít, amit „tudunk“ a cigányokról: a sztereotípiáinkra – így tudja közelebb hozni a cigányok világát a nem cigányokéhoz. Amit ismerünk, azzal képesek vagyunk azonosulni, ami idegen számunkra, attól viszont félünk – tette hozzá az antropológus. Szabó Miklós különböző filmeken keresztül világított rá, hogy a transzvesztitákat éppen azért tartja „veszélyes“-nek társadalmunk, mert nem tartoznak sehova sem. Papp Richárd az Idegen köztünk c. filmen, a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiáinkon keresztül rámutatott a sokszínűség megőrzésének és egymás elfogadásának fontosságára.
Németh Krisztina arról világosított fel minket, hogy miről árulkodik az, ami nincs, pontosabban hogy egy közösség esetében miképp lehet kiolvasni a hiányzó, ki nem mondott emlékekből, a hallgatásból a közösség önmagáról alkotott képét, saját múltjához, hagyományához való viszonyát. Kelet-Ázsia mélylélektanának sajátos világába kalauzolt Indries Krisztián. A jelenlevők megtudták, mit jelent az Adzsasze-, a Hszueh- és a Ganesha-komplexus.
A programok sorát Prazsák Gergő előadása zárta, amelyben három deviáns csoport (a prostituáltak, a hajléktalanok és a szerfüggők) tagjai körében végzett kérdőíves értékvizsgálat adatai alapján olyan fókuszpontokat azonosított, amelyek az említett csoportok (re)integrációja szempontjából kitüntett jelentőséggel rendelkeznek.
Kép forrása: bg01.global2.vic.edu.au
